25.rész "Piszkos játszma."

~.Csatlakozz a csoportba: Gyeree. Gyeree. Csatlakoozz.
~.Kövesd a blogot BlogLovinon:  ITT ITT ITT.

*Harry szemszöge*

-Akkor ti most jártok? -tette fel nekem a kérdést Louis, miközben vissza ültem az anyósülésre.
-Tuladjonképpen, nem tudom. Úgy látszik, de szinte még semmit nem beszéltünk róla, szóval hanyagoljuk.
-Mi lesz Mirandá-val? -Erre az egyre nem is gondoltam. Minden végig futott az agyamon, hogy mit fognak szólni hozzá az emberek, a rajongók, a média. De hisz én még párkapcsolatban vagyok. Barátnőm van.
-Elfelejtetted igaz? -vigyorgott rám Louis.
-Te csináltad ezt az egészet! Tudtad, hogy van barátnőm, s mégis össze hozattál Brittel! Te hibád is egyben.. -tártam szét ülőhelyzetben a karom, idegesen felé fordultam.
-Kend rám! Csak jót akartam. Sőt azt is tudom, hogy ami köztetek van az nem igazi.
-Mindegy, ne vitázzunk ezen. Döntenem kell, hogy kit választok.
-És tudod már? -igenlően bólintottam. Lejátszódtak a fejemben jelenetek, elképzeltem kivel milyen lenne a továbbiakban. Ennyit nem rágódtam ilyen dolgon eddigi életem során. Nem születik olyan döntés, amivel meg nem bántanám valamelyikőjüket. Bonyolult élet egy különleges lánnyal, vagy bonyolult élet egy átlagos lány oldalán?

-Szia. Ráérsz ma? Beszélnünk kell! -hangomban hallható volt némi fájdalom, amit én fogok majd okozni neki.
-Jó reggelt, édesem. Persze. Találkozzunk a Subway-ben. Valami baj történt? -hangja aggodalmat suggalt, mégis lágyan hatolt be hallójáratomba. Láttam magam előtt arcát, ahogy most néz ki, érthetetlen. Nem válaszoltam, gyors mozdulattal nyomtam ki a telefonom. Felöltöztem, zsebre raktam a telefonokat, felhejeztem egy sapkát, s egy napszemüveget, aztán a kocsim felé vettem az irányt. Felbőgettem a motort, minél hamarább túl akarok esni rajta.
Leparkoltam a kávézó előtt, talán nem volt túl jó ötlet egy nyilvános helyen megbeszélni ezt, ennyi ember előtt. Egyszerre érkeztünk meg, a rajongok biztos kiírkálták mindenhova, hogy itt vagyok, s ez felbuzdította a paparazzikat is.
Helyet foglaltunk a sarokban lévő asztalnál, talán nem látszunk annyira.
-Miről szerettél volna beszélni? Minden rendben, Harry? -puha kezei megkeresték enyéimet, s összekulcsolta vele. Nem tudom, hogy kezdhetnék bele. Kertelés nélkül belevágok az lesz a legkönnyebb, s ha nem húzom sokáig az időt.
-Véget kell vetnünk a kapcsolatunknak. -böktem ki egy szuszra. Kezeit maga mellé helyezte, szellem látta tekintettel fürkézte arcom.- Sajnálom.
-D-de miért? -próbáltam ennél jobban nem megbántani, sikertelenül. -Nem értem ezt az egészet. Minden rendben ment.. -kereste a megfelelő szavakat. Megmozdulásából ítélve rájött valamire. -Egészen addig, amíg Brittany színre nem lépett.. Ő áll a háttérben? Miatta akarsz szakítani, mert rájöttél, hogy szereted??
-Nem, nem!-tagadtam hevesen- Az érzéseim nem olyanok irántad, mint régen.
-Mintha egy idióta sorozatból szedted volna ezt a szöveget. -rázta rosszallóan fejét, haja követte mozdulatait.- Nem tehetek ellene semmit igaz? -hallgatásom elárult.- Ahogy akarod. -letörölt pár engedetlen könnycseppet, felkapta táskáját indulásra készen, s még utoljára vissza nézett.-Viszlát, Harry. -Amint kilépett az ajtón, a fotósok kiéhezett karmaiba botlott, mintha villámlana úgy kattogtak a kamerák vakui. Előre látom a holnap megjelenő címlapot. "Harry Styles ismét össze törte egy ártatlan szívét."

*Brittany szemszöge*

(Zenee.)

Ilyen jól régen aludtam, folytattam volna tovább, de Jennette meg szakította.
Fájdalmasan szólaltam bele az üvöltő telefonomba. Amint felvettem kezdte is mondandóját:
-Van egy jó hírem számodra. Egy vissza utasíthatatlan ajánlatot kaptunk Brit.
-Igen? És mi lenne az, ami nem várhatott volna még?
-Jerry Weintraub, a Fox kiadótól téged akar a hamarosan forgatásra kerülő filmjébe! Látta az alakításod a Sikoly 4-ben.. Imádta!
-Ez most komoly? Hol, mikor?
-Épp annyit tudok, mint te. Most mennem kell megbeszélni a továbbiakat. Később hívlak a részletekkel. Viszhall. -mint, mikor Rómeó meglátta Juliát holtan feküdni, én is kb. olyan arckifejezéssel meredtem magam elé, csak a jó értelemben. Egy szóval tudom leírni azt, ami most a fejemben zajlik: Hihetetlen!
Egy újabb lehetőség a csúcs felé. Miután kivisítottam, s kiugráltam magam -amit az ágy hágott meg- eszembe jutott a göndör hajzuhataggal rendelkező, zölden világító szemű barátom. Félek, félek, hogy távol kell legyek tőle a forgatás miatt. Reménykedni tudok, hogy itt, vagy a közelben lesz. S egyben majd megesz a kíváncsiság, hogy milyen szerepet szántak nekem a filmben.
Eddig úgy közlekedtünk az utcákon, mint két szimpla barát, akik közt elő sem fordulhat több. Az emberek találgatni kezdtek. A sejtésem beigazolódott, másnap már a címlapokon viritott a képünk Harry-vel, a mérkőzés napjáról készült képekkel, hírekkel voltak tele az újságok különféle sztorikkal fűszerezve. Ahol megjelentünk együtt, nem mutattuk bármi jelét is, hogy mi a színfalak mögött egy párt alkotunk, még nem beszéltünk tisztán erről. Későbbre hagytuk ezt a témát. A paparazzik nem másznak bele az auránkba, nem dugják le a torkunkig a kamerájukat, s ehez hasonló dolgokat sem művelnek.. Annyit!
Ettől az izgalomtól megkorgult a hasam. A reggelivel a kezemben indultam a nappaliba az én drága szerelmem, TV-hez. Lehuppantam a fotelba szőke fejű barátom mellé.
-Hali Niall. - műzli rágás közben valami furcsa hatolt át végig a fejemen. Mi a büdös francot keres itt NIALL? Lassú mozdulatokkal fordultam az evő rokonom felé.
-Jó későn esik le, hogy itt ülök melletted. Lassú vagy reggelente. -nevetett szájában a kajával.
-Mit keresel itt? És mit eszel?
-A hasam felkeltett. Indultam le a konyhába barátomhoz, Milly-hez. Kinyitom és enyhe szívroham csapott meg. Üres volt! Üres! Levegőért kapkodtam, elsőként te jutottál eszembe, nem tudom miért.. Debby beengedett és csinált nekem palacsintát.
-Dorothának hívják.-helyesbítettem- Milly a hűtő? -kérdeztem értetlen fejjel. Hevesen bólintott. Megnevettetett hülye kis meséje. -És csak hármat csinált neked?
-De, hogy is. Volt vagy 20 darab, de a 10. után már nem számoltam. -mondta nemes egyszerűséggel.
-Miért nem mentél el vásárolni?
-Az hosszú idő.
-Akkor a Nando's-ba vagy ilyesmi helyre kajálni. -ecseteltem az egyszerű lehetőségeket. Látszott, hogy elgondolkodik rajta. Megfogtam ezzel a kérdéssel. Mosolyogva megráztam a fejem, ettem tovább. Gossip Girl következett, Niall is elmerült a sorozatban, láthatólag érdekelte.
-Tehát Chuck nem akarja elismerni mennyire szereti Blaire-t, mert túl büszke hozzá, hogy ledobja magáról a kemény üzletember maszkot?
-Látom megértetted. Ügyes! -dícsértem meg, mire meghajolt. A további percek csendben teltek, néha kérdezett rá, hogy mi miért van úgy, ahogy. Aztán megcsörrent a telefonom.. Harry volt az. Elmondtam mi a helyzet, hogy Niallel filmezünk, kissé meglepte, főleg azért, hogy eltűnt s nem is szólt semmit és, hogy mit keres egyáltalán nálam. Elmeséltem neki a történteket, ami nevetésre fakasztotta.
-Niall, menned kell a stúdióba az albumotok miatt. - A cég! Basszus, elfelejtettem. Jó emberre bízta rá apám a céget, ha itt lenne jól nyakon csapott volna. Elkészülődtem, megkértem Niall-t, hogy vigyen el.
A stúdióban dolgozókkal ismertettem a helyzetet, kedvesen üdvözöltek, majd fojtatták a munkálatokat. Gondoltam benézek a srácokhoz, de legfőképp Harry-hez.
-Te mit keresel itt? -kérdezte. Elmeséltem nekik is a történetet, a földről kaparták fel leesett állukat. A 2. albumuk munkálatait folytatták, de meghallottam valami fülbaszó hangot.
-Állj, állj, állj! Mi volt ez?
-My world. -felelte Liam.
-Komolyan ráakarjátok tenni ezt az új CD-tekre? Ez valami borzalmas.. Mit éreztetek, mikor megírtátok ezt: "Te vagy az én világom, lány. A napfény játszik a hajadon.."
-Tényleg nem valami tökéletes.. -szólt bele Louis, de félbeszakítottam.
-Én csak tökéleteset adok ki a kezeim közül. Tűzbe vetni ezt a dalt! Tudtok ti ennél jobbat is.
-Mi legyen? Egy hiányzik akkor még. -elgondolkodtam.
-Majd én szerzek hozzá zenét, s megírom a szöveget is. -kidülledt szemekkel meredtek rám- Most mi van? Jövőhétre kész lesz. Ha nem tetszik, akkor nem segítek na. Mára ennyi volt.
-Héy Brit, van kedved ma filmezni nálunk? -jött ki az ajtón Louis.
-Nem nagyon van. -javasoltam ferdére húzott szájjal.
-Mi átmehetünk a mesés házadba? -nézett rám könyörgően, toporogva.
-Rendben.
-Akkor nálad talizunk.

Megnéztük a Harry által kiválasztott filmet, aminek választása a szerény személyem által szerepelt " Sikoly 4" -re esett -mérhetetlenül örültem neki..-Állítása szerint kíváncsi volt rá, hogyan játszottam, sikoltoztam benne. Utána felvetettem az ötletet, hogy pókerezzünk. Mindenki szó nélkül belement, helyet foglaltunk a kerek asztal körül, 2-2 szembe ült, 1-1 pedig oldalra. Szoros játszma elé néztünk.

Fél óra múlva Zayn esett ki először, mert elnyertük az összes pénzét, őt követte Niall, akit Liam fosztott meg a teljes vagyonától, majd szép sorban Louis és Harry -akik szerint meglett bundázva a játszma- míg nem csak ketten maradtunk Liam-el. Össze szűkült szemekkel meredtünk egymásra a kártya lapok felett. Mellettem Harry és Zayn figyelte a lapjaimat, Liam mellett Niall és Louis támogatták barátjukat.
-Erre innom kell. -jelentettem ki.- Dorotha! Hozz valamit inni, légy oly szíves.- Miután a házvezetőnőm kihozta a löttyöket, ami sörből és pár ismeretlen alkohol tartalmúból állt, kivéve Liam, előtte cola ácsorgott.
-Emelem a tétet. 20 $-al.
-Uu Liam, nagyon megerőltetted magad. -nevettem kissé gúnyosan. -Megadom, sőt emelem százzal. -az asztalra dobtam az említett összeget. Harry számhoz emelte a poharamat, kissé felemelte, hogy inni tudjak belőle. Úgy éreztem magam, mint egy csecsemő, aki még nem tud inni. De kedves gesztus volt. Zayn, a homlokomat törölgette valami rongyféleséggel, amin gyöngyökben jelent meg pár izzadság csepp a kemény játék által. Harry dupla méretű tenyerei a combomra vándoroltak, rávetettem egy pillantást, kacér vigyor ült az arcán, rám nézett, majd mint, egy ártatlan folytatta tovább combom bebarangolását. Egy köhintéssel akartam tudatni vele, hogy fejezze be amit csinál, teljesen zavarban voltam.
A tét egyre csak nőtt és nőtt. A végéhez közeledve, már úgy döntöttünk, hogy beadunk mindent, nem húzzuk tovább az idő, mert lassan két és fél órája folyik a feszült küzdelem.. 

-Nos Payne.. Mutasd mid van. -biccentettem felé. Maga elé emelte a lapjait, s megfordította, hogy szabad rálást nyerjek.
-Roberts, neked ez a játék itt véget ért.. 3 király pár, baby. -dobta az asztalra a kártyalapokat. Elismerően bólogattam, ajkamat felfelé biggyesztve.
-Nem rossz. Nem rossz. De nem a legjobb.
-E-ezt meg, hogy érted? -esett kétségbe.
-Én sosem vesztek, édes.
-Én vagyok az élő bizonyíték. -nevetett fel Harry.
-A gatyádat is elnyertem. 3 ász mucikám. -szája XXL méretű "o"-t formált, azt hittem kiesnek a szemei. Ezek szerint még is ért valamit, amit apám tanított nekem 14 évesen..
Hitetlenkedni kezdett, nem értette, hogy történhetett ez az egész, hogy veszthetett?! Ilyen az élet Liam. Egyszer elesel, vesztessz, majd felállsz s folytatod tovább, ahol abba hagytad.
Szerencséje van abban, hogy nem igazi pénzzel játszottunk..
Harry gratuláció jeléül hosszas csókot nyomott a számra, amitől még csodálatosabb lett a mai napom. Csak után fogok neki szólni a filmről, mikor megtudtam, hogy hol forgatjuk egyáltalán.
Kicsit bevoltak már állva, jó, hogy Liam még józan állapotban volt, bár el nem tudom képzelni mi játszódik le most a fejében, s mennyire utál.
-Haragszol rám? -fordultam szomorú nézéssel Leeyum felé, megrázta a fejét, szorosan karjaiba zárt. Mosolyogva néztem át a válla fölött Harry-re, kacsintott egyet, majd eltünt a látó körömből. Kibújtam Liam öleléséből, Harry keresésére indultam, meg is találtam a szobámban nézelődve. Megálltam az ajtófélfának dőlve, vártam, hogy észre vegyen.
A képeimet nézegette, ujjait végig vezette rajtuk. Háta mögé léptem, kicsit megijedt, azt hihette egyedül van. Megfordult, szorosan előttem állt, éreztem forró leheletét arcomon, amint átjárja a bőröm. Jobb kezével arcom közelebb húzta magához, minek hatására egyre szenvedélyesebb csókban forrtunk össze. Lihegve válltunk el egymástól, fülem mögé tűrt pár zabolátlan tincset.
-Azt szeretném, ha ma itt aludnál. -suttogtam halkan, rózsaszín, kövér, széles ajkait vizslattam.
-Szeretnéd? -rekedtes hangja a szívemig hatolt.
-Akarom! -erősítettem meg ajánlatomat.
Kihúztam a szobából, elandalogtunk a nappalihoz, a látvány, ahogy egymás hegyén, hátán ülve játszottak a többiek "Twisteren", fullasztó volt.  

Harry is csatlakozott hozzájuk, én voltam a pörgető. Se kiút, se más mozdulási lehetőség nem volt, egyszer csak felborult a vár. Kidőlve nevettem a szintén földön röhögő népségen, szerintem már magukról is alig tudtak valamit. Nyálfojástól kezdve minden volt.. Kis idő elteltével azt gondolták, a mai napra ennyi elég volt, így haza bandukolnak.
-Levágtatok egy gyors menetet? -kérdezte Louis röhögve, nem volt színe az alkoholnak, de a szaga az maró volt. Legyezve a levegőt próbáltam nem megfulladni tőle, szerencsétlen..
-Igen Louis, kettőt is képzeld! -fenyegetően rázta az ujját, mintha félnem kellett volna tőle.
-Köszönjük néked ezt a fántásztikó éjszakát.
-Úgy mondod, mintha egy sztriptízbárban táncoló csajnak mondanád, aki kielégítette piszkos kis vágyaidat Tomlinson uraság. -ujját a számra nyomta elhalgattatás képen, hosszasan "csiitttt"-egetett.
-Harry, jer ide, indulunk napsugaram. -kiabálta olyan, részeg öregasszony-os hangnemben, miközben a kabátját ráncigálta magára.
-Ó, galamb bimbóm én maradok. -dobta át vállamon kezét. Louis sértődött fejet vágva rázta a seggét egészen az autóig, ahol megállt, s várta, hogy valaki kinyissa neki az ajtót. A többiek intettek, jó éjszakát kívánva és röhögve indultak a hisztis picsát játszó Lou-hoz.
Harry nem kis erővel becsapta az ajtót, majdnem kiszakadt a helyéről, de ugyan mit számit már?
Ujjait táncoltatta, jelezve, hogy kövessem őt. Kitépte a hálószoba ajtaját, vele együtt zuhantunk az ágyra. Csókokat hagyott a nyakamon, tudtam mit akar, de ez még túl korai. Kicsusszantam alóla, a fürdőbe menekültem. A forró víz megnyugtatta Harry csókjaitól égő bőrömet. Pizsamámat magamra aggatva, fejemet kidugva az ajtó mögül jöttem elő a fürdőből. Harry, már az ágyba bugyolálva aludta az édesek álmát. Halk léptekkel felemeltem a takarót s bemásztam mellé. Éreztem, hogy valami, hm.. nem is tudom mihez viszonyíthatnám nyomódott neki a derekamhoz. Fejemmel kicsit hátra hajoltam megnézzem mi az. Sikítva ugrottam ki nyomban az ágyból, ezzel felketve a kissé kómás göndört.
-Mmm, mi a baj? -hunyorítva figyelt felém. Megdermedve, a párnámat szorongatva magam elé, álltam az ágy jobb oldalán.
-H-Harry.. T-te -nagyot nyeltem, Hazz a könyökére támaszkodva figyelt.- Te meztelen vagy? -elnevette magát.. Nem értem, mi ezen a vicces?
-Így kényelmes. Nem szeretem mikor a boxer bevág a seggembe.
-Meg tennéd -nagyot nyelés- , hogy felvennél egy alsógatyát, vagy akármit..légyszi. - Kuncogva megrázta a fejét, elfordultam míg felkapott magára valamit. Vissza feküdtünk az ágyba, szorosan magához húzott, a hajamba temette arcát, hallottam, amint édesen szuszog. Szuszogásátol elnyomott az álom..
Reggel, amilyen gyorsan csak tudtam ugrottam ki az ágyból, szó szerint megálmodtam az új dalt. A szigetelt hangszer terem felé siettem.
Teljesen átadtam magam a zenének, észre sem vettem, hogy Harry az ajtóban áll és engem figyel.
-Basszus, felébresztettelek? 

-Hát ez mi volt? -állt meg mellettem karba font kézzel.
-Az új dalotok. Tetszik?
-A hangod.. és, ahogy játszottál a zongorán.. -hadonászott idiótán kezeivel-valami fantasztikus volt.
-Ugyan. -nevettem fel kínosan, hisz a hangom egy nyarvogó macskáéhoz hasonlít.- Délután megmutatom a többieknek is, előtte még befejezem.
-Kisasszony, kisasszony. -jött be Dorotha lihegve.-Önt és az urfit keresik.
-Szólítson simán Harry-nek. -kíváncsian lépdeltünk az előtérben várakozó vendégeinkhez. Meglepetésemre Jennette és valami pasas állt ott.
-Jó reggelt. Helló, Jennette Evans vagyok. -mutatkozott be Harry-nek, majd fordítva.
-Paul, te mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezhetném tőled. Mellesleg Paul Higgins vagyok. -kezet ráztam vele, még mindig nem mentem többre..-Örülök, hogy te is itt vagy Harold. Beszélnünk kell veletek.
-Foglaljatok helyet. -tereltem őket a nappali felé. Harryvel összenéztünk, vállat rántottunk, nem értettük mi folyik itt. Helyet foglaltunk egymás mellett a kanapén, Harry a kezemet piszkálgatta. Paul és Jennette velünk szemben helyezkedett el a bőrkanapén. Minket fürkésztek kíváncsi, rosszalló tekintettel.
-Tudomásomra jutott, hogy te, kedves Brittany kapcsolatot folytatsz Mr. Styles-al. -fonta térde köré kezeit Jennette. -Tájékoztatnod kellett volna, mielőtt erre az elhatározásra jutottál.
-Harry, miért nem szóltál nekem? Eddig még Mirandával voltatok együtt. Mi történt? -na igen, erre én is kíváncsi vagyok. Kérdőn néztem Harryre, kicsit megszeppenve ült, vártuk a választ.
-Szakítottunk. Már.. Elmúlt az, ami még az elején volt.
-Mindegy. -legyintett nem érdeklően Paul.
-Mondjátok miről akartok velünk beszélni?! -mutogattam rám és fürtösre. Ez a kérdés foglalkoztatott igazán. Némi várakozás után Jennette lazán, ám de figyelmeztetően kibökte:
-Szakítanotok kell!

u.i.: Annak ellenére milyen swag rész lett, remélem elnyerte az önök tetszését. .