19.rész "Az élet körforgása."

Hey,Grimers. Az előző részhez érkezett kommenteket köszönöm! Reakcióm: " Úristen,milyen cukrok.*-* ".
Örülök,hogy tetszett! Ebbe a részbe is tettem némi izgalmat és drámát-ami nem az erősségem, nézzétek el.-. A sok oldalmegjelenítést is egyben + a feliratkozókat üdvözlöm.:3

Egyre többen leszünk és remélem, hogy még több embernek elnyeri a tetszését ez a Hollywood-i sztori. Annyit elárulok, hogy 20.résztől kezdődik a 2.évad. Minden megváltozik..:3

U.i.:Elkészült a blog 2.trailere:KATT KATT KATT

Nem rizsázok többet, itt a husii.

BG.xx

Zene.

-Ő itt a fiam.-mutatott a srácra széles mosollyal.- A neve Harold Styles.
Apám illedelmesen felállt,s kezet rázott vele. Én meg mint aki sokkot kapott,ültem a helyemen az asztal közepét bámulva.-Bemutatom a lányomat.-mutatott felém és várta,hogy álljak fel,de azt lesheti.-Brittany.
-Már ismerjük egymást...-köptem hozzá unalmasan a szavakat. Feladva a reménytelen harcot,elfoglalták helyüket az asztalnál.A Styles gyerek,velem szembe került,míg apám és párja az asztal két végére.

Az ebédlőben érezni lehetett a feszültséget. Ha lenne valami jele,akkor már köd borítaná a szobát.Egyszerűen képtelen vagyok felfogni,hogy apám pont annak az embernek az anyjával van együtt,akit én mérhetetlenül utálok. Hogy miért utálom? Ezt szavakkal nem lehet kifejezni.
Az étvágyam is elment,csak turkáltam a villámmal az ételben. Ám a kínos csöndet apám vénülő hangja töltötte be.-Holnap lesz egy jótékonysági est,itt Los Angelesben. Szeretném ha velem tartanátok.-nézett körbe mosolyogva.-Remek.-válaszoltam halkan.Lazán,lejjebb csúszva a széken figyeltem a jelenetet.
-Ez remek ötlet,drágám.-fogta meg apám asztalon pihenő kezét.-Szívesen veled megyünk.
-Na na na. Ki mondta,hogy én is megyek?-szólalt fel zavartan Harry, közben figyelmesen fürkészte anyja tekintetét.
-Fiam, jössz és nincs ellenvetés.-parancsolt rá. Amint kiegyenesedett,úgy dőlt vissza erősen a szék támlájának.
-Brittany, ülj már rendesen! Ne viselkedj úgy, mint egy 5 éves trehány gyerek.-emelte fel hangját rám apám,látva
elhelyezkedésemet az asztalnál. Morogva ültem vissza normális helyzetbe,kérésének eleget adva.
Az est további részében,apa és újdonsült barátnője társalgását hallgattuk. El voltunk felejtve. Nem zavart, legalább
addig sem basztatott. Volt időm foglalkozni azzal,miként érdemeltem ki, hogy pont ő, pont itt.
A vacsorát elfogyasztva, hál' istennek elhúztak a házból. A búcsú csók sem maradhatott el, amit én fintorogva figyeltem.

*Másnap*

Sosem végzek a tanulással,ha folyton ide-oda kell mászkáljak. Nincs ínyemre ez az egész, főleg most, hogy egy levegőt kell szívjak a Styles családdal. A ruhás szekrényem előtt állva, gondolkozok, hogy mit vehetnék fel.
Milyen ruhában kell egyáltalán meg jelenni egy ilyen eseményen? Legszívesebben egy farmert,pólót és egy converse cipellőt vennék fel,de apám szigorúan megtiltotta. Tiltakoztam ez ellen,de egy 100$-os papírkának senki sem tud ellenállni.
Hajam lazán felcsatolva állt a fejem tetején, a ruha maradt hátra. Felvéve a gondolkozó pózt nézelődök a holmijaimközött,mikor kopogást vélek hallani a másik oldalról. A beengedő szó után,egy göndör haj zuhatag dugta be a fejét az ajtó mögül.
-Kész vagy már? Csak rád várunk...-szólt türelmetlenül Harold úr.
-Szerinted? Úgy nézek én ki? Nem tudom eldönteni mit vegyek fel...-mondtam morogva,hadonászva kezeimmel a szekrény előtt.Puffogva mellém állt,szinte feltúrta a szekrényemet,amit értetlen tekintetem követett. Kezembe nyomott egy rózsaszín ruhát, amit fújtatva a fejére dobtam.
-Utálom a rózsaszínt..-Akkor minek van olyan ruhád? Uhh,mindegy. És ehhez mit szólsz?-tartott elém egy fekete tapadós ruhát.
-Nem akarok megfulladni és nem vagyok sarkon álló.-álltam karokba tett kézzel. Mérgelődve tovább kutakodott,s a szekrényem aljáról kiválasztott
egy tetszetős ruhadarabot. 

Élveztem volna még,ha kínozhatom a hülyeségeimmel,de indulni kell.
Majd máskor. Ha azt hiszi,hogy könnyen megússza,hogy belemászott az életembe,a házamba(!),akkor kívánjatok nekisok szerencsét...
-Szeretném felvenni. Szóval,tűnés ki.-tereltem kifele az ajtón.
-Mit szégyenlősködsz..Láttalak már félmeztelenül.-dugta ki a nyelvét,egy nagyot nézést követően rácsaptam az ajtót.
Pofátlan..

***

Ennél unalmasabb helyen még életemben nem jártam. Mi értelme az egésznek,fogalmam sincs.Csak ülök az asztalnál,és bámulok a semmibe. Apa és -idő közben kiderült a neve,mert meghallottam- Anne táncolnak.
Egy pohár pezsgőt iszogatva mulatóm az időt. Pár perc múlva,egy kb. velem egy idős srác jelenik meg előttem,táncra felkérve.Mosolyogva elfogattam az ajánlatát és elindultam vele a már kissé zsúfolt parkett felé.
Amint láttam Harry is keresett magának valakit. -Cseréljenek párt a tőlük balra lévővel.-csendült fel a mikrofonból percekkel később, egy női hang.
Isten miért szívat engem ennyire? A baloldalamra pördülve estem bele,a mostoha testvérem karjai közé.
-Fantasztikus. Ennél tényleg nem lehetne jobb.-hümmögtem.
-Mint egy vénasszony.-forgatta szemeit Harry.-Legalább próbáljuk elviselni egymást. Egy időre össze kényszerülünk.
Oldalra fordítva fejem lépkedtem,párszor rátapostam Harry lábára,amit egy "Figyelj már jobban!"-al intézett el s erősebben szorított a derekamnál.
Akármennyire is akartam,hogy gyorsabban teljen az idő,annál lassabban telt. Miután hazaértünk apával,bedőltemaz ágyba és eltettem magam holnapra.

Valami pocsékul éreztem magam reggel. Mintha másnapos lennék, de nem. Nem ittam sokat tegnap este, csak 3 pohárral, de az nem jelenti a világ végét. Lehet ez annak is köszönhető, hogy Hétfő van, meg nyakamon az érettségi, ami jövő héten lesz vagy csak a stressz okozta mellékhatások találtak rám. Nagy kínlódások közepette elkészültem s elindultam az iskolába vezető úton.

Első órára épp,hogy beérve dobtam le magam a helyemre. Páran voltak bent,köztük Miranda és Kristen is. Utuk felém vezetett,látták rajtam,hogy szarul vagyok. Megérdeklődték az állapotom,amire csak annyit mondtam,hogy fáradtság teszi ennyi az egész. Rosszalló fej rázással mentek a helyükre, érezték jobb ha egyedül hagynak egy kis ideig.
Fejemet lehajtott állapotban tartottam,míg nem a csengő éleshangja jelezte az óra kezdetét. A fejem iszonyatosan zúgott, arcomhoz érve éreztem,hogy melegszik. A tanár fül baszó
hangja csak rosszabbá tette a helyzetet. 
-Jó reggelt hölgyeim,uraim.-nézett fel a szemüvege mögül.-Pecsételjük meg utolsó napjainkat egy év záró feleléssel.-a gépen nézegette a naplót,majd felszólalt.
-Kérem fáradjon ki,Mss.Roberts.-Én komolyan nem tudom mit vétettem,hogy mindig belém csap a villám. Egyre rosszabodik a helyzetem,úgy érzem. A padtól elrugaszkodva,szemeim résnyire voltak nyitva néztem körbe magam körül. Pár pillantás terelődött rám, a tanárnő lábának dobolásával jelezte, hogy igyekezzek már. De pár lépés megtétele után már nem bírtam tovább, egy a legközelebb eső padnál támaszkodtam meg,nem tudtam ki ül ott.
Minden mozdulat megtétele nehéz feladatnak bizonyult,elvesztettem az egyensúlyom..

*Harry szemszöge*

A netet nézegettem,mikor egy kéz erősen belemarkolt a vállamba. Hirtelen oda kaptam a fejem, s gyors mozdulattal
Brittany a földre zuhant. Kezemmel feje alá kaptam,ne üsse bele a kemény földbe. Óvatosan megtartva ébresztgettem,de nem reagált.
-Uristen. Mi van veled Brittany?? Ébredj fel!- guggolt le mellém Zayn,kezét mozgatva próbálta észhez téríteni a földön fekvő lányt. Látszott rajta,hogy pánikba van esve,nem tudja mitévő legyen.
-El kell vinnünk a nővérhez!- Kezével térd hajlatánál fogva felemelte, s úgy vitte ki a teremből.
-Én is megyek!-szóltam utána.
-Harry! Semmi közöd hozzá. Itt maradsz!-pattant fel a helyéről Blaire,s kiabált rám. Kérdően néztem rá, a féltékenység jelei képződtek arcára. Részben igaza volt,de még is úgy éreztem vele kell menjek.

*Brittany szemszöge*

Valami puhát érzek magam alatt,nem hasonlít a kemény,hideg földéhez. Szemem lassú mozdulatokkal nyílásra késztettem,s az ablakban ülő Zayn-re terelődött.
-Z-Zayn,mi történt?
-Végre,hogy felkeltél.-pattant fel helyéről,az ágyam szélére ült.-Elájultál.-hangjában az aggódottság volt hallható,még mindig nem látok tisztán.
-Az orvos azt mondta,hogy a stressz okozta az ájulásod de az alkohol is közre játszott a szédülésben.-meresztette tekintetét enyémbe. Fejem lehajtottam,szégyelltem magam. Nem vagyok alkoholista, párszor fordult elő, hogy kicsit többet ittam a kelleténél. De ezen változtatok.
-Apa itthon van?-kérdeztem halkan.
-Nem. Csak a házvezetőnőtök.- sejtettem. Miért is lenne itthon? A cég az otthona,én le vagyok szarva.
-Pihenned kell. Én most megyek, hívj ha bármi baj lenne, vagy csak beszélgetni akarsz.-közelebb hajolt hozzám,arcomat súrolta kissé borostás arca. Felállt helyéről és a kijáratot vette célba. Magam voltam a gondolataimmal együtt,amik megállás nélkül pörögtek a fejemben.
A nap további részét tanulással töltöttem,amit nagy nehezen de befejeztem. Készen álltam a végső állomásra. Az idő
gyorsan telt, úgy éreztem ennél unalmasabb már nem is lehet az életem. Semmi értelme ennek az egésznek.

*Este 21:34*

-Szia,Brittany. Szeretnék veled beszélni.- Épp a vacsorámat fogyasztottam-ami gabona pehelyből állt.-,mikor apám
a munkából hazaérve intett le beszélgetésre.
-Kössz, jól vagyok, minden rendben, nem történt ma semmi.- válaszoltam a fel nem tett kérdéseire. Sosem kérdezi meg, hogy telt a napom, hogy vagyok, élek-e még. Csak vagyok neki.
-Ez fontos. Figyelj ide kérlek.-intett az előtte lévő kanapéra, jelezve, hogy üljek le vele szembe.
-Hallgatlak.
-Mostanában elég egyedül érzem magam. Egy társra vágyok, akit megtaláltam Anne személyében.-kezdte mondani valóját.
-Jó, rátérhetnénk a lényegre?-kérdeztem sietősen.
-Szeretném összekötni vele az életem. S mielőtt kiabálnál, arra gondoltam, hogy ide költözhetnének..Ő és a fia.
-Apa, neked elment az eszed?? Ezt nem teheted velem! Mi az, hogy egyedül érzed magad, itt vagyok én is, ha nem vetted
volna eddig észre. Összeakarod vele kötni az életed.. S majd akkor nem fogsz csak a munkáddal foglalkozni? Mert velem ezt teszed. Leszarod a fejem magasból. Nők,munka,nők.
-Nagyon tévedsz kislányom. Megbeszéltem vele is, eldöntöttem. Ide fognak költözni! Ez az én házam, azt teszek benne, amit akarok és ez az én életem.
-Óh, akkor ezek szerint nem tartozok az életed részébe. Rendben. Csinálj, amit akarsz. El sem kellett volna mondanod, úgy sem érdekel a véleményem. Jóccakát.-adtam ki a bennem lakozó összes haragomat, ami már egy ideje próbált kitörni belőlem.
Felrohantam a szobámba, erősen becsaptam az ajtót, ezzel mutatva mérhetetlen dühömet apám felé. Zene be, világ ki.

Az élet olyan gyorsan pörög, akár egy forgó kerék. Nem szabadna elvesztegetni egy napot sem arra, hogy szenvedjünk...
Én pont ezt teszem. Ha azt hittem nem lehet annál rosszabb, aki a leendő mostoha anyám szerepét fogja betölteni, akkor egy hatalmasat tévedtem.
Semmi sem sikerül mostanság. Egy reményem maradt még, de az is halvány fényben úszik. Apám kusza döntései felforgatták a házat, s egyben engem is. A költöztetők hangos kiabálását, pakolászását hallom az ajtó másik oldalán rejtőző világ felől. A rejtek helyemről csak a vizsga alkalmakkor teszem ki a lábam. A matekkal nem váltunk jó barátokká, s nem is fogunk Soha!
Átkozom azt az embert, aki kitalálta az egész hülyeséget. 

Zayn-el telefonon tartom a kapcsolatot, de elfoglalt, mert készülnek az első turnéjukra. Büszke vagyok rá, ő elérte az álmait, nem adta fel, úgy mint én. A sok próbálkozás eredményének nyoma sincsen.
-Brittany, segíts kérlek pakolni.-kiáltott a földszintről Mr. Roberts. Nem szándékozom őt apának hívni, hisz nem illik rá az a jelző.
Fülem mellett elengedve a szavakat, kapcsolgatok a tv csatornái között, szemem megakadt egy ismerős helyen.
-Barney Stinson nem ismer lehetetlent!- szólalt fel rég nem hallott műsorom egy hihetetlen személyisége az "Így jártam anyátokkal"-ban.A sorozat nézésével eltelt a napom.

-Köszönöm kicsim, hogy segítettél...-állított meg a nappaliba menet apám.
-Először is; ne nevezz a "kicsidnek". Másodjára; miért segítenék idegenek csomagjait hurcolászni? Nem akarok sérvet kapni,köszi.- legyintettem kezemmel.
-Viselkedhetnél normális emberek módjára. Nem vagy te óvodás, hisztis kislány. Nem ilyennek ismertelek.-csóválta fejét.
-Ne ítélkezz úgy, hogy nem is ismersz. Mindig is ilyen voltam, talán csak ki kellett volna nyitni a szemed.-förmedtem rá.
-Nem akarok vitatkozni, úgy sem jutunk semmire. Adok valami könnyebb munkát, mutasd meg Harry-nek a szobát.-fejem hátra hajtva, morgás hagyta el a számat.
Megkerestem Harry-t, majd a szobája felé tereltem.

-Remélem boldog vagy.-kérdőn nézett rám, sugallva, hogy nem érti miről beszélek.
-Ez volt a célod nem..? Tönkre tenni. A múltban történtek miatt..-kérdeztem alig hallhatóan, ám mégis dühösen.
-Ne a múltban élj, Brit. Hanem a jelenben. És ha most megbocsájtasz, szeretnék bepakolni..-figyelembe se véve engem, orrom előtt csukta be az ajtaját.

Miért tereli az élet mindig az utamba Harry-t? Mit akar ezzel jelezni, hogy már egy lépést sem tudok úgy megtenni, hogy bele ne ütközzek.
1 hét elteltével sem tudom megszokni a jelenlétüket. A magány híve vagyok, hisz minden napomat egyedül töltöttem a nagy házban.
S most, itt vagyok kettesben egy roppant irritáló személlyel a házunkban. A történet röviden annyi, hogy a drága Anne-nak
a munkája Páré-ba, azaz Párizsba hívta, ahova apám feltörekvő boldogsággal kísérte el, egyedül hagyva engem a már nevezhetem, mostoha testvéremmel. Lefektettem pár szabályt az itt tartózkodásával kapcsolatban. A legfontosabb ezek közül, hogy nem hozhat fel nőket.
Amik nem nagyon tetszettek neki, de ha itt akar lakni el kell fogadnia az ezzel járó dolgokat. Kinézem belőle, hogy képes
és a végén még bordély telepet csinál a házból. Mintha kaptam volna egy testvért magam mellé, olyan szinten viselkedünk egymással.
Azzal tud kikészíteni igazán, mikor nudista strandon képzeli magát. Nem egyszer fordult már elő, hogy rá kellett szóljak
használjon ruhát...

Ritka, hogy LA.-ben az időjárás képes 180 C°-os fordulatot venni. A napsütés helyét felváltotta a szakadó eső, ég dörgés,
villámlás. Egyáltalán nem félek tőle, csak csípi a fülem a hangja. Hajnal körül lehetett, mikor csörömpölést hallottam a földszintről.
Fél kómában voltam, de tisztán hallottam a hangokat, morgásokat.. nem tudom minek nevezhetném. Rémisztő.
Kérdések száza futott át a fejemen, hogy ki vagy mi keltheti ezeket a furcsa zajokat. Nincs semmilyen állat a házban, Harry-n kívül..
De ő gondolom mélyen alszik. Csoda, hogy a saját horkolására sem kel fel. Egy kemény baseball ütőt megragadva-ami épp az ilyen alkalmakra volt eltéve az ágyam alá.- lépkedtem a szobám ajtaja felé. A padló nyikorgó hangja is kissé horror filmbe illő volt, a jelenlegi helyzetemben. Nem tudtam elképzelni mi vár rám, ha leérek a nappaliba. Vagy le lőnek vagy jobb esetben leszúr valaki... Erre mindjárt megtudom a választ. Szívverésem a duplájára kapcsolt, levegőt akadozva vettem.
Sosem hittem volna, hogy ilyen velem megtörténhet..Hogy 1 betörő -ha mázlim van többen is vannak- meglátogat.
Dolgozni kéne.. Az ütőt egyre erősebben szorongattam, elértem a lépcsőhöz, s halkan lelépkedve értem le az aljára.
Közben eszembe jutott, hogy szólnom kellett volna Harry-nek, de nem hiszem, hogy sokra mentem volna vele..
Nagyot nyeltem, a sötétség elárasztotta az egész szobát, a vihar miatt áram sem volt. Egy sötét alakot vettem észre,
amint a tévé előtt guggolva kutakodik. Háta mögé osontam s egy erős ütést mértem a fejére, amitől egyből kifeküdt.
A biztosítékos dobozhoz szaladtam, s felkapcsoltam a vihar által levert kapcsolókat, így fényt juttatva a házba.
Vissza rohantam a betörőmhöz, amint ki kitisztult a kép megrémültem...
-Úristen!- kaptam a szám elé a kezem, a sírás fojtogatott.- Harry! Ne, ne, ne ez nem lehet igaz!-ordítottam.
Ő volt a "betörő". Mozdulatlanul feküdt a földön, kezemmel feje alá nyúltam s próbáltam ébresztgetni. De, megéreztem
valami különöset a kezemen. Feje alá egy párnát helyeztem el, szememmel a kezemet vizsgáltam. Véres volt...
É-én,megöltem Harry Styles-t...
___________________________________________