29.rész "A szürke árnyalatai."

*Brittany szemszöge*

A zene segìt megszökni ebbõl a kibaszott vilàgból egy idõre.
-Jó volt, Miley. -szóltam az üvegen keresztül.
-A basszus nem jó, elnyomja a hangjàt, amitõl nem hallatszik. Tekerd lejjebb, a vokàlt vidd feljebb. -utasítottam a mellettem ülõ Robertet.
Ha bàrmi bajom ide menekülhetek, s belevethetem magam a kemèny munkàba.
Hirtelen az ajtó kicsapódott ès Harry rontott be rajta hatalmas boldogsàggal az arcàn.
Össze ràncolt homlokkal, kèrdõ nèzèssel figyeltem, a szinte màr majd kiugrik a bõrèbõl sràcot. Amint èszre vett -immàr àlló àllapotban voltam-, megpörgetett, làbam alig súrolta a földet. Letett, majd azonnal megcsókolt, mire ledermedtem, de viszonoztam csókjàt. Finoman eltoltam magamtól, felcsigàzott, mire ez a nagy öröm.
-Mi törtènt?
-Nem enyèm a gyerek! Hallod? Nem èn vagyok az apja! -újsàgolta kitörõ boldogsàggal, miközben fel-alà màszkàlt fejèt fogta.
-Wowwa. -ennyi, ami a szàmon kijött. Mèlàn bambultam magam elè, akaratlanul is de megesett a szîvem a kisfiún, aki valószínûleg apa nèlkül fog felnõni ès szörnyû belegondolni, hisz minden gyereknek szüksège van az apjàra. Ha mègis Harryè lett volna szerettem, jàtszottam volna vele, vagy ami tõlem kitelne.
-Itt vagy? -lengette meg kezeit arcom elõtt, aggódòan mèregetett.
-Dolgoznom kell, megzavartad a felvètelt. Sajnàlom, kèsõbb beszèlünk.
-Maradhatnèk?
-Öhm, nem tudom. Robert?
-Nem lehet.
-Ne felejtsd el, holnap kèkbe kell öltözni a party miatt. -szóltam halkan, bólogatott, bàtortalanul közelebb lèpett, szàm helyett arcomra adott egy csókot, majd tàvozott. Bànom, hogy így viselkedtem vele, miutàn õ gyermekteli örömmel futott hozzàm, én meg lelomboztam a kedvèt. Egy rohadèk vagyok..

Gondoltam elhìvom Harry-t vacsoràzni, kiengesztelès cèljàból. Bekopogtam az ajtón, Niall meglepett kèpèvel àlltam szemben, miutàn ecseteltem mi van, beinvitàlt a hàzba.
-Harry nincs itthon. Haza jött, szar volt a kedve, fogta magàt ès lelèpett. -vont vàllat. - Èrezd otthon magad.
-Köcce. -ràmosolyogtam, aztàn elindultam fel Harry szobàjàba, ahol eddig furcsa mód nem jàrtam. Nyitottam volna be èpp a "Harold" feliratú, macska poszterrel díszített szobàba, mikor a mellette lèvõ ajtó kinyílt ès egy vízes, derekàra tekert törölközõvel Liam lèpett ki rajta. Kissè hangos hangot adtam a làtvànyra, mire Liam megfordult ès kedvesen mosolyogva köszöntött.
-Szia, Brit. Harry nincs itthon.
-A-ha, ja, igen tudom, csak ö na mindegy..-kaptam a tarkómhoz zavaromban.
-Filmet nèzünk Niall-el, ha van kedved csatlakozz. Ha màzlink van, nem egy nyàlas spanyol sorozatot kell nèznünk Luszeszítàkkal ès Julio Carlosokkal.. -nevetett fel. Nevetèse akàr egy angyali hang csendült fel fülemben.
-Okè, köszi vagy mi.
-Menj le, addig àtöltözök ès vèdd meg a pizzàt, mert Niall kèpes ès bezabàlja a mind a kèt dobozzal.
-Rendben. -felkuncogtam "figyelmeztetèsèn".
Elõtte benèztem Harry szobàjàba, csak úgy kívàncsisàgból èrdekelt, hogy milyen a szemèlyisège. Wow..
A falak kèk színben pompàztak, egyszerû garnitúràval felszerelve, hangfalak a, pàr Ramones ès Beatles poszter a falon -amit nem àrtana màr meghallgatnom milyen, mert elèg ciki, hogy egy dalukat sem ismerem.
Alaposan felmèrtem a szobàjàt, utàna tàvoztam, s fèlènken beleolvadtam a babzsàkfotelbe.
-Jött a pizza! -üvöltött Niall ès pillanatokon belül az ajtóhoz rohant.
Nem kötött le igazàn a film -Vègsõ Àllomàs 3- , Harryn agyaltam, hol lehet most..? Akkor csatlakoztam igazàn hozzàjuk mikor Liam felsikított csak mert a kocsi darabja kettè vàgott kèt embert. Wow. Mivel, hogy mèg a 23:00 óra korànnak szàmított, megnèztük a folytatàsàt is. Izgatottan, remegve, undorodva, nèha elfordított fejjel figyeltük az egyre durvuló filmet.
-Hàt ez baromi jóóó volt öcsèm! -ugrott fel Niall ès valami hülye tàncot kezdett el jàrni. Kèrdõn fordultam Liam felè, de mielõtt megkèrdezhettem volna vàlaszolt is a felnem tett kèrdèsre.
-Ìr örömtàncot jàr èppen.
-Ahaaa. -bólogattam. -Aggódom Harry-èrt. Màr hajnali 1 óra elmúlt ès nem jött haza.-nèztem idegesen a karóràmra.
-Nyugi! -tette vàllamra nyugtatàs kèppen Liam jobb kezèt. -Nagy fiú, tud magàra vigyàzni.- hàlàs mosolyt küldtem felè. A folyósón, ami a nappali mellett volt Harry botorkàlt be. Ijedten kaptam fejem oda, lèpèsei hibàsak, ruhàja gyûrött volt. Kezem mellkasàra tettem, hogy ne bukjon orra, Liam ès Niall termedt mellettem, segìtett felcipelni a szobàjàba.
-Innen màr àtveszem fiúk. Köszönöm. -kimentek, egyenest Harryhez fordultam.
-Mièrt ittad le magad?
-Nem vagy az anyàm, hogy kèrdõre vonj. -nyafogott.
-Nem vagyok. A csajod vagyok, te balfasz! -felràngattam az àgyról, jobban nyafogott de nem tudott èrdekelni, belöktem a zuhany alà, mire felsikított: "Ez kibaszott hideeg bazd meg!" Sírtam a nevetèstõl, mit össze kínlódott istenem.. Elcsúszott, szemèbe fojt a víz, s ègette, vègül a hideg földön maradt -mert se õ, se èn nem tudtam felàllítani.
Holt vörös fejjel vetkõztettem le, -perverz stílusa rèszegen mèg vadítóbb- , s húzattam fel vele a boxert -azt màr nem vàllaltam.
-Adj egy csókot. -csücsörített. Mielõtt magàval ràntott volna elhúzódtam, becsuktam ès Liammel futottam össze.
-Èn megyek is. Jó èjt.
-Vàrj! Kèsõre jàr, aludhatsz itt is, van hely bõven.
-Um, nem köszi. Helló!
-Szia Brit.
Bevàgtam magam a kocsiba, s kissè csalódottan lèptem a gàzra, azon gondolkodva hol volt Harry? Bàr elèg nyílvànvalò..

Mivel, hogy Harry nem jött a megbeszèlt idõpontra, hogy együtt mehessünk a partyra, egyedül szàlltam ki az autómbol, s egyedül mentem be a hìressègekkel felpakolt ètterembe. Hamar megtalàltam a tàrsasàgom Perez szemèlyèben, ès hosszasan elbeszèlgettünk, hisz eddig ezt mèg egyszer sem tettük meg. Közös kèp is kèszült, amit a kirendelt fotós csinàlt. Furcsa egy pasas Perez az màr holt biztos, de õrült, vicces ami jo pontnak szàmít a külsejèt elkerülve.
Egyedül àcsorogtam, majd megpillantottam az ajtón belèpõ göndör baràtomat, làthatólag engem keresett. Hàt mègis eljött.
Àtvàgtam a tömegen, szèlesen mosolygott mikor èszrevett ès szorosan megöleltem.
-Sajnàlom, hogy kèstem csak a ruhàmat leöntöttem, ezèrt kölcsön kèrtem Nialltõl, de az túl szûk volt, de Louistól csórtam egy kèk fèlesèget. Gondoltam, hogy màr itt vagy, szóval rögtön idejöttem. Ne haragudj a múlt èjjel miatt se, csak kikapcsoltam az agyam egy kis idôre. Tudod ez a gyerek ügy.. Felbaszott. -hadarta el egy szuszra idegesen, közben kezeivel vadul kalimpàlt a levegõben. Egy csókkal hallgattattam el, majd magammal húztam, hogy tàncoljunk.
-Igazàbol csak azèrt haragszok, mert nem hìvtàl magaddal.
-Inni? -szègyenlõsen bólintottam. Felnevetett, pàran nem akartàk levenni a tekintetüket rólunk, pàr idegen irigyen lesett, holott cseppet sem èrdekelt. Õ az enyèm, nem adom könnyen.
Az est tovàbbi rèszèben hol külön, vagy együtt tàrsalogtunk màsokkal.

Règi ismerõsöm, Victoria is oda jött gratulàlni. Azòta nem làttam, s beszèltem vele. Rettentõen hiànyzott. Mìg magyaràzkodott szorosan megöleltem, a haragom elmúlt, belàttam, hogy csak nekem akart jót azzal, hogy titkolózott.
Tàncoltam vele is ès Harryvel is. Nèha furcsa volt, idegesnek, zavartnak tûnt, mintha azt figyelnè valaki keresi, vagy meglàtja õt. Nem igazàn törõdtem vele. Kèrtem kèt pohàr pezsgôt, a hangulat remek volt, nem zsúfolt, ami szintèn jó pont.

-Alszol nàlam? -kèrdeztem làgyan, miutàn kizàrtam az ajtót ès szembe fordultam Harryvel. Kajàn vigyora meggyõzött arról, hogy vàlasza igen. Ledobàltuk a cuccainkat, mivel nem voltunk èhesek, mert tele tömtük magunkat pogàcsàval ès felismerhetetlen kajàkkal a bulin, kipukkadva dõltünk szèt az àgyon, miutàn àtvedlettünk kènyelmes cuccba. Jó èjt csòk utàn, fàradtak voltunk egyèb màst csinàlni, ìgy lazàn dobtuk be magunkat a pàrnàk fogsàga közè.
Reggel Harry hûlt helyèt talàltam, rajta egy cetlivel: "Fotózàsra kellett menjek. Nem akartalak felkelteni. Szrtlk. H xx"
Wow.
Nem voltam èhes, inkàbb felnèztem twitterre mi hírt tartogat szàmomra. A postafiókom tömve volt, a követõk szaporodtak. Nem tudom azèrt-e mert a hìres Styles baràtnõje vagyok, vagy a szereplèsemèrt.
Vàlaszoltam pàr üzenetre, szemem megakadt egy igen èrdekes poszton, amiben megjelöltek engem is ès Harryt jó pàrszor..
Szìvem, mintha a maratont akarnà lefutni, olyan sebessègre kapcsolt.
-Ne, ne, ne. -ismètelgettem, nem sokat segített. A kèpek magukèrt beszèltek. Tovàbb nèztem a bejegyzèseket ès mind ugyanazt àrulja el.
A múlt megismètelte önmagàt. Harry ugyanazt tette velem, mint James.

A napok olyan szürkén teltek, mint Christian Grey szemének a színe. Magazin fotózások, interjúk, megválaszolatlan telefonhívások Harry-től. Mit akar ezen megmagyarázni? Többen is látták, amint a bárban felszedett csajt hazakíséri, és egy óra múlva távozik a házából. Mi ezen a nem egyértelmű?

 És én hülye annak ellenére, amit még a suliban is láttam beleestem. Menthetetlenül szeretem még így is, de a büszkeségem erősebb.

 Itt van nekem Ronny, Victoria, Miranda és Kristen. Akik elfeledtetik velem őt, bőgtem egy sort azon a napon, az újságok percenként jelenítik meg ugyanazt a sztorit, ami már körbe járta mondhatni az egész világot. Szóval ilyen, mikor a magánéletedről csámcsog a sajtó? Remek.

Szabad időnkben a többiekkel L.A. boltjait, utcáit, esténként szórakoztunk, már amennyire tudtunk..

 A hetek rakéta gyorsasággal slisszoltak el a fejem fölött, éltem az életem, ahogy kellett, nem törődve a megalázásra, úgy viselkedtem, mint egy normális híresség.

Így teltek a napjaim, jóban és rosszban egyaránt volt részem.

-Brit! El jössz ma este velem, mutatni akarok egy jó kis boltot. 

-Öhm. Persze, miért is ne?

Elég későre jár, fogalmam sincs milyen boltot akar megmutatni, ilyen későn nem hiszem, hogy nyitva van egy is, mondjuk ez LA. bármi lehetséges.. 

 Már egy ideje sétálunk, de mintha csak az én lépteim hallatszanak. Hátra fordultam, Miranda sehol. Szólongatni kezdtem, míg nem elértem egy fekete sikátor féléhez. Bah, ismét egy horror filmben vagyunk. 

 Hirtelen valaki befogta a számat egy ronggyal, minek hatására elkábultam. Pislogni is alig tudtam, annyit érzékeltem, hogy a földön húznak. 

 Ébren vagyok, a hideg földön ülve várom mi fog történni. De hol van Miranda?? Kellett neki elkószálni, míg engem valaki unalmából gondol egyet és elhurcol. 

-Ki vagy te és mit akarsz? -kérdeztem alig hallhatóan.

-Megbosszulni azt, amit elvettél tőlem. -hangja eltorzult volt, nem ismertem fel.

-M-miről beszélsz?

-Rémlik neked a Styles név? -gyengén bólintottam, mire gonosz nevetést hallatott.-Míg meg nem jelentél, boldogunk voltunk. Ő és én. Semmi Brittany Roberts, semmi! És aztán visszajöttél, és rögtön ugrott utánad.. Engem meg dobott, mint egy használt rongyot. -szűrte ki szavait, fogain keresztül. 

-Miranda? -kérdeztem remegve, remélve, hogy tévedek.

-Jajj, nagyon ügyes vagy. 

-Sajnálom. 

-Nem sokat érek vele. Harry attól még nem lesz az enyém!

-Már az enyém sem.

-Az engem nem érdekel. Elvetted tőlem, ami egykor az enyém volt. És ha már az enyém nem lehet, akkor a tiéd sem!

-M-mire készülsz? -néztem fel, egy kést simított végig ujjaival.

*Ronny szemszöge*

2 napja, hogy nem találjuk Brittany-t. Mintha a föld nyelte volna el, senki nem látta, vagy találkozott vele, s ez kezd aggasztani. Szólt volna, ha arra készül, hogy elmegy, elutazik vagy ilyesmi..

Telefont felvenni luxus, életjelet küldeni magáról szintén.

 Idegesen mászkálok fel alá Zayn-ék házában, megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni a Hírességek sétányát, Hollywood-ban.

Fél óra elég lett neki, hogy tökéletes külsőt varázsoljon magára, míg én fele idő alatt elkészültem.

-Hova mentek? -kérdezte Niall, szokásához híven a kanapén ült, s valamin nyammogott. Zayn elmondta a tervet, közben a haján elvégezte az utolsó simításokat.

-Úúú, oda én is elakarok menni! 

-Gyere. - vontam meg a vállam. A többiek Louis kivételével, szintén csatlakoztak hozzánk, de megálltam egy pillanatra mert a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

-Igen?.. Helló Jennette! Tudsz valamit Brittany-ről? -tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott, hátha ő tud valamiről. Harry, amint meghallotta felállt, s a beszélgetést figyelte.- Na végre!-sóhajtottam, majd folytatta. 

 A telefon kiesett a kezemből, térdre rogytam, bambán bámultam magam elé, nem figyelve a körülöttem lévők kíváncsiskodására.

-Ronny! Beszélj, mit mondott? -kérdezte türelmetlenül Harry, a vállamat rángatva.

-Hagyd már! -lökte félre Zayn.- Mi az Ronny? -kérdezte lágyan, majd letérdelt elém. Össze szedtem a maradék erőm, mély levegőt vettem, aztán belekezdtem a lehetetlenbe.

-Holtan találták a Marvay Streeten..