7.rész "Első alkalom."

Sziasztok! Gyors előszó: 

Ez a rész kicsit hosszúra sikeredett,remélem tetszik majd.Bocs,hogy még nincs benne annyi izgalom,de először ezeknek kell lezajlania és utána sorra fognak következni.Zenelejátszó is van az oldalon,ha akarjátok hallgassátok+szavazni is tudtok.Megéri olvasni a történetet! Komizzatok+Iratkozzatok fel. Köszönöm.^^

*Harry szemszöge*

Egyedül ballagtam végig Los Angeles sötét utcáin. A fények megvilágították az utcákat és egyben a várost is,aminek a látványa hihetetlen volt,így nem volt sötét. Soha nem akarok el menni innen.Ez a tökéletes hely. Az emberek csak úgy nyüzsögtek még ilyen későn is.

Nem sokkal voltam már a házunktól,mikor nagy dübörgést,sikoltozásokat hallottam. Nem tudtam elképzelni mi lehet az? Földrengés? Nem hiszem,de lassan megfordultam és megpillantottam a körülbelül olyan 20 rajongót,Akik felém tartanak.Szemeik nagyra tágultak,némi csillogást láttam bennük,tudtam mit szeretnének. Lazán oda sétáltam hozzájuk,mint ha csak a haverjuk lennék és megkérdeztem tőlük,mi a helyzet? Megdermedten álltak ott és megint elkezdték a hangjukat a szokottabbnál is hangosabbra emelni.

-Csajok,csajok csssstt..Csak nyugisan.- kértem,hogy vegyék lejjebb a hang erőt.-Szóval akkor,mit szeretnétek?
-Kérhetnénk Képet és autogramot?.-remegő hangon,könnyes szemekkel kérdezték. Hangjukban érezni lehetett a boldogságot és,hogy legszívesebben sikítanának a látványom miatt. Teljesítettem kérésüket,mindegyikükkel csináltam képet és osztottam autogramot. Arcukon láttam,hogy nagyon boldogok és ez megnyugtatott. Voltak olyan bátrak is,akik megadták a teló számukat, nem esett nehezemre,így elfogadtam.
-A másik oldalon parkol a kocsim,el vigyünk?-kérdezte egy magas,barna hajú,kék szemű rajongó,remegő hangján.
-Köszönöm,nem kell. Sétálni szeretnék.-rá mosolyogtam és megértően elfogadta döntésem. Egy darabig elkísértek,de az út felénél ketté váltak útjaink.Megöleltem őket,integettem feléjük és elmentek.Út közben elmondták,mennyire szeretnek,köszönnek mindent amit értük tettünk. Boldog voltam,hogy ennyire szeretnek minket és a zenénket. Sétámat egyedül folytattam tovább. 23:27-re végre haza értem. Amint megpillantottam a házunkat,felsóhajtottam,kezemet az ég felé nyújtottam.
-Hajjj..Köszönöm!-mondtam megkönnyebbülten.
Előkerestem a zsebemből a kulcsot,ami még szerencsére meg volt és kinyitottam az ajtót. Próbáltam minél halkabban felmenni úgy az emeletre,hogy ne ébresszek fel senkit a házban. Ez alatt anyámat értem. Biztos csak kérdezősködne,hogy hol jártam eddig. Nagy nehezen felkullogtam a lépcsőn,és be a szobámba. Ruháimat..már ami megmaradt..leszedtem magamról és erőteljesen bedobtam magam az ágyamba. 3 ember is elférne rajta olyan nagy. Felültem,körül néztem a szobámba,de fejem nem bírtam tovább tartani,így hátra dőltem és álomba merültem. Csak a csend és én.
***
Hangos zajra ébredtem,amit a telefonom hangszórója adott ki.
-Most feküdtem csak le,kussoljál mert kibaszlak téged is az ablakon. Azt csöröghetsz a hangyáknak. Rá néztem az órára reggel 7:34.
Furcsa álmom volt.Egy barna hajú lány volt benne,de az arcát nem láttam. Háttal állt nekem,kezeim Sima vállára tettem és mire megfordítottam volna,felébredtem. Érdekes.
***
Felvettem egy inget és egy fekete laza farmert.Elindultam lefele a lépcsőn és megláttam az elkészített kaját az asztalon,ami csak rám vár. Bedobtam a táskámba és indultam a kocsim felém. Ekkor ugrott be,hogy Blaire-nél maradt a kulcsom. Jajj de örülök. Biztos nem megyek gyalog,se busszal iskolába. Mikor lesz már végee?
***
Tárcsáztam gyorsan egy számot és az 5.csörgésre egy mély hang szólt bele.

*Telefon beszélgetés*

-Reggelt Zayn. Elindultál már?-közben szemeim dörzsölgettem,amik majd leragadtak az álmosságtól.

-Cső. Suliba indulok. Mért is?-válaszolt vissza szintén dörmögős hangon.

-Vegyél már fel útközben.

-Mi lett a kocsiddal? Csak nem ellopták?

-Útközben majd elmesélem,csak gyere mert elkésünk.-azzal kinyomtam a telefont és zsebre vágtam. 

Leültem az ajtó előtti lépcsőre és vártam Zayn-t. 6 percre rá meg is érkezett. Bevágódtam mellé az anyós ülésre,benyomta a gázt és 10 perc alatt ott is voltunk a suli parkolójában. Közben elmeséltem neki a múlt éjjel történteket,amin csak jót röhögött.
-Hát te nem vagy semmi haver.-bökött oldalba,közben alig tudta nevetését vissza tartani.-Kifogtál egy vadmacskát. Brittany-t meg felejtsd el.
-El is felejtettem,mostanáig. Kössz Zayn!-Becsuktam a kocsi ajtót és a bejárat felé Indultunk.hiába próbálom elfelejteni őt,nem megy!
Volt még egy kis időnk az első óra kezdéséig,ami Osztály főnöki lesz. Nagyon kíváncsi vagyok rá.. Én elindultam a terem felé,Zayn elment megkeresni Niall-t,aki a büfét pusztította,Louis a teremben volt és éppen aludt,Liam pedig egy tükörbe nézegette magát. Furcsállottam,hisz ezt Zayn szokta csinálni. Gondolataim eltereltem róluk és egy szőke hajú lányra vetettem,aki épp a helyemen ült,vagy talán várt rám.
-Azt hittem már nem is jössz.-nézett rám szomorúan Blaire.
-Majd nem úgy volt,de most itt vagyok.-felállt a székből,én háttal a pad oldalának támaszkodtam,Blaire pedig hozzám simult és karjaival átkarolt. Kezeim derekára tettem és köszöntőül adott egy csókot. Illata szexi volt,ami teljesen ellazított.
-Héé..nincs véletlenül nálad a ku..-kezdtem bele,de ő befejezte.
-A kocsi kulcsod?-nevetett és limbálta előttem. Elkaptam a kulcsot és zsebre vágtam.
-Jah és a kocsid a parkolóban vár rád.-kacsintott én meg csak csodálkozva bámultam rá.
-Elhoztam neked.
-Hálás köszönet,és remélem betudjuk majd fejezni,amit tegnap este elkezdtünk.-szám széles mosolyra húzódott és a vadító perverz nézésemmel szemléltem a tekintetét.
-Én is remélem.Később megbeszéljük. De most csókolj meg.-közelebb jött hozzám és egy hosszú nyelves csókot nyomott a számra,hosszúra sikeredett,de nem érdekelt. Elhúztam ajkaim az övéitől és csak értetlenül nézett rám,aztán azt,hogy én mit nézek nagyra nyílt szemekkel. Brittany lépett be a terembe,és mint mindig gyönyörű volt és közben kezeivel telefonját babrálta. Nem ismerek még egy olyan lányt,mint ő. Amint belépett padját kereste,ami az enyémtől Jobb oldalon, keresztbe volt. Helyére indult,láttam rajta,hogy nagyon boldog mert szemei csak úgy ragyogtak a szokásostól eltérően.

*Brittany szemszöge*

James felkapott ölébe és úgy vitt fel egyenesen a lépcsőn. Fejem vállába fúrtam,biztonságban éreztem magam erős karjaiban,fogalmam sem volt,mi fog következni ezután. Bíztam abban,hogy majd James vezet engem. Felértünk a szobájába,gyengéden az ágyára helyezett. Az ágy szélére ültem,ő letérdelt elém és ölelkezésbe kezdtünk. Minden egyes érintésében elvesztem. Egy pillanatra megállt és ingjét kezdte levenni magáról. Nem hátráltam meg,pólója alá nyúltam és izmos testét kezdtem el simogatni,majd egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla. Meztelen felsőtestén látszódott,hogy alaposan kivan dolgozva és izmai csak úgy feszülnek. Néztem rá,ajkaim kinyitódtak a látványán,kezeimet vállára tettem és magam felé húztam.Egyre feljebb csúsztunk,majd James a combomat kezdte el fel-le simogatni. Testem beleremegett,de ő folytatta tovább és közben nyakamra adott kisebb csókokat. Észrevettem,hogy kezeit kezdte feljebb csúsztatni,amitől kicsit megijedtem,de nem mutattam ki,inkább élveztem. Közben kezeimmel próbáltam kicibzározni hátul a ruhámat,de nem sikerült.
-James.....Segítenél?-mutattam neki,hogy mit kéne,mire ő mosolygott,hátam alá csúsztatta kezeit és megoldotta. Kezdte lehámozni rólam a ruhát,kellemetlenül éreztem magam,hisz sosem látott még meztelenül. De ennek is el kellett jönnie. Felemeltem lábaim,hogy könnyebben letudja húzni a ruhát,ledobta a földre,vissza nézett rám és észrevette,hogy kezdek vörösödni.
-Ez nem éérr! Rajtad még túl sok ruha van.-mondtam neki játékosan,mire csak nevetett.
Felállt és lehúzta nadrágját,már csak egy szál fekete boxerben volt. Domborulatai meglátszódtak,csak úgy feszültek. Kezeim arcomra tettem és csak csendesen vigyorogtam. James újra vissza mászott rám,és a nyakam kezdte el csókolgatni,mire elnevettem magam. Amint meghallotta gyorsan abba is hagyta tevékenységét.
-Ne haragudj,csak nagyon csikis a nyakamnál.-mondtam szinte még mindig nevetve.
-Akkor a nyakad kikerülöm.-válaszolta kaján vigyorral.
-Nem muszáj,majd vissza fogom a nevetést.-Ezután a mondat után,James komolyabbra vette a helyzetet. Megint hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm,mire én reflex szerűen kezeimmel eltakartam.
-Gyönyörű vagy! Nem kell takargatnod semmit.-szavai őszinték,megnyugtatóak voltak.
Hittem neki,kezeim vissza helyeztem a hátára. Kezeim sima bőrén húzogattam,majd lejjebb vándoroltak egészen a bokszeréig. Ennél a mozdulatnál James rám nézett és egy biztató pillantást küldött. Már tapasztaltabb mint én,értette a dolgát. Szégyenlősen de lehúztam róla bokxerét. A látványtól elpirultam,majd izgatottabb lettem,mikor kezei a rajtam lévő utolsó fehérneműhöz értek. Nem szenvedett sokat,egy gyors mozdulattal letépte rólam azt. Immár mindketten teljesen meztelenül feküdtünk egymáson. Az együtt létünk kezdett komolyabbra fordulni.

-Készen állsz?
-Azt hiszem. Csak csináld.-becsukott szemekkel válaszoltam. Féltem.
James kezdett elnehezedni rajtam,fájdalmat éreztem,de egyben élveztem is. Olyan érzés járta át a testem,ami ezelőtt még sohasem.Felső Testem csókolgatta én pedig Hátát simogattam.Halk nyögéseket hallattam,mikor James már gyengéden belém hatolt. Fájdalmas de jó érzés is volt,amit csinált. Pár perc múlva;
-James..James..Mindj..
-Tudom. Én is.-hallottam,hogy ő is halk nyögéseket ad ki magából.
-Basszuuuss...te jó ég...-káromkodtam,ő csak mosolyra húzta száját és az utolsó percben,mindketten elmentünk. Egyszerre.

-Szeretlek!-mondta zihálva James,majd mellém feküdt.
-Én is szeretlek!
Hosszasan megcsókolt,nyelveink játszottak egymás szájában,majd hozzá bújtam. Apró köröket rajzoltam hasára,éreztem,hogy teste belebizsergett. Ott feküdtünk egymás mellett,boldogan.

-Nagyszerű voltál,annak ellenére,hogy most csináltad először.
-Hhh..jó volt a vezető.-rákacsintottam,és végül egy gyengéd csókot adtam nyakára,majd szájára. Egymás karjában merültünk álomba.