28.rész "A múlt szüleménye."

*Harry szemszöge*

(Zene.)

Ledermedve bámultam az előttem ujjaival játszadozó kisfiúra, aki állítólag az én véremből született. Felfoghatatlan, hisz én mindig vigyáztam, nem szoktam hibázni ilyen esetekben. Mikor a legjobban működnek köztünk a dolgok, akkor kavar be valami az életünkbe. Most màr mindig így lesz? Boldogok vagyunk, aztán jön valaki és a tengerbe mèllyeszt mindent.
Brittany piszkált meg làbàval, meglepődtem, hogy nem rohant el, s hagyott magamra ebben a szar helyzetben.
-Tény és való, hogy a kis srác hasonlít rám, de ez nem bizonyítja, hogy én vagyok az..-nagyot nyeltem, nehezemre esett kimondani azt a szót.- Elhiszem, ha a vizsgàlat azt mutatja, hogy tényleg az enyém.
-Rá kell nézni. Te vagy kicsiben. -vált zaklatottá Lucy.
-Nem érdekel. Nem bízok benned. Ki tudja hány férfivel voltál utánam?!
-Ha ezt akarod. És mi van, ha beteljesedik az igazam? -fúrta bele tekintetèt enyémbe.
-Gondját viselem. -böktem ki a megfelelő választ, lesütöttem a szemem. Brit mèlyen felsóhajtott mellettem, vàrom a letolásat, amit tartogat számomra.
Charlie nehezen, nyögdécselve lemászott a kanapéról, játék autóját felkapta és Brittany mellè bökdécselt, combján tologatta az apró játékszert brummogó hangot kiadva, s nyàlcsorgatàst folytatva. Kissè megfeszült, hátrébb húzódott a fiú cselekedetére.
-Mi megyünk is. Úgy gondoltam jogod van megismerni a fiadat, nem akarom, hogy apa nélkül nõljön fej. Nem tudtam, hogy van valakid. Azt hittem.. -folytatta volna szövegelését, tudtam mit akart így befejeztem helyette.
-Hogy befogadlak és együtt felneveljük közös erővel. Ha még is úgy alakul, hogy enyém segítek a nevelèsèben. DE! Nem fogom elhagyni a szerelmemet. -fejeztem be. Fejét lehajtotta, nem a terve szerint sültek el a dolgok.
-Mi megyünk is. Holnap hozom a teszt eredményét. -vette ölbe Charliet, megállítottam.
-Nem! Én is ott leszek a vizsgálat során, nem olyan könnyű engem átverni, neked se fog sikerülni! Nézek tv-t, -Brit-nek hàla'. Jegyeztem meg magamban- ismerem az efelé sztorikat.
-Köszönj el Charles.
-Sija. -integett, egy mosolyt eresztettem felè. Kinyitottam nekik az ajtót, majd becsuktam és arcomat tenyerembe temettem. A maga elé bámuló Brittany elé álltam, felhúztam magamhoz.
-Ne érj hozzàm. -emelte fel kezeit tiltakozás képen. Ijedt nèzèssel fürkésztem csalódott, lefelè nèzõ arcàt.
-Utàlsz. -hàtràltam. Meglepettsègemre nem vàrt jelenet következett be. Karomnál fogva visszahúzott, vészesen közel estem ajkaihoz. Galléromat markolászta, sóhajtva mellkasomnak döntötte homlokàt.
-Egy idióta vagy. -nèzett fel szemembe, felkèszültem a legrosszabbra.- De az èn idiótàm. -zàrta le mondatàt. Hosszù percek utàn elõszõr mosolyogtunk. Tarkómra csúsztatta gyengèd kezeit, amikkel napokkal ezelõtt rosszalkodott. Finom csókot hagyott a szàmon, csak õ tud ilyen jól csókolni.
-Azt hittem fakèpnèl hagysz, behúzol egyet a szemem alà ès soha többet nem làtlak.
-Menj templomba, ott kell hinni. -megfordult, elgondolkozott valamin, majd ismèt làthattam arcàt.
-Ha jól emlèkszem..-dörzsölte àllàt- Pàr perce azt mondtad, idèzem: szerelmem. -próbàlta hangom utànozni, elèg jól. A szavak ömlöttek a szàmbòl, efelejtettem, hogy ìgy hívtam volna, de elèg idõm volt àtgondolni, s ràjönni mit èrzek irànta. Mièrt titkolnàm?
-Mm, semmi ilyenre nem emlèkszem. Biztos nem èn mondtam ezt. Talàn a hang a fejedben. -húztam az agyàt poènból. Fagyott nèzèssel illetett meg, elhitte. Dereka utàn kaptam pihekènt omlott karjaimba, hajàt babràltam, imàdom ezt csinàlni vele, jó èrzès. Nem szabad dobàlózni hanyagul ezzel a nagy erõvel bìró rövid szóval, csak mikor màr biztos. Ràèrett.
-Szeretlek, Roberts. -szavaimat emèsztette, vàrtam az ô vàlaszàt. Hezitàlt, kezdtem kètsègbeesni.
- Je t'aime, Bolyhos. -a lehetõ legszèlesebbre virult el a szàm, aranyos fõleg, hogy franciàul mondta elõször.
- Ga est.
-Hee? -vàlt vèkonnyà a hangja, mire elnevettem magam a hallatàn.
-Azt jelenti, èn is. -az èrzès kölcsönös szerencsèmre. Van, hogy az egyik fèl túl hamar vallja be az èrzèseit ès pecchjère pofára esik. Fèltem, hogy èn is ebbe a bökkenõbe esek. Mióta Brittel vagyok a tv rabja lettem. Megkönnyebbülten a kanapèra ültünk egy tàl popcorn tàrsasàgàban, az elõbb emlìtett tàrgyon keresgèltünk valami elfogadható mûsort. Hirtelen elfogott a röhögõ görcs.

-Mi az?
-Eszembe jutott, mikor New Yorkban a rajongók elõl menekültünk, befutottunk egy plàzàba, ahol annyira figyeltük jönnek e mèg utànunk, hogy nem vettük èszre ès belezuhantunk az ottani a szökõkútba. -idèztem fel az emlèkeket visszafolytva a szüntelenül folyó nevetèst, mire õ is ràkezdett.
Összebújva a kanapèn nèztünk egy filmet, de a gondolataim teljesen màshol jàrtak. Kèptelen voltam figyelni, csak azon dekkoltam mi van ha az enyèm? Mit szólnak rólam az emberek, a rajongók? Kiakadnak. Azt hiszik, hogy felcsinàlok minden 2. lànyt, akivel szembe megyek. Mindig èrdekelt màsok vèlemènye rólam, s eleget is akartam nekik tenni, megfelelni. Remèlem nem jut a sajtó fülèbe.. Bàr Los
Angelesben, sõt egèsz Amerikàban ez elkerülhetetlen. Egy ordìtò telefon csapta meg a fülem, Brit felàllt mellõlem, majd fèlre vonult. Hamar vissza jött, leült mellèm, aztàn belekezdett:
-Meghìvàst kaptam Perez Hilton BlueBall partijàra. Vasárnap lesz.
-Wow, az klassz.
-Van kedved eljönni velem? -fordult teljesen felèm, jobb kezèvel fülcimpàmat piszkàlta, màr rendszeressè vàllt ez a tevèkenysège, hogy a fülemet apró mèretû box zsàknak hasznàlja.
-Jól hangzik. -bólogattam
A film közben Brit sikeresen bealudt a vàllamon. A többi bandatag egyszerre esett be az ajtón, ezzel nagy ricsajt csapva. Lepisszegtem õket, óvatosan felemeltem, majd felvittem a szobàmba az ölemben szàjàval nyammogó lànyt, s vissza mentem a sereghez. Elmesèltem nekik a New Yorkban törtènteket, elismerõen gratulàltak, hàtba csapkodtak. De a javàt kihagytam, úgy is megtudtàk volna, akkor legalàbb tõlem.
-Van itt mèg valami. -mondtam lehajtott fejjel, egyszerre kaptàk felèm kìvàncsi tekintetüket. Ülèsre intettem õket, szófogadó pincsik módjàra levàgódtak a nappaliban, tûkön ülve vàrtàk a mondanivalómat. Gyorsan elhadartam a nem règ törtènteket, szàjuk kitàgult a hìr hallatàn.
-Neked van egy gyereked? -vàlt lànyossá Zayn hangja.
-Teherbe ejtettèl valakit? -esett kètsègbe Liam.
-Feltalàltàk a gumit ember! -folytatta Louis.
-Van itthon kaja? -nèzett körbe Niall, ezzel lezàrta a tèmàt èhes ìr baràtunk.
-Nem biztos, hogy az enyèm. Kössz Louis, màr ismerem. Ès igen Niall, Milly tele van, csak ràd vàr. -Amint kimondtam el is tûnt köreinkbõl, 3 rosszalló fejràzàst kaptam.
-Paul kitekeri a nyakad.
-Amirõl nem tud, az nem fàj neki, Zayn.
-Brittany mit szólt?
-Elkèpedt. De nem ütött meg, azt mondta mellettem van, akkor is, ha netàn.. Erre ne is gondoljunk. Aranyos kis sràc, de nem jött el az apa szerep ideje.

*Brittany szemszöge*

Nyúzottan, mint akin átment 10 dühös teve, úgy érzem magam. Rátett egy lapáttal a tegnapi kis műsor is.
Eldöntöttem, hogy a mai napot a zenének szentelem, s beveszem lemaradásom a stúdióban. Gőz erővel dolgoztam a többi kollègàmmal, eltereltem a figyelmemet, hogy most Harry éppen az orvosnál van azzal a, nem is tudom minek nevezhetnèm nõcskèvel, aki lehet csak hírnevet akar magának szerezni ezzel, de mocskos úton.
Az egész napom elment Ashley Tisdale új dalainak felvètelèvel, mondanom sem kell teljes lefagytam, mint szamár az úton, mikor megláttam a példaképem belèpni a stúdió egyik felvevő termébe.
Felvétel közben megszólalt a telefonom, Harry hívott.
-Menjünk el valahova! Te és én. Most azonnal! -kezdett bele rögtön.
-Alig vagyunk itthon egy napja, s te máris menni akarsz, megint? -kérdeztem hitetlenkedve. - Hova?
-Döntsd el te.
-Miami? -vágtam rá azonnal.
-Egy óra múlva felveszlek és megyünk is. -tette le, mielőtt ellenkezhettem volna.

A vészesen rikító napsugarakat Harry kidolgozott felső teste takarta el, kezében egy málnás jégkásával, és fagyival. Átadta, majd leüllt mellém a napágyra.
-Tessék. Ezt most vettem neked, szükséged lesz rá. -nyújtott felém egy fekete napszüveget. Célzott ezzel a napra és a vaku villanásokra.
Egy ideig beszélgettünk többek között a zenéről, pár más híres embert is elemzés alá vettünk, s a körülöttünk lévőkröl is nyílvánítottunk megjegyzést. Néhányan halkan sutyorogva mentek el előttünk, vagy féltek hozzánk szólni, vagy egyáltalán nem érdekeltük őket. A csendes pillanatot megzavarta, egy a képembe vágódó labda, ezzel rámborítva a hideg italt. Káromkodva ugrottam fel, megjelent előttem a repülő tárgy gazdája, felső testén 4 kocka villogott, fürdőgatyája V vonaláig volt felhúzva, haja szél fújtan üllt feje tetején.
-Hé, nem tudsz vigyázni? -pattant fel idegesen Harry.
-Sajnálom! -felelte a srác, majd egy zsepivel törölte le az éktelenkedő foltot a hasamról.
-Mit tapizod a csajomat? Eszednél vagy? Tűnés..
-Ne haragudj. Mellesleg, Ryan vagyok.
-Mellesleg nem érdekel. Mehetsz. -fejezte be Fürtös, fején néhány ér kiduzzadni látszott, szóhoz sem jutottam, elintézte helyettem, bár én nem így szándékoztam. Vállamnál fogva maga elé tolt, menésre buzdítva.
-Nyugodj már meg! -szorítottam egyet a csípőmre tekert kendőn.
-Egy vad idegen simogatta a barátnőmet! -állt meg- Te mit szólnál, ha engem egy másik csaj taperolna?
-Akkor már börtönben ülnék. -jelentettem ki természetesen. Nevetve megrázta a fejét, közelebb mentem hozzá.
-Be kéne fújni valami pasi riasztó spray-vel.
-Ja, hogy téged is elriasszalak magamtól. -forgattam szemeim. Jobb kezem arcára helyeztem, benedvesítettem kiszáradt ajkait egy csókkal, majd kihasználva a kábultságát, futni kezdtem. -Gyere, kapj el! Cicc, cicc, cicc! -Alig tettem meg pár métert, elkapott derekamnál fogva, szorosan magához szorított, felemelt és a víz felé sétált az ölében velem. Játszottunk, mint két kis gyerek. Úsztam pár hosszt, majd kiúsztam a szárazföldre, nem sokkal később Harry is kikúszott. Vizes testét, mágnesként vonzotta a homok, ami el is lepte. Könyökömön támaszkodtam, egyik lábam kinyújtva, másik behajlítva.
Homlokához tapadt hajjal szüntette meg a métereknek tűnő távolságot, mire hosszasan, végtelenbe nyúló csókolózás vette kezdetét.
-Haribo! Ne itt, mások is vannak és nem hiszem, hogy azt akarják látni, miként..khm. -tértem észhez, miután észre vettem, hogy egy nyilvános helyen vagyunk, és az emberek nem vevők az efféle furcsa pózra..
-Ingyen pornó. -mondta röhögve. -Honna jött ez a Haribo elnevezés? -ráncolta össze szemöldökeit.
-Öhm, hát.. -vakartam a tarkómat idegességemben- Olyan vagy, mint a.. a Haribo gumicukor. -erre még jobban kitört a nevetéstől.

Másnap eldöntöttem rendbe szedem a punnyadt testem egy kondi teremben, mivel Harry-vel való "bunyózásom" óta ellettem görnyedve, ezért most bepótolom. Természetesen nem hagyta ki ő sem, így csatlakozott. Míg ő a boxxal volt elfoglalva én a matracon felüléseket végeztem, majd hirtelen lihegve vágódott le mellém Fürtös.
-Végem.
-Dettó! Úgy érzem innen fel nem kelek egy darabig. -nevettem akadozva. Felállt mellőlem, fekvőtámasz pózba hajolt fölém és úgy végezte a mozdulatokat az arcomba esve..
-Ha rám esel.. -figyelmeztettem nevetve, és 10 után a földbe taszírozott rám nehezedett testével, amit egy fehér trikó és fekete rövid nadrág takart, haja hátra igazítva egy fej pánttal. Még így is döglesztően nézett ki. Könyöklő helyzetbe tornászta fel magát, arcomat fürkészte, miközben a kilógott tincseimet piszkálta. Lehúztam teljesen magamhoz, ajkaink éhesen köszöntötték egymást, felém tornyosult, szemei vágytól csillogóak voltak, majd egy boldog mosoly terült szét arcán.
Apám által rám hagyott Miami-i házunkban szálltunk meg Harry-vel, lezuhanyoztunk az izzasztó edzés után, aztán Harryvel egy tengeri gyümölcs féle étteremben folytattuk az estét, ami Hawaii stílushoz, környezethez hasonlított. Valami hihetetlen jól éreztük magunkat egy remek társaságban, akiket bár csak most ismertünk meg nagyszerű humor érzékkel rendelkeztek. Ittunk, ettünk, nevettünk és táncoltunk. Tökéletes befejezés, egy tökéletes napnak.
Utolsó előtti nyaralási időnket kihasználva, a városba mentünk vásárolni és meglátogatni az itteni hely csodáit. Kezünket össze kulcsolva szemléltük a különböző kinézetű helyeket, autogramot, képeket osztogattunk a rajongók megállításakor. Délután a parton andalogtunk, mikor észre vettünk egy helyet, ahol jet-ski-ket lehet kölcsönözni. Nem haboztunk, azonnal kipróbáltuk őket, először együtt szelltük a vizeket, majd külön külön. Nekem kissé nehéz volt azt a benga állatot vezetni, inkább a partról figyeltem a vízen sikló barátomat, amint vadul szeli a habokat.

Egészen addig míg ezt meg nem zavarták a rajongók, mivel felismertek, így boldogan osztogattam autogramokat és csináltam velük közös képeket. Először csak öten jöttek, de percről-percre szaporodtak, s eltartott egy óráig kábé, mire mindenkinek sikerült megadni, amit szeretett volna, de élveztem a helyzetet, s beszélgetni velük.
Miután elmentek, Harry csatlakozott hozzám, inkább nem jött ki a vízből mert őt is megtámadták volna. Sötétedett, elhatároztuk, hogy elmegyünk még egyet sétálni, a forró homok kellemesen sütötte a talpamat, a napnyugta csodálatos látványt nyújtott mindkettőnknek. 

Letelepedtünk a homokba, figyelmemet Harry vette el, a nap fényesen megvilágította tökéletesen kidolgozott felső testét, alsó ajkam beharaptam, hogy valamennyire vissza fogjam magam.
-Láttam ám. -mondta kacéran vigyorogva, nem nézett rám.
-Miről beszélsz? -hitetlenkedtem. Mosolyogva megrázta a fejét, én meg teljesen zavarban voltam miatta, már ha csak a közelében vagyok kapcsol gyorsabb sebességre a szívverésem..

-Ez eléggé fárasztó napra sikeredett. -dőltem ki az ágyon. Hazzus mellém ugrott, mire én is felugrottam a rugacsos ágyon.
-Elmegyek fürdeni.-állt fel- Csatlakozol? -nézett rám huncut mosolyával, mivel tudja, hogy annak képtelen vagyok nemet mondani. Felhúzott az ágyról, csoszogva mentem utána. Megegyeztem vele, hogy a fehèrnemû marad. Elterültünk a sarokkàdban, szàmoltuk ki meddig tud a víz alatt maradni, gyerek módjàra viselkedtünk. Fèl óra àzàs utàn õ kint öltözött àt, èn bent szedtem rendbe magam, majd kidugtam a fejem az ajtó mögül, Harry az àgyon terpeszkedett feje fölè tartva nyomkodott valamit a telefonjàn. Bemàsztam mellè, figyeltem, amint halàl komoly arccal pötyög Twitteren.
-Jó èjt cicus.
-Ne hívj úgy, olyan kurvàsan hangzik..
-Rendben, baby. Àlmodj szèpeket, lehetõleg velem. -nyomott egy csókot homlokomra, majd oldalàra fordult. Percekig gondolkoztam, s hirtelen ötlettõl vezèrelve bal vàllàt kezdtem puszilgatni, fel nyaka hajlatàig. Fàradt morgàsokat hallatott, mire abbahagytam s vissza fordultam.
-Nem mondtam, hogy nem jó vagy, fejezd be. -fordult hàtàra. Szàjàt vettem cèlba, nyelve rögtön àtvàndorolt az enyèmbe forrósìtva a hangulatot. Pillanatokon belül rajtam feküdt, nem akartam, hogy vège legyen.
-Akarlak, Harry. -szakìtottam meg csókunkat, megjelent ragyogó szeme, ami úgy csillogott, mint a gyèmànt.

Mìg Harry az igazak àlmàt aludta, lementem enni valami mûzli fèlèt, az egyszerû. Nem sokkal kèsõbb kèt meleg kar kulcsolódott derekam körè, nyakam akaratlanul hàtra csuklott, egy vonalba kerülve Harry ajkaival, amire rögtön lecsapott.
-Mèg mindig zsibbad a farom, úgy megmarkoltad az este.
-Bocsànat. -feleltem lehajtott fejjel, próbàltam vissza fogni kitörni kèszülõ nevetèsem.
Bepozícionàlta magàt làbaim közè, megetettem a kezemben tartott laza reggelivel, miutàn kiürült fèlre rakta, hàtamat bebarangoltàk tökèletes kezei.
-Szeretlek. -megmosolyogtatott kijelentèse, jó hallani, mikor ezt mondja.
-Nàlam nem jobban.
-Fogadunk? -húzta fel egyik szemöldökèt. Bólintottam, ès teljesen àtvàltott egy màsik tempóba. Nadràgom szèlèvel kìnlódott, nevetve szerencsètlenkedèsèn segìtettem le magamról, aztàn róla a kènyelmetlen anyagot. Amint lekerült habozàs nèlkül tolta fel magàt, rekedtes kiàltàs szakadt fel mindkettõnkböl.
-Hallani akarom a hangod! -mondta lassan, miközben fokozatosan mozgott, teste izzadni kezdett, ahogy az enyèm is. Kigomboltam az ingem, Harry rögtön lecsapott meztelen mellkasomra, kezeit mindvègig melleimen tartotta, hangot adtam az èlvezetnek. A pult sarkàt markolàsztam, kapaszkodàs kèpen.
Miutàn èreztem, hogy egyre közelebb van a csúcs kezeimet hàtsó felère helyeztem, s segìtsèg kèpen egy mozdulattal bentebb toltam magamba, minek következtèben a hangom megakadt, s egyszerre jutottunk el az èlvezet vilàgàba.

-Van egy ötletem. Gyere. - ragadott karon Fürtös, arcàn izgatottsàg làtszott.
-Nem sokàra megy a gèpünk!
-Addig megjàrjuk. Na gyere màr! -megadtam magam, nem èrdemes harcba szàllni vele, tapasztalat.
Beülltünk egy taxiba, lediktàlta a címet, s 10 perc utàn megèrkeztünk egy..egy tetkó szalonba?
-Mièrt jöttünk ide?
-Pàrizsit venni..-forgatta szemeit.-Tetkót akarok csinàltatni, baby.
-Nekem nyolc.
-Nekem tizenegy, nyomàs befele.
Különfèle díszek, rajzok voltak felpakolva a falra, az asztal mögött egy normàl mèretû pasas ült, tetovàlt karokkal. Bolyhost kezelèsbe vette ès egy csillagot, alà "nem àllunk meg, míg meg nem adjuk magunkat..." szöveget varratott magàra. Ha màr itt vagyunk, gondoltam èn is kèrek valamilyet, vègül egy fejhallgatós szívet tetovàltatott ràm a màsik sràc, ami hosszabb ideig tartott. Szinte vègig kàromkodtam az egèszet, annak ellenère, hogy Harry bàtorítàskèpp a kezemet fogta. Lekötötte a friss mûvet, kifizettük, majd elhagytuk az èpületet.
 -Bemegyek a stúdióba, ott megtalàlsz. -nyomtam egy apró puszit az arcàra, aztàn elindultam a kívànt cèl felè.

*Harry szemszöge*

Èletem egyik 4 legjobb napjàt töltöttem Brittel Miami-ban. Most pedig ülök az orvosi szobában azzal a nõvel, aki jött ès felkavart mindent körülöttem. Nem úsztam meg lebaszàs nélkül, ezen csámcsog a sajtó.
Próbált beszélgetést kezdeni, nem sok sikerrel, nem vagyok vevõ rá és a társaságára sem. Nèmi várakozás után az orvos lèpett be a szobàba kezèben a papírokkal, arcáról nem tudtam leolvasni a választ.
-Meghoztam az apasági teszt eredmènyèt. -nèzett ràm, majd az előttem ülő Lucy-ra.
-Olvassa màr! -sürgettem.
-A tesztek megmutattàk, hogy pozitív e vagy negatìv. 

Az eredmèny...