1.rész "Az ütközés"

Elérkezett az első rész.! Remélem tetszeni fog! Komizzatok please,kíváncsi vagyok a
véleményetekre,mivel még csak kezdő vagyok.(: Jó olvasást!

Minden a Loyal Középiskolában kezdődött.Mikor 5 srác eldöntötte,hogy kipróbálják magukat az X Faktorban. Szólóban indultak,de csapatként jutottak tovább.A műsor alatt hatalmas hírnévre tettek szert és egészen a 3. helyig meneteltek. Ez az 5 srác éppenséggel az én osztálytársam,Niall,Liam,Louis,Zayn és Harry. Nem Nagyon beszéltem igazán velük,szinte észre sem vettek.Csak Niallel beszéltem néha,hisz ő az unokatestvérem. Amikor kiestek a versenyből úgy döntöttek folytatják még a sulit. Teljesen megváltozva tértek vissza,nagyobbaknak képzelték magukat,csak mert szerepeltek a tv-ben. Úúúú..nagy cucc.Előtte sem kedveltem igazán őket és emiatt sem fog a véleményem változni. Az 5 srác közül az egyik teljesen felborított mindent.
Figyelj!

*Brittany szemszöge *

Ez a nap is úgy indult mint a többi,egy átlagos reggel.Ma nekem úgy mond Pinky nap volt,mert a pólóm,cipőm,sapkám is rózsaszín volt. Nem rajongok ezért a színért,de elég Jól nézett Ki Ez Az összeállítás.

Elindultam A Suliba És Amint beléptem az iskola kapuján,hatalmas tömeg kezdett el tapsolni és sikítozni nekem.Csak Néztem körbe És mosolyogtam Mindenkinek.De tévedtem.Téves riasztás.Nem engem vártak,hanem a mögöttem érkező srácokat. Tiszta hülyének éreztem magam.
Megszólalt mögöttem egy hang.:
-Majd legközelebb édes,mondta Zayn.
Csak forgattam a szemem és mentem tovább.Ez a nap csak az 5 srácról szólt.Amint beléptem az osztály terembe,láttam,hogy valaki lábát feltéve ül az én helyemen.Oda mentem és elé álltam.
-Jobb lenne ha levennéd a koszos patáidat a padomról.
-Nem látom ráírva a neved.-mondta elégedett vigyorral az arcán Harry.
- Tartsd meg,légy vele boldog.- nem volt kedvem vele egy szónál sem többet beszélni így inkább kerestem egy másik helyet.
-Hé Ne haragudj! Bocs hogy bunkó voltam,Viccnek szántam.Ülj Csak Le.-mondta sajnálkozó hangon.
-Mondom,hogy nem kell.Inkább állok,mint,hogy vissza Üljek oda.Nehogy megerőltesd magad.-válaszoltam gúnyosan.De amint láttam már sehol sem volt üres hely.
Felállt,és leültetett,miközben "véletlen" kicsapta a kezemből a könyveket.
-Jajj ne haragudj, nem direkt volt,had segítsek !
-Nem kell.-mondtam és egyszerre hajoltunk a könyvekért és bumm erősen összefejeltünk.
Forgott körülöttem a világ,nem tudtam hol vagyok és mikor magamhoz tértem hallottam,hogy mindenki hangosan nevetett.
-Kemény fejed van!-mondtam Harrynek.
-Hát neked sem puha!-vigyorgott-
-Mondtam,hogy nem kell segítsék!Kössz Szépen.Legalább belilult?-mondtam bunkóan.
-Hát eléggé.Gondolom nekem is.Gyere menjünk be a nővérhez.-javasolta Harry.
Bementünk a nővérhez,és az oda vezető folyóson végig csak bocsánatokat kért.Kezdett idegesítővé válni.-Ne fárassz már légyszíves..-szakítottam meg a sajnálkozását.
-Most mi bajod velem? Nem direkt Csináltam!-mondta bűnbánóan.
-Mi lenne ha nem szólnál hozzám?Várj tudom A Választ!CSEND!
-Ahogy óhajtja ő méltósága.-mondta Harry gúnyosan.
-Gyertek be !-mondta a nővér.

Egyszerre indultunk be a nővérhez,és mindketten beszorultunk,mert nem fértünk be egyszerre az ajtón.
-Csak utánad.-mondta Harry kedvesen.
-Ahogy mondod,csak utánam!-válaszoltam nagyképűen.
Harry nem mondott semmit,csak jött utánam,szemeit forgatva.Mindketten kaptunk két sebtapaszt a homlokunkra,hát nem mondom de fantasztikusan néztem ki azzal a szarral a fejemen,amit szépen meg is köszöntem Harry-nek.
-Kössz szépen,miattad ez a szar elcsúnyítja az arcom.-mondtam mérgesen-
-Szerintem így is jól nézel ki.-mondta halkan Harry.
-Micsoda??-válaszoltam kíváncsian,pedig először is hallottam,amit Harry mondott.Be kell valljam kicsit bele is pirultam,amit mondott és ezt ő is észre vette.
-Úristen, te most elpirultál?-felcsillant szemekkel kérdezte.
-Dehogy is.Csak..Csakk..-hablatyoltam össze vissza az idegességtől.
-Aha..persze.-kacsintott Harry az önelégült mosolyával az arcán.
Amint beléptünk az osztály terembe,mindenki elkezdett " uuuu"-gatni. Erre én csak annyit mondtam magamban,hogy "mennyi idióta.."
Alig vártam,hogy vége legyen a mai napnak és haza mehessek. Amint meghallottam a csengőt rohantam is a kijárat fele,mikor megragadott egy kéz.Harry volt az,ki más?Már épp kint voltam,mikor még akart valamit mondani."Ajj ne,már megint kezdi"-mondtam magamban."Tőle se szabadulok meg könnyen"
-Várj,várj..Be sem tudtam mutatkozni, Harry Styles vagyok.-mondta kisfiús mosolyt vágva.
-Igen jól tudom ki vagy.-erre megfordultam és tovább mentem,mikor újra utánam szólt. Már kezdett kicsit idegesíteni.Mit akar már tőlem? Csak ez járt a fejemben.
-Én bemutatkoztam,most te jössz. Úgy illik.-kacsintott Harry.
-Mit érdekel téged az én nevem? Holnapra úgy is elfelejtenéd.
-Hát aki miatt egy lila púp csúfítja a gyönyörű arcomat,azt hogy tudnám elfelejteni?-vigyorgott,de észrevette,hogy egyáltalán nem voltam vevő a humorára.
-2éve vagyunk osztály társak.És most jut eszedbe bemutatkozni és megkérdezni a nevem? Hát gratulálok! Brittany Roberts vagyok.Pá
-Jó tudom, ne haragudj. Csak nem volt alkalmam beszélni veled,nem tudtam mit mondhatnék.-mondta szégyenlősen a földet bámulva.
-Kire vársz itt? Haza felé indulsz? Elkísérhetlek?-kérdezte reménykedve.
-Nem szorulok a segítségedre,köszönöm. Elég Volt a segítségedből.Jönnek értem.
-Kár,gondoltam mehettünk volna együtt,de mindegy. Jól Hallottam,hogy Roberts a Vezeték neved ? Te vagy Daniel Roberts, a híres zenei producer lánya?-kérdezte hadarva.
-Jé,leesett. Ügyes fiú vagy.-mondtam már sietve.-2 év után,hát neked aztán jól fog az eszed.

-Ő segített az X faktorban nekem meg a srácoknak. Nagyon kedves és nagyon tehetséges ember. A természeted látom nem tőle örökölted.-mondta Harry,miután rájött,hogy az utolsó mondatát nem kellett volna kimondania.
-Hát ez szép,köszönöm. Nem is tudod,hogy milyen vagyok,nem ismersz! Szóval hallgass el! És szálj le rólam.-mondtam már kiabálva,amit szerintem mindenki meghallott aki kint volt. Forrtam a dühtől,mikor egy ismerős hang szólított mögülem. Igen,ő volt az. Megkönnyebültem,végre ide ért már. Harry csak csodálkozva nézte a srácot aki felém igyekezett,kiszállva a fekete BMW-jéből. Az egyetlen pasi,aki most érdekelt a földön,James. Amint megpillantottam, épp a napszemüvegjét vette le,ami mögött a csillogó szemei látszódtak,amitől teljesen elolvadtam. Oda rohantam hozzá,nyakába ugrottam és hosszasan megcsókoltam,amit ő is viszonzott. Amint végeztünk a csókkal,láttam,hogy Harry nagyot nézett. De megtörte a csendet,és azt mondta..: