12.rész "Megismerés helyett valami más "

Nagyon köszönöm a kommenteket az előző részhez,nagyon örültem.Imádom az olvasóimat.<3
  Nem igazán vagyok megelégedve ezzel a résszel,lapos lett.:/
De a következő jobb lesz! Azért remélem tetszeni fog. 

+Elkészült a blog trailere: TRAILER

*Zayn szemszöge*

A fotózás nagyon jól sikerült. Nem gondoltam volna,hogy egyszer majd ilyenek történnek velem az életemben és,hogy része lehetek egy ilyen szuper csapatnak. Nem volt csend a fotózás során,előtört belőlünk az állat finoman szólva. Ha elkezdjük nehezen tudunk leállni. Akinek meg nem tetszünk nézzen más fele...
Pár óra múlva fáradtan másztunk be a kocsinkba,majd haza felé vettük az irányt,bár aki haza ment..Csak Niall és én mentünk haza a többiek a nőikhez hajtottak.

Szombat van,kint kibaszott jó idő és én mit csinálok? Egyedül punnyadok otthon a tv-t bambulva. A srácoknak csupa jó soruk van. Felmorogtam egyet,mire húgom Waliyha nyitott be a szobámba.
-Mit morogsz mint egy medve? Még a szobámból is meghallottam,ami a túloldalon van.
-Moroghatnékom van.
-Inkább nő hiányod van.-fintorgott rám,mire hozzá vágtam egy párnát és ki is ment. Habár igaza van. Itt sajnáltatom magam,ahelyett,hogy elmennék például Brittanyhez,barátja van,de ki mondta,hogy az engem érdekel? Először a fürdőszoba felé vettem az irányt,lezuhanyoztam és belőttem a hajam,ne úgy nézzen ki mint egy szőrcsomó,ami a macska szájából jött ki. Ez gusztustalanul példa volt rá... Kocsim felé vettem volna az irányt,ha ott lett volna.. Előtört újra a morgás belőlem, majd kiáltottam egyet.
-Mit ordibálsz?-jött a hang az emeletről.
-Hol van a kocsim?-háborogtam.
-Anya elvitte.
-Mi az,hogy el vitte?
-Mit nem értesz ezen? Azzal ment mert az övéből kifogyott a benzin.-Waliyha azzal a mozdulattal vissza húzott a szobájába.
Fogtam magam és lassan elindultam Brittany háza felé.

Los Angelesben a legjobb sétálni,éget a nap minden gyönyörű. Útközben találkoztam néhány kedves rajongóval és kérésüket teljesítve csináltam velük képet és adtam autogramot. Jó érzés,amikor felismernek az utcán és nem csak egy vagy a millióból.

Fél úton voltam,mikor megláttam egy ismerős alakot a járda másik oldalán. Fekete napszemüvegem lejjebb csúsztattam arcomon,majd jobban szem ügyre vettem. Hosszú barna,göndör haj,vékony test,kezében egy pár cipőt fogott. Nem voltam biztos benne,hogy ő az,de nevét kiabálva,amire felém fordult rájöttem,hogy szemem nem tévedett.
-Brittany! Várj! Állj meg!-kiáltottam felé,majd keresztül nézve az úton oda siettem hozzá.
-Zayn?
-Hé. Szia.-lihegve köszöntem oda neki.
-Hello.-hangja könnyed volt, nem olyan vidám mint szokott lenni.
-Nagyon csinos vagy. Merre jártál?
-Még,ha igaz is lenne.-dörzsölte meg a szemét.-Egy barátnőm premierjén voltam. De eljöttem.-éreztem,hogy már sírni tudna,de nem tette.Rákérdeztem mert tudtam,hogy valami baja van
-Mi történt Brittany?-tettem kezem selymes vállára.
-Miért érdekel?-a földet bámulva nézett vissza a szemembe.
-Mert a barátom vagy.-hangom őszinte volt,hisz tényleg annak tekintem őt.Nem szólt semmit,elindult a már megtervezett útvonalán én pedig követtem.
-Hát mondhatom,hogy nem ez a legjobb napom eddigi életem során.-söpört oldalra pár tincset az arcából,majd folytatta. Én figyelmesen hallgattam végig,hisz érdekelt mi van vele. Mikor története végére ért én csak értetlen fejjel bámultam magam előtt az utat. Hogy lehetett akkora balfasz James? Nem ismerem,de egy nagy hülye,hogy csak így eldobott magától egy ilyen nagyszerű lányt. Nem érdemelte meg. Lefekteti,miközben már régóta tartó kapcsolata van. Szívtelen dög. Brittany szóról-szóra elmondott mindent,nagyon sajnálom és csak csodálkozom,hogy ezek alapján nem sírta el magát. Erősnek mutatja magát,de látom rajta,hogy belülről viszont egy törékeny lányt takar az álarc.
-Nagyon sajnálom Brit. Nagyon hülye az a srác,ha ilyet tett. Nem érdemelt meg téged.-minden szavam komoly hangnembe váltott,hisz ezen nincs mit elviccelni. Csak bólintott egyet,majd felé vettük az irányt. A maradék út csöndesen telt,csak ballagtunk egymás mellett...

Mikor házuk elé értünk felkísértem az ajtóig. Felém fordult majd ajkai szólásra nyitódtak.
-Köszönöm,hogy meghallgattál és haza kísértél. Jó tudni,hogy legalább rád számíthatok.-szavai jól estek,szívem a duplájára nőtt,máskor nem csinál ilyet.
-Ö-ö Szívesen. Ez csak természetes.-nem tudtam mit mondhatnék...
-Szívesen behívnálak,de most egyedül kell lennem. Ne haragudj.
-Persze. Megértelek,semmi gond.-mondatom befejeztével közeledni kezdett hozzám,fogalmam sincs miért. Talán megakar csókolni?- Ne gondolj már hülyeségeket Zayn. Most szakított a barátjával,biztos nem fog rögtön a nyakadba borulni.-mordult vissza a belső hangom. Brittany próbált mosolyt csalni az arcára,de csak egy kicsi sikerült neki. Tekintetünk egybe fonódott,majd Brittany szorosan megölelt. Cselekedete meglepett,de jól esett,amint teste hozzám simul.
-Köszönöm.-suttogta a fülembe,majd újra elém állt.
-Mellesleg nagyon szép ház.-válasza csak egy halovány mosoly volt.
-Hányan laktok itt?-mi a francról beszélek???
-Csak én és az apám.
-Aaaa. Király. Na akkor én lépek is. Hétfőn találkozunk a..a suliban.-Intettem neki majd elsétáltam. Ez se úgy sikerült ahogy akartam,de legalább a kapcsolatunk mutatója ugrott pár százalékot.

A vasárnap úgy ahogy eltelt. Déli kelés,srácokkal,kivéve Harry-t mert ő a barátnőjéhez ment,elmentünk paintball-ozni. Senki sem úszta meg szárazon és tisztán. Jó napra sikeredett. Kifulladva értem haza és ahogy voltam fejest ugrottam az ágyba.

*Hétfő reggel*

Ahogy Garfield mondja: Gyűlölöm a hétfőket. Én is így vagyok ezzel. Nem pihentem ki a tegnapi játék fáradalmait,nagy nehezen elkullogtam a fürdőszobáig borostás fejjel. Szintén nagy nehezen beültem a kádba és vagy fél óra múlva eldöntöttem,hogy kiszállok és elindulok abba az átkozott iskolába...Kedden elkezdtük Harryvel és Britt-el a melót. Délután 3-ra érkeztek,először Brittany jött meg. Siettem le a lépcsőn a csengő zajára,kinyitottam az ajtót és ott állt előttem Ő. Csodálom,hogy nem másztam rá,volt annyi akarat erőm,hogy vissza fogjam magam. Annak ellenére,hogy egy csúnya szakításon ment keresztül,valami eszméletlenül jól nézett ki. Egy csepp jele sem volt a múltkor történteknek. Betessékeltem az ajtón,mutattam neki a szobámba vezető irányt. Mentem utána fel a lépcsőn,mikor újabb csengetést hallottam.
-Ááá ez biztos Hazza lesz. Menj csak fel,mindjárt megyünk. Kinyitottam,majd beengedtem Harryt az ajtón. Már tudta a járást,így felfelé vette az irányt. Egyszerre értünk fel,majd megpillantottuk az ágyamon várakozó lányt. Telt az idő,későre járt,megbeszéltük,hogy holnap Brittanynél fejezzük be a projekt többi részét.

*Harry szemszöge*

Féltékeny lettem,mikor megláttam,hogy az a srác mindjárt rámászik Blairre,aki épp "magyarázza" neki a tananyagot..
Khhmmm.-megköszörültem a torkom,majd mindkettőjük felém kapta a fejét.
-Ááá Szia édes.-hallatszott Blaire meglepett hangja.
-Tűnés.-mutattam a srácnak a kijárat felé vezető utat.
-Holnap elmagyarázom a többi részét.-pakolta össze a gyerek cuccait,elköszönt tőle és már itt sem volt.
-Neked is szia Harry.-lépett közelebb hozzám Blaire.
-Ki volt ez a gyerek? És mit keresett itt? -rohamoztam meg a kérdéseimmel.
-Héé nyugi.-mond egy ideges embernek,hogy nyugodjon meg. Tényleg jó ötlet..
-Ő csak egy barátom,akinek segítettem a matekban.-nyugtatott meg.
-Akkor azért mászott majdnem rád...
-Miről beszélsz? Nekem nem tetszik.-rángatta a szemöldökét.-Látom Harry baba féltékeeeny.-húzódott széles mosolyra a szája,miközben mellkasom bökdöste.
-Az enyém vagy Blaire! Érted? Az enyém!-hozzá nyomtam a falhoz,majd erőteljesen megcsókoltam. Tudtam mit akarok. Az ajtóhoz indultam,majd bezártam azt. Vissza tértem Blaire ajkaira,majd nyelvemmel bebocsátást kértem,amit megadott. Kezem derekáról a fenekére csúsztattam majd combjánál megragadva az ágy felé toltam.
-Szeretem,ha ilyen vad vagy Styles.-nézett kacér mosollyal rám,ami még jobban begerjesztett. Erős vágyat éreztem iránta,magamévá akartam tenni.
-Most az enyém leszel.-mondtam lihegve,csókunk közben.
-Te meg az enyém.-egy mozdulattal felállt majd magához húzott és lerántotta rólam a fehér pólómat. Kezem az ő toppja alá kalandozott el,majd egy hirtelen mozdulattal eldobtam a földre. Kezével a nadrágom széléhez nyúlt,segítettem lehámozni magamról,majd lefektettem az ágyra. Megemeltem,hogy kikapcsoljam melltartóját és egy gyors mozdulattal letéptem róla,amit egy nevetéssel viszonzott."Masszíroztam",csókolgattam őket,amire szenvedélyes nyögések hangzottak a szájából. Utolsó fehérneműjéhez érve lehúztam róla és combját csókolva haladtam lefele.
- Ez nem ér. Rajtad még túl sok a ruha.-panaszkodott...feljebb ült és lehúzta rólam a boxerem,mindkettőnk egálba volt immár. Arrébb tolva magától, az ágya mellett lévő éjjeli szekrény felé kúszott,amiből kiemelt egy igen fontos tárgyat. Felhelyezve a megfelelő helyre,felé hajoltam,majd lejjebb ereszkedve belé csusszantam. Egy szisszenést adott ki magából,de élvezte amit csinálok.

-Mire vársz? Gyor-sabban.-adta ki a parancsot,amit engedelmesen végbe vittem.
Egyre gyorsabban mozogtam benne,párszor magához húzott csókot adva számra,amivel a nyögéseket is akarta elfolytani. Pár perc múlva abba hagytam,erős csókot hagytam ajkain,majd fordított helyzetünkön. Lovagló ülésben ült rajtam,lassan fel le mozgott a "kis Harry-n". Kezeimet fejem fölött össze kulcsoltam és csak élveztem amit Blaire csinál. Halk nyögésektől visszhangzott a szoba,de nem érdekelt minket.
Blaire gyorsabbra vette a tempót,kezeivel mellkasomon támaszkodott miközben egyre gyorsabban mozgott rajtam.Végül egyszerre mentünk el... Hangos sóhaj hagyta el a száját,mindketten zihálva néztünk egymásra. Könyökömre támaszkodva,arcomhoz húztam és szenvedélyes csók csatába kezdtünk. Derekával lassan körzött rajtam,mikor még mindig egymás ajkát faltuk. Ezek után kifulladva dőltünk hátra az ágyon.
-Nem vagy semmi.-fújtam ki a levegőt.
-Te sem panaszkodhatsz.
Ennyit a megismerkedős "randiról". Nem tudom,hogy ez az adrenalin vagy a fáradtság miatt mondtam ki,de elég hülyén hangzott.
-Szereted a...a cicákat?-na,erre gondoltam. Furcsán hangzik ez szex után...Nem csodálom,ha most totál idiótának néz.
-Micsoda?-fordult felém.Meglepődött,de inkább nevetés hallatszott ajkai közül. Homlokomhoz kaptam a kezem,éreztem,hogy sül le a bőr a pofámról. Nem szóltam semmit,inkább csendben maradtam. Elég ennyi hülyeség mára. Azt hittem már nem is válaszol,de még is. Oldalamra fordultam,hogy láthassam arcát és hallgattam,mit mond.
-Aranyosak,de..-húzogatta közben a száját-idegesítőek is és csak kihasználnak.
-Wow.-fordultam vissza,hátamon feküdve néztem a plafont.Hogy nem lehet szeretni őket?Gondoltam magamban..-Itt aludhatok?-tereltem el a témát.
-Naná.-vágta rá.-Hozok valami filmet és ha kipihented magad, játszhatunk közben.-kacér képet vágva indult ki a szobából egy szál takaróval körültekerve..
Megnéztük a Rossz Tanárt, nem mondhatnám,hogy néztük mert inkább egymással voltunk elfoglalva. Újra játszottuk a pár perccel ezelőtt történt eseményeket,a film közben csak ment..ment. Zihálva dőltünk ki egymás mellett,majd elaludtunk.

*Vasárnap reggel*

A fiúk elhívtak magukkal paintball-ozni,de ezt a napot Blairrel akartam eltölteni,így nemet mondtam,lesz még sok időnk amit együtt tölthetek a srácokkal... Egész nap élveztük egymás társaságát,elmentünk moziba,megnéztük a Hollywoodi Hírességek sétányát. Sok dolog van,amit L.A.ben csinálni lehet,a többségét meg is csináltuk Blairrel. Mikor már sötétedett haza indultunk,vagyis hozzá,"játszottunk" kicsit ,de az estét már otthon töltöttem.
***
Hosszú lesz ez a hét,mivel el kell kezdenünk a projekt készítését Zaynnel és.. azzal a másikkal. Nem is tudom mi tetszett rajta annyira?! Talán a simogató hangja,a gyönyörű szemei? Hülyeségeket beszélek...Már lemondtam róla. Kedden elindultam Zayn-hez,hogy hozzá kezdjünk a munkához,beinvitált a házukba,majd mikor beléptem a szobájába ő már ott volt. Egy halk sziát vágtam hozzá,majd belekezdtünk a melóba. Semmi extra nem volt,nem beszéltünk semmi.. Másnapra halasztottuk a feladat befejezését,mert már későre járt. A Szerda,huhh a Szerda. Olyanra sikerült,mint amit soha nem képzeltem vagy vártam volna! Ész vesztő volt.Majdnem megtörtént...