18.rész "A jót,mindig felváltja valami rossz."

San Francisco...A hely, aminek van sötét és egyben világos oldala is. Pár nap van hátra a mi kis úgy nevezett vakációnkból. Zayn-ben igaz barátra leltem.Csak barát. Bár akadnak néha elég intim pillanataink,de egy kínos nevetéssel elrendezzük és megyünk is tovább. A dráma most sem maradhatott ki...Mindig van esti programunk,ami abból áll,hogy hallgatjuk Miss Waldorf és társa Mr.Styles civakodását. Mint két veszett macska. Kristen elég érdeklődő lett a srácokkal kapcsolatban,amit kicsit furcsának találok,de nem tudom honnan veszi,hogy bármit is tudnék a 1D dolgairól.Nem érdekes. A mi egyetlen,drága,alig van már szőr a feje tetején tanár urunk-nak eszébe jutott,hogy utolsó előtti nap elmegyünk a SF.-i Aquapark-ba. Zayn-t kisebb szívinfarktus kerítette hatalmába. Levegőért kapkodott a hír hallatán és megfigyelhettük milyen a híres Malik hiszti. Mit ne mondjak,a röhögéstől fulladoztam...

-Gyertek csajok,indulunk!-figyelmeztettem a két szobatársam ,hogy fejezzék be a tollászkodást,mert célba vesszük a strandot. Én egy kockás ing,combig érő farmer nadrág,fehér Converse cipő és a jól megszokott fekete 'Peace'-t ábrázoló sapkám mellett döntöttem. A szobából kilépve Zayn-t fürkésztem,akit pár másodperc után meg is leltem,amint épp Harold-al és kedvesével társalog.
-Uram irgalmazz! Mintha Harry lány énjét látnám magam előtt.-Zayn szeme Harry és köztem cikázott. A levegő elakadt a torkomban,igazat kellett adjak Zayn állításának. Végig mértem Harryt-aki ugyanezt tette velem-,mintha magamat láttam volna,csak pasiban. Kezemet a számhoz kaptam,amin egy árva hang nem szökkent ki.
-Ez durva! Elég hasonló a stílus érzéketek.-szólalt fel Waldorf kisasszony,flegma picsa hangon. Egy fejrázással eltöröltem ezt az egészet,megragadtam Zayn karját és menésre buzdítottam.

-Én abba be nem megyek!-meredt meg a medencék sokasága között Zayn. Elővettem a nem rég vásárolt karúszókat,amiket kivételesen Zayn számára vásároltam és megrebegtettem a szemei előtt,amiket nagy csodálattal fogadott és boldog kisgyerekként felhúzta két karjára. Hálául egy hatalmas öleléssel jutalmazott,s utána elindultunk a hatalmas csúszdával rendelkező medence felé. Zayn leült a csúszdára,én a háta mögé s lábaimat két oldalára helyezve csúsztunk le egy hatalmas sikítozás keretében.
-Hát ez nagyon állat volt!-fújt egy hatalmasat Zayn. Gondolom megkönnyebbült,hogy élve lejutottunk a jó pár méter magasból. Megveregettem a vállát s tovább húztam a többire.
-Gyere már! Mindet ki kell próbálnunk!
A nap végére,mint akik a sírból keltek fel úgy néztünk ki. A lábunk majd összeroskadt a fáradtságtól. Niall és Kristen nagyon jól el voltak egymással. Rejtélyes,hogy milyen sok a hasonlóság közöttük... Alig jött ki hang a torkomon,a sok nevetés teljesen kifárasztott. Egy hatalmas ásítás társaságában ugrottam bele a már szinte hívogató ágyamba. A többiek ugyanígy tettek. Pár perc elteltével,a kómából a telefonom rezgése hívott a valóságba. Elképzelésem sem volt,hogy ki zaklat ilyenkor. Talán egy pedofil? Látszik,hogy az eszem is elment a nap végére... SMS.

Feladó:Zayn

Idő:23:36

"Mit csinálsz?"

Egy hatalmasat csaptam a homlokomra,fájt ez a kérdés.
-"Na ne Zayn. Ezt most komolyan kérdezed? Mit csinálhatnék ilyenkor..Nem is tudom. Talán...Alszom? Mit akarsz?"

Írtam vissza egy nem épp kedves üzenetet.. A válasz gyorsan jött.

-"Ilyenkor?Még korán van.Na mindegy. Gyere ki az udvarra!Most!Ne ellenkezz!"

Ennek meg mi az isten haragja van? Pár perc gondolkodás idő kellett míg eldöntsem,hogy eleget teszek Zayn parancsára,vagy maradok a kényelmet nyújtó ágyamban..Még is mit veszíthetek? Pizsamástól,cipőstől haladtam ki az enyhén hűvös levegőre,ahol Zayn várt egy szürke rövid ujjú pólóban és melegítőnadrágban. 
-Te nem fázol?-Mért végig barnán izzó szemeivel. Furán nézhettem ki,de mit várt,hogy majd ilyenkor báli ruhában jövök ki.
-Inkább azt mondd meg,hogy minek kellett hajnalok hajnalán kifáradnom uraságodhoz!-kérdeztem unottan.
-Gyere,mutatok valamit.-Nyújtotta kezét,hogy fogadjam el. Szem forgatva beleillesztettem bal kezem az övébe és csak figyeltem,hogy  mi lehet az a nagyon érdekes dolog,ami kiszúrta a szemét.

Amint odaértünk a part szakaszra,a szemeim rögtön a duplájára nyitódtak. A látvány..valami eszméletlen szép volt. Szerencse,hogy ilyen közel van a 'tábor helyünkhöz'.

-Zayn,ez valami..uhh..gyönyörű!-emeltem le a tekintetem a naplementéről,egyenest a szemébe néztem. Arcomon széles mosoly terült ki,ami Zayn-t kuncogásra késztette.

-Köszönöm,hogy elhoztál ide!

-Látnod kellett. Gyere,menjünk fel a toronyba.-biccentett fejével a pár méterrel arrébb álló világítótorony felé. Tiltakozás nélkül követtem példáját,egyenest fel a toronyba.

-Héy Zayn. Egyáltalán szabad ide feljönni?-kérdeztem kissé értetlenkedve.

-Jó kérdés. Majd szólnak,ha nem.-rántott vállat,jelezve,hogy cseppet sem érdekli. Halk nevetéssel viszonoztam kijelentését s ezt követően a tájat vettem irányításba.A kilátás még szebb volt fentről,mint a partról. Rálehetett látni San Francisco egy kisebb részére. A nap lemenő fénye még csodálatosabbá tette a pillanatot. Nem tudtam semmi értelmeset kinyögni,hol a tájat,hol Zayn gyönyörű arcát s vele társuló tekintetét fürkésztem. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Késztetést éreztem rá,hogy megcsókoljam. De nem tettem.

-Gyönyörű.-törte meg a csendet az ajkai közül kizökkenő rövid szócska,ami jellemezte összességében ezt az egészet.

-Köszönöm Zayn. Köszönöm,hogy elhoztál ide és,hogy a legjobb barátom vagy.

-Legjobb barát. Igen.-szája halvány mosolyra görbült.

-Engedd meg.-két kezét arcomra helyezte. Puha bőre égette a bőrfelületet.-Engedd meg,kérlek.

-Még is mit?-hangom elcsuklott,kérdésemre a választ megkaptam. Zayn lassú mozdulatokkal egyre jobban közeledett felém és rózsaszín,telt ajkait megismertette az enyémmel. Finom csókban forrtak össze. Egy csók,ami még hihetetlenebbé tette ezt a napot. Mosolyogva vált el arcunk egymástól,megnövelve ezzel a köztünk megszüntetett távolságot. Nem szóltunk semmit,a pillanat magáért beszélt. Kezét derekamra helyezve,kémleltük a kilátást.

Utolsó nap. A nap folyamán utolsó sétánkat tettük SF. utcáin,vidám csapatként kémleltük a várost,ami hozott boldogságot,nevetést s talán még szerelmet is az életünkbe. Niall és Kristen kapcsolata felhőtlen. A Styles párosról nem tudom leolvasni mi a helyzet. Van,hogy normális párként mutatkoznak,nevetnek és van,amikor még a szőrt is leordítják a másikról. Pár óra és újra L.A. városában pengetjük mindennapjainkat. 

(Zene.)

Előtte még,nem maradhat el a tábortűz. Az osztály a tűz köré gyülekezett s leültünk a fapadra,ahol a lángok egyre magasabbra csaptak felmelegítve a hűvös ám mégis kellemes levegőt. Miranda ötletére belekezdtünk az éneklésbe. Egy gitár után kutatva,amit szerencsémre leltem csatlakoztam a többiekhez. Niall és én adtuk a ritmust,felzendültek az első akkordok,amiket a fiúk kellemes hangja követett. Most először éreztem,hogy minden gondom elszállt,amit a zene és egyben az újdonsült barátaim hatása miatt sikerült. De a jót,mindig megzavarja valami rossz...

Zayn eldöntötte,mivel,hogy későn értünk haza nála töltöm az estét s reggel haza visz. 

-Feltétlenül meg kell szereznem a jogsit!-mondtam,miközben bemásztam Zayn mellé az ágyba.

-Van egy ismerősöm,aki segíthet...

-Zayn. Legálisan!

-Jaa. Úgy már más.

-Jó éjt Malik.-fordultam baloldalamra,alvásra készen álltam.

-Jóccak Roberts.

Miután hazafuvaroztak,apám megkönnyebbülten vette észre,hogy sértetlenül hazaérkeztem. Megpörgetve maga előtt mérte végig,hogy rendben vagyok-e,van-e piercing vagy tetoválás,örömmel vette tudomásul,hogy minden oké.

-Ugye emlékszel..Meséltem,hogy beakarlak mutatni valakinek.-húzta feljebb szemöldökét már úgy hiányzott édesapám. Egy bólogatással jeleztem,hogy nem felejtettem el,pedig de.

-Ma este jön vacsorára. Szeretném,ha kedves lennél és normálisan viselkednél.

-Ugyan apa..Mikor nem viselkedek én normálisan?-tettem fel flegmán a kérdést,amit egy szemforgatással nyugtázott.

-Szépen öltözz fel. Este 7-re érkezik.-megismételve apám előbbi cselekedetét,a lépcső korlátot megragadva húztam fel magam a szobámba,ami ugyanúgy állt,mint mikor elhagytam.

A délutánom nagy része azzal telt el,hogy készültem a közelgő érettségimre,amit fene nagy boldogsággal vártam...

Örülök,ha átmegyek. A negyedét sikerült belevésni az agyamba,sosem voltam az az éles eszű kölyök,akinek minden olyan könnyen belevésődik a fejébe. Tanultam volna tovább,ha apám nem veri rám az ajtót,mondva,hogy most hanyagoljam a tanulást,inkább öltözködjek s hozzam rendbe magam. Talán az Angol királynőnek akar bemutatni? Vagy mi az isten...

Lezseren ballagtam le a lépcsőn,s amilyen ügyes vagyok a végénél szépen le is vágódtam róla. Ilyenkor mondom magamban,hogy "Te szerencsétlen!".

A csengő gyönyörűen kínzó hangja keltett fel a földről,pedig szívesen maradtam volna még ott. Egy 40-es éveiben járó nő álldogált,elegánsan felöltözve,kicsit kisminkelve az ajtóban. Apám széles vigyorgásba kezdett a nő láttán. Szám 'o' alakot formált,mikor megcsókolta a hölgyeményt. Szóval ez a helyzet. Alig teszem ki a lábam egy hétre s máris összeszed valakit. Ráférne apámra a nevelés.

-Brittany!Gyere,szeretnélek bemutatni valakinek!-kiáltott fel az emeletre jó apám,miközben ott álltam mellette.

-Igen,ezt már hallottam.-fogtam a fülem,ami csak úgy zúgott apám ordításának hangjára.

-Ő itt a barátnőm.-csukta be maga mögött az ajtót s a nő mellé állt,kezét átemelve a derekán.

-Sok szépet hallottam már rólad. A nevem ...- kedves nőnek tűnt,de kitudja mi van az arc mögött. Nevébe kezdett volna bele,de előjött a bunkó énem,amit próbáltam vissza fogni még sem sikerült.

-Én viszont semmit sem hallottam önről. Bár nem is igazán érdekel. A nevét meg ne várja tőlem,hogy megjegyezzem. Ha elnyeri a tetszésem akkor talán,addig viszont...-húztam el a szám a vélemény ki nyilvánításom után. A nő lehajtotta a fejét s halvány mosoly motoszkált a szája sarkában.

-Hát akkor. Menjünk vacsorázni. Dorotha valami isteni ételt készített.- terelt minket a konyhába Mr.Roberts,aki egy "Még beszélünk" pillantást vetett felém,amit egy váll rángatással reagáltam le.

Helyet foglaltunk az asztalnál,kezdetét vette a kínos csevej.

-Remélem nem bánod,hogy a fiamat is elhívtam. Beszeretném mutatni nektek.-ecsetelte Mss.Nem Tudom A Nevét Mert Nem Érdekel Nőszemély.

-Remek.-bólogatott vigyorogva apám. Neki kell tetsszen a nő,nem nekem. Ismét a csöngő hangja hallatszott a házban.

-Áá,már itt is van. Megyek beengedem.-állt fel mosolyogva a leendő mostoha anyám. 

-Kérlek Brittany,légy kedvesebb!-hajolt közelebb hozzám apám,halál komolysággal az arcán.

-Rendben.-dőltem hátra a székembe. 

-Noss. Szeretném bemutatni nektek a fiamat.-lépett ismét köreinkbe Mss.Ismeretlen. A mögötte érkező fiúval. Jó,hogy nem volt kaja a számba,mert rögtön megakadt volna a torkomon,a látvány láttán. Azt hittem fejbe lövöm magam!

Ugyanaz a rémült fej ült ki az arcára,mint ami az enyémen volt látható. Nem hiszem el. Lőjetek le! Kérlek!

-Ő itt a fiam.-mutatott a srácra széles mosollyal.- A neve...

Mostantól kezdve minden részbe lesz valami Izgalom! ;)

Most kezdődik el igazán a történet. Ha eddig nem tetszett,remélem most már fog. Köszönöm a kommentelők-nek,de mindenki csak 1x komizzon.:3 Ha tetszett tudod mi a dolgod: Iratkozz fel,Komizz,Lájkolj.

Bye Grimers,

B.G.xx