33.rész "Reszkess, London!"

*Brittany szemszöge*

( Zene. )

Élek! Éleeek! Na és akkor most jön a kérdés, hogy kit érdekel? Roberts őrnagy a bázisnak, a leszállást sikeresen véghez vittük, sérültek, hullák száma nulla. Adás, vége. Biztos megéltem pár díj átadót, de a Brit Awards kiüti az unalom mércéjét, legszívesebben bedugtam volna a zene lejátszóm, de kicsit feltűnő lett volna.. Addig élveztem az egészet, a fotósok majd megzabáltak a rajongókkal együttet, míg végül be kellett menni az átadóra. Eléggé nyilvánosan szenvedtem, és ezt Harry is észrevette, aki jót röhögött a szenvedésemen, és sms-eket küldözgetett egész este alatt, próbálva ezzel felvidítani, jó próbálkozás. Annak ellenére, hogy tudtommal valahol van egy saját házam itt Londonban, még is össze lettem "zárva" a banda többi tagjával, ezzel megfosztva a nyugalomtól, egy hotelban.

Sikeresen rávettem Harryt, hogy jöjjön el velem a sportpályára teniszezni egyet, ő viszont finoman "buzisnak" nevezte a játékot. Közös megegyezés alapján belementem, hogy cserébe két óra játszma után elmegyek vele golfozni (pff, mert az nem unalmas, mi?), soha nem játszottam az angolok, bocsánat, Britek(!) unalmas, semmire való golfjával. Miután Harryt szét ütöttem (szó szerint) a labdával, és a két óra alatt, amit játszottunk max. tízszer vissza is ütötte a labdát, boldogan konstatálta, hogy következik amit ő akar.

 -Az nem számít, hogy majdnem meghaltam az idióta ötleted miatt! Ennyi kijárt nekem is. 

-Ne jártasd annyit a csinos kis szádat. Tartogasd későbbre.  Térdig érő zöld shortban, fehér, zöld csíkozott rövid ujjúban, kivágott tetejű sapkával a fejemen kezdtem neki a szenvedésnek. Látva a szerencsétlenkedésemet, Harry mögém állt és segített a beállásban, azonban valami más elterelte a figyelmem. 

-Így jó, csak koncentrálj. -dorombolta a fülembe.

-Koncentrálnék én, ha tudnék nem tudomást venni a hátsó felemhez nyomódó kis haverodról. Szóval, megkérlek jó cica módjára ne dörgölődj hozzám. -kértem halkan, mire engedelmeskedett, immár távolabbról figyelt, zavarba hozva engem minden egyes pillantásával, nézése égette a hátamat, zavaromban el is csesztem az ütést és ez így ment egész délutánig, megszakítva kisebb szünetekkel. 

-Megyek eszek egy banánt, te mit kérsz? 

-Egy karamellás-mogyorós jeges kávét, két cukkorral, vastag tejszín habbal a tetején és egy szívó szálat kérek szépen bele, köszönöm! -rebegtettem meg felé a szempilláimat vigyorogva, enyhén nyálas stílusban. 

-Hozom. -ment előre, engem közben megtámadott pár rajongó, majd egyre többen, többen és többen.. 

*Fél óra múlva*

 -Sajnálom, csajok. Elkell menjek wc-re, mindjárt jövök. -tettettem szükségleti problémákat, alakításom természetesen hiteles volt, mert bevették, így gyorsan beszaladtam a klub helyiségbe, ahol össze futottam Harryvel, aki vígan cseverészett az ismerőseivel, engem egyedül hagyva, ráadásul még a kávémat se hozta ki a mocsok! Sietősen mellé lépkedtem és sok bocsánatok közepette elrángattam onnan Hazzust, amolyan "mennünk kell, szedd a lábad, gyerünk, gyerünk gyorsabban" stílusban. 

-Hova megyünk, asszony? -rántott vissza maga mellé, mert jóval előrébb jártam, a karját húztam magam után, asszem' ki is nyújtottam.
-Nem vagyok az asszonyod.

-Majd leszel. -kacsintott rám. Ezt most, hogy értsem? Elakar venni feleségül, éljünk boldogan, amíg meg nem halunk egy elhagyatott kis szigeten, ahol én szalma ruhában, kókuszdió melltartóban hastáncolok, míg ő banánt banán után habzsol egy pálmafa tövében? Jól hangzik. Egy filmben, talán. Boldogabb voltam miután megkaptam az itókámat, amit véleményem szerint megérdemeltem, mert szófogadóan tűrtem, s vesztegettem el két fontos órát az életemből, ami idő alatt akár aludhattam is volna. Uh, egyre lustább leszek..  A hotelben átvedlettük a rucinkat valami kényelmesebbe, nekem fekete tépett famer, fölé piros-kék kockás ing, fekete, mintás full cap, kék Retro cipő mellé esett a választásom. Harry egy barna "nagypapa" stílusú, halvány csíkozott ing, fekete farmer és egy barna emelt orrú cipő mellett döntött (wooow), haja hátra fésülve gondosan beállítva állt, míg enyém lazán, göndör hullámokba ketté választva díszelgett. Így indultunk az esti Londoni város nézésre.

 Nyávogásom célba ért, miszerint először a Buckhingham palotát csekkoljuk, azon belül is az egész álló nap mozdulatlanul álló őrökre voltam igazán kíváncsi. 

-Bözsi királynő most nézett ki az ablakon, figyeld! -mutatott felfelé Hazz, mire hangosan felröhögtünk. 

-Úú, szerinted ha adok neki egy pofont megmozdul? -kérdeztem Harrytől, kezdett idegesíteni, hogy ha legyintettem a kezemmel előtte, a csávó nem mozdult. Bele leheltem az arcába, mozdulatlan. Megpöcköltem a fülét, a helyzet változatlan. -Ha arcon vágod, max. vissza vág, de akkor még nagyobbat kap tőlem. -felelte higgadtan. -Második lehetőség, hogy elfutunk. Tehát, ha nagyon viszket a tenyered egy taslira, azt inkább rajta végezd el, mintsem, hogy rajtam. Nos? - wow. Hazzus milyen bölcs lett hirtelen. Talán az angolok rossz hatással vannak rá, és ez a londoni levegő ártalmas az amerikaiakra nézve. 

-Hmm. Nagyon arcon vágós kedvem van, szóval indítsd be a lábaid futásra készen. Mehet? 

-Rajta. - És puff. Akkora pofont adtam a piros ruhás, bajuszos pacáknak, hogy rögtön megmozdult és a nyomunkba eredt. Röhögve néztük a minket üldöző hapsit, egymás kezét fogva -hogy ne válljunk két felé- rohantunk, amerre lehetett. Keresztbe, jobbra-balra, mint az ökör hugyozás rohangáltunk össze-vissza, hogy el ne kapjon. Két hülye gyerek Londonban rohangászik, ilyet se látnak az itteniek mindennap. Végül, berohantunk egy kávézóba és elbújtunk a női mosdóba, nem számított, hogy Harry-nek tilos a belépés oda.. Nem törődve vele, hogy kik bújkálnak a tulaj kávézójának budijába, kizavartak minket. 

-Menjünk a British Music Múzeumba, aztán elmehetnénk megszemlélni a British Múzeumot is. -javasolta Harry, mire felcsillantak a szemeim. 

-Ú, oksa. Tudod merre van? -afféle " Mé' ne tudnám?" nézéssel meredt rám, oké, még sem tudatlan a gyerek. Elvesztünk a tömegbe, néha jó, ha nem ismernek fel a rajongók, bár elég egyértelmű és kirívóak voltunk.. 

 Ha Londonban jársz és profi turista vezetőt akarsz, aki ráadásul vicces, szexi, be nem áll a szája, okoskodik, mindent tud, jó hallgatni és így is rohadtul szexi, akkor hölgyeim, Harry Stylest ajánlom önöknek. Egyszerűen képtelen voltam elszakadni tőle, amikor kiment a mosdóba, hiányzott. Ha elengedte a kezem, utána kaptam. A rekedtes hangja teljesen kizárta a többi zajt, a reflektorfény csak őt világította meg, ő állt a színpad közepén. Vállára hajtott fejjel álltunk meg egy-egy alkotás, szobor mellett, megnéztünk mindent, amit lehetett. Harry kipróbálta a királyi trónt is, amit sikerült megörökítenem, úgy gondoltam ezt a világnak is látnia kell, nem hagyhatják ki, ezért posztoltam Twitterre "The king!" címmel.

-Kész. Végem. K.O. vagyok, egy lépést sem tudnék tovább menni, Hazz. -dünnyögtem bele a párnába, aminek finom levendula illata volt. Nyögdécselve befeküdt mellém, míg nekem a nyál fojt ki a számból (túl fáradt voltam becsukni, na), ő dünnyögve és kivehetetlen szavakat morgott a plafont nézve. Hm érdekes elfoglaltság. -Eljössz velem holnap Operába? -fordultam felé. 

-Mi van? -vékonyodott el a hangja, felszaladt szemöldökkel kapta oldalra a fejét. 

-Láttam egy plakáton, hogy holnap vetítik a Rómeo és Julcsi zenés változatát. 

-Inkább leülök a TV elé meccset nézni, sörrel a kezemben, minthogy végig üljek 5 órát, helyesbítek, végig szenvedjek több, mint 5 órát. Bocs, baby, de az opera nem az én esetem. Elénekelem én neked szebben, sőt jobban is, ha akarod. Eljátszhatjuk itt a szobádban. 

-Ha-ha...ha. Akkor megyek egyedül, semmi gond. Most viszont hagyj aludni. 

-Szívesen játszanék még veled, de én is hulla vagyok. -sóhajtott szomorúan. A perverz dögje! 

-Nem terveztem, hogy játszok veled, ha nem lennék fáradt, akkor sem. -Persze, persze. Magyarázd ezt be magadnak. Régen nem ellenkeztél egyszer sem. 

-He? -csúzott pár oktávval feljebb a hangom. 

-Jól hallottad, baby. Miamiban, a konyhapulton volt a legjobb és a legvadabb. 

-Kössz az élmény beszámolót. 

-Ahogy túrtad a hajam, a szenvedélyes, nyelves csókjaid.. -ábrándozott tovább, mire hozzá csaptam egy párnát "Aludj már!" utasítással, erre felröhögött. Magamra húztam a krémszínű takarót, egy párnát szorítottam magamhoz, mielött végleg elaludtam volna Harry egy "jó éjt" puszit nyomott arcom bal oldalára, és átkarolva, fejét a hajamba fúrva, szuszogva aludt el, s őt követtem én is.. Helló álom világ, repülő macskák és társaik, megjöttem, mizu?

*Harry szemszöge*

Míg én azt hittem teljesen elvesztettem a hülye viselkedésemmel Brittanyt, szerencsémre hatalmasat tévedtem, ugyanaz a megbocsájtó, kedves -ám flegmább, magacsabb, szarkasztikus dumájú-, gyönyörű lány maradt, akit a balesete előtt szerettem. Nem tudnék, s nem is akarnék választani közülük. Abban bízok, hogy ő lesz az utolsó nő az életemben, mert sörözgetés, és foci közben rájöttem, hogy egyáltalán nem kell más helyette, ő az, akiben minden meg van, amit eddig kerestem. Számomra ő tökéletes az apróbb hibáival, kis és nagy dolgaival együtt. Tűnődési folyamatomat Brit. kavarta fel, aki kábé két órája ment el megnézni a visító színészeket, amint egy-egy dalt próbálnak fül csengés nélkül előadni kiszáradásig. -Ilyen hamar vége lett az elődásnak? -kérdeztem vissza folytott nevetéssel, ugyanis jól tudtam, hogy miért ért "haza" korábban, a válasz baromira egyszerű: unta. -Julika vagy fél percig megállás nélkül, szét tárt karokkal kántálta a magáét, már azt hittem megfullad. 

-Most jön az a rész, hogy én meg mondtam. -ittam bele a sörömbe. 

-Nyenyenyenyenyeeee. -karjánál fogva megragadtam és az ölembe húztam. Barack színű, pánt nélküli ruhája szét olvadt az ölemben, karját nyakam köré fonta, homlokát enyémnek döntötte, egymás szemeit kémleltük aztán vágyakozó ajkam övé után sóvárgott, mint ahogy a darázs lecsap a mézre, én olyan szenvedélyesen estem neki szájának, ami először lassú volt, aztán tovább húzódott, míg végül az ágyban kötöttünk ki, s egy csodás éjszakát tudhattunk magunkénak. Reggel, -vagyis már dél volt- Keane-Somewhere only we know száma kezdett egyre hangosodni az ágy mellett lévő éjjeliszekrényen benem fejezve, míg a kívánt fél fel nem veszi azt. Brit kibújt az ölelésemből, hunyorogva olvasta le, majd vette fel a telefont. Egy ideig nyugodtan bólogatott, aházott, utána a hangja átváltott idegesbe, nyugtalanba. Vajon mi történhetett?

*Brittany szemszöge*

-Mi a helyzet, Jennette? -kezdtem. 

-Híreim, sőt nagyszerű híreim vannak Brittany! -újságolta vidáman, hangján hallatszott, hogy majd' kicsattan a boldogságtól. Afféle "Na, halljam" felkérés után bele is kezdett. -Most kaptam egy hívást, hogy miután a sorozatod első évadát leforgatod kábé két hét múlva, vissza térhetsz a mozi vászonra. Hogy ez alatt mit értek? Egy újabb, remek, fantasztikus, abszolúte nyerő ajánlatot kaptál James Cameron-tól, akinek gondolom tudod milyen filmekhez fűződik a neve.. 

-Igen, igen tudom. -legyintettem. -Térj a lényegre. 

-Három hét múlva kezdődik a forgatás, ha elfogadod a szerepet. -hirtelen a "sokktól" leblokkoltam, a szavak a nyelvem hegyén álltak megformálódva, mégsem tudtam kibökni azt a bizonyos szót, hogy igen vagy nem? A folytatásra gondolj, ne a miértekre. 

-Rendben. Mondd neki, hogy benne vagyok. De hol lesz? -nem jött válasz a vonal tulsó végéből. Vagy megszakadt és Jennette már nincs vonalban, vagy még ott van. -Hahó! Itt vagy még? 

-Igen, itt. A forgatás, Új Zélandon zajlik.. 

-Hogy mi???? -álltam fel rögtön az ágyból, miután meghallottam és egy távolabbi helyre mentem, hogy Harry ne hallja, amint éppen kitörni készülök. 

-Három heted van, hogy eldöntsd. Figyelmedbe ajánlom, hogy Cameron téged(!) kért fel először erre a szerepre, amit megjegyzem mintha neked találtak volna ki. Én olvastam a forgatókönyvet Brit. , biztos vagyok benne, hogy imádnád. 

-Értettem. 

-Ma gyere vissza LA.-be, be kell fejezned a forgatást. Elég szünetet kaptál, gondolom ez idő alatt kipihented magad. Mellesleg, üdvözlöm Harryt. -és kész. Letette.  Megsemmisülten, pislogás nélkül mentem vissza az idő közben elszunyókált Harryhez, aki álmában is fájóan aranyos és szívdöglesztő tud lenni. A gyomromban letelepedett macskák ( a pillangók azok unalmasak, repkednek össze vissza, mint a kerge nyulak) dorombolni kezdtek oda bent, nyelni is nehezemre esett a hírek hallata után. 

 Mit kell tegyek? Melyik lenne a helyes döntés, ha elvállalom a szerepet, és a világ másik oldalára repülök, több hónapra, elszakadva Harrytől, vagy elutasítom ezt a nagyszerű lehetőséget és maradok itt, ha mázlim van bűntudat nélkül, s figyelem, amint Harry még magasabbra és magasabbra tör a karrierje rang létráján, én pedig magamba roskadva nézem az elkészült filmet a másik választott színésznővel a főszerepben, aki akár én is lehettem volna, ha nem utasítom el. A világ másik fele, akik még nem ismertek megismerhettek volna, és várhatok hátha megdobnak egy hasonló ajánlattal, ami nem ezer kilométerre van a szerelmemtől.. Három hét, ennyi idő alatt kell eldöntenem az életem hogyan tovább folytatását.. És nem akarok rosszul választani.

Ui: Halezz! Mint mindig, nagyon köszönöm akik olvassák, komiznak, pipálnak a részek után, feliratkozni is lehet, jut hely mindenkinek. :D Másodszor, remélem tetszett nektek ez a rész, én jónak találtam. Harmadjára, miután elolvastátok hagyjatok please valamilyen élet jelet magatok után; komizzatok, vagy pipáljatok. Tartogatok még egyéb mást számotokra a bloggal kapcsolatban, szóval annyit mondok, a 3. Évadban is lesznek nem várt események, stb.. És a mostaniban is! 

G ondolom, ha már ilyen hosszúra sikeredett ez a rész is, írhattok több szavas megjegyzést. Nagyon érdekel a véleményetek, szóv. Hajrá!

Csumezz, <3