38.rész " Ismeretlen királynő "

( Ajánlott zene. ) 

*Brittany szemszöge*

Az elmúlt egy hónapban hagytam, hogy kedvük szerint rángassanak sajtó tájékoztatókról bíróságra a menedzserem, szó vívők, plusz azok az emberek, akikről fogalmam nem volt, hogy kicsodák, és ezt még eljátszották velem párszor, egészen a "végső ítélet" napjáig. A vélemények színvonala vegyes volt, a bírák közül a felük bűnösnek szavazott meg, míg a megmaradt része az ártatlanságom mellett voksolt.
Testben ott voltam, lélekben viszont teljesen máshol jártam, s a miérteken agyaltam folyamatosan. Úgy néztem ki, mint egy rongybaba, aki a sok ráncigálás után nem nyerte vissza eredeti állapotát; gyűrött, fáradt lettem. Próbáltam eltalálni, hogy történhetett meg ez az egész, s az a kamera felvétel is, amin biztosra tudom, hogy nem én vagyok! Emlékeznék rá.. Amúgy is, semmi okom nem volt bántani AnnaSophia-t, aki a jelenig még a kórházi ágyban fekszik, kómában. Ez csak nehezíti az így is zűrös, kemény helyzetem. Érzem, hogy semmi jó nem sülhet ki ebből, az ismertségem pluszba rátesz egy lapáttal, hisz az összes ember, rajongóim, akik ismernek így látják, hogy mibe keveredtem, és akik kevésbé bíznak bennem elhiszik, elpártolnak tőlem, s megvetnek.
-Brittany Jane Roberts, álljon fel - utasított az emelvényen elhelyezkedő asztal mögött ülő bíró nő kimért, hideg hangon. Kissé ijedten a mellettem ülő ügyvédemre néztem, akit Jennette nevezett ki mellém, mire egy nyugtató mosoly kíséretében biccentett, hogy álljak fel.
Az öltözékemre se emlékszem, hogy ki választotta ki, egyáltalán hogy, s mikor került rám, annyira lesokkolt az elmúlt napok eseményei. Összeszorított szájjal hallgattam a bírót, amint vázolja a helyzetet. Ajj, mintha nem tudnám.. Legszívesebben kifutnék a teremből bilinccsel a csuklómon, nevet változtatnék, beállnék egy lengyel faluba tehenesnek, ott sosem találnának meg. Csak ne kelljen itt lennem ebben a vér fagyasztó helyiségben.
-Kérem az első tanút, hogy fáradjon ki, s Mr. Rowan ügyvédet, hogy tegye fel a kérdéseit - s így ment ez kábé két órán át,ö. Elhangzott az én kihallgatásom is, az idegesítő, s megtévesztő kereszt kérdések, amiktől ordítani tudtam volna.
Torkom kiszáradt, hangom remegett minden szavamnál, hatalmas gombóc kelt a torkomban a kitörni készülő sírás rohamomtól, de erősnek mutattam magam. Sikertelenül.
A bírák, akik a jobb oldalamon lévő "elkerített" emelvényen ültek össze-össze súgtak. Pechemre nem tudok szájról olvasni. Sok jót nem tudtam kivetni arc vonásaikból, inkább nem is néztem rájuk, hanem az előttem lévő asztalon vettem figyelmembe egy sötét kis pontot.
-Brittany Jane Roberts - hangzott el sokadjára a nevem a mai napon. Felkaptam fejem, úgy látszik meghozták a döntést a többi bírósági taggal együtt. Nyelni se tudtam, mivel a nyálam is kiszáradt, a sóherek sajnáltak egy pohár vizet tőlem..
-Megszületett az ítélet - bökte ki éveknek tűnő várakozás után. Feszült figyelemmel hallgattam én, és az ügyvédem, Marcell Rowan is. Mögöttünk pár ismerősöm, kollégáim ültek, ők sem repdestek az örömtől, hogy itt állok, s így kell látniuk.
Hátra fordultam és egy halvány mosolyt küldtem feléjük, afféle minden rendben lesz stílusban.
-Mss. Roberts, a bíróság bűnösnek találta önt szándékos gyilkolási kísérlet elkövetéséért, s AnnaSophia Robb megsebesítése miatt. 15 év letöltendő büntetést szabtunk magára, óvadék kifizetése, vagy köz munka ledolgozásával nem lehetséges.
A tárgyalás lezárva! - vert egyet az asztalára a kid kalapács féleségével a bíró nő. Bennem egy világ omlott össze éles szavai hallatja után. Nem tétovázott, megadta a kegyelem döfést, és forgatta a kést még egy darabig azzal a tizenöt évvel.

Elképzelésem sincs mi lesz velem ezek után. Szavakba önteni nem tudom, amit érzek most. Talán rettegés, félelem, s más megmagyarázhatatlan érzelmek. Ideges vagyok, mérhetetlenül. Mit fogok csinálni bezárva egy csomó bűntől bűzlő nővel, akik kitudja mit tettek, amiért ide kerültek.
A holmimat, s minden apróságot -fülbevaló, gyűrű, a Harry-től kapott végtelenséget ábrázoló nyakláncom- elvettek tőlem az előbb, s a kezembe nyomtak egy felismerhetetlen színű öltözéket, amit vonakodva, s könnyektől küszködve vettem fel. Majd egy kemény vágású biztonsági őr -mellesleg, nő- karon ragadva, szorosan tartva kísért el az új otthonomba, ahogy ő nevezte.
-Remélem megfelelő lesz a kis filmsztárunknak az új lak helye - vigyorgott gúnyosan a nő, amitől nekem felfordult a gyomrom még a látványától is.
A cellák közt sétálva volt időm szem ügyre venni az ott lakókat, s magát a helyet, ami nagy való színűséggel a halálom helyszíne is lesz egyben.
A falak sötét zöldek voltak, néhol már kezdett lejönni a vakolat, ott szürkén mutatott. A cella rácsai világítóan fehérek voltak, na de nem azért mert olyan tiszta volt.. Egy zug nem volt, ahol ne lett volna kosz. A takarítók munkájának minősége megegyezik a semmivel, csak azért a kis pénzért vannak itt, amit kapnak.
Az odú a labirintusnak tűnő folyosó végén volt, útközben kaptam pár nem túl finom, lenéző, gusztustalan beszólást a cellák lakóitól. A látottakon elgondolkozva töprengek azon, hogy egy lány, hogy lehet ennyire igénytelen, gusztustalan, netán gyilkos.. Jobb, ha nem tudom.
Mint az iskolákban itt is megvannak a klikkek. Van az afféle keményebb, férfiasabb kategóriákba tartozó nők klubja, őket követik, akik ártatlannak állítják magukat, a kevésbé balhés csapat, ők kevésbé néznek ki igénytelenül, úgy látszik némileg adnak a külsejükre még bezárva is. Legutolsó sorban a dílerek, a szerényből bunkó stílusba átváltottak, akik a félénkebb típusból szedtek ki maguknak áldozatokat, akiket ugráltathatnak kedvük, ínyük szerint, ergo a rabszolgák.
Az utolsó csapat élén áll a banda vezér, aki vagy épp az udvaron volt, vagy én nem vettem észre.
-Megérkeztünk Csillag lány - állt meg a kissé keverék színű őr az utolsó előtti cella előtt. A becenév, amit rövid ismeretségünk alatt adott semmi a rácsok mögött lévő négyzet alakú helyhez. Fintorogva vizsgáltam meg a helyet. Egy emeletes ágy a bal oldalon, a jobbon egy kopott barna asztalka két székkel az oldalán. Ezek szerint szoba társam is lesz, remek.
-Meglehet, hogy ez nem közelíti meg a nagyszabású Hilton hotelt, de ettől függetlenül az ágyak kényelmesek - szépítette a helyzetet a biztonságis. Betessékelt, bocsánat helyesbítek, egy lökéssel belökött a nő, majd zajosan becsapta a rács ajtót, amire néhányan felhördültek jelezve nem tetszésüket, vagy mert éppen aludni próbálnának.
-Kaphatnék valami könyvet, vagy újságot, kérem?
-Persze - vigyorgott a biztonságis.- Francia omlettet is hozok olyan cukira darabolt paradicsom darabkákkal a szélén, hozzá karamellás kávét sok cukorral. Megfelel? - mosolygott még szélesebben a cseppet sem túl kedves nő. Szavaiból áradt a gúny és a szarkazmus.
-Gondolom ez nemet jelent.
-Eltaláltad Csillag lány. Tűnés befelé, semmi panaszt ne halljak. Egy óra múlva kilehet menni az udvarra. Aztán életedben először végezhetsz valami normális munkát, amiben nem sírdogálni, sikoltozni, csókolózni, kacarászni meg szöveget kell tanulni. Hanem verejtékező, erős fizikumú munka, aranyom. És most pofa be - üvöltötte az utolsó mondatot, mire összerezzentem.

Az egyik sarokba beültem, felhúztam a lábaimat, amennyire csak tudtam, karjaimmal szorosan öleltem át. Semerre nem tudtam nézni, hisz csak ugyanazt látom. A beszólogatásokat, amik méterekkel odébbról érkeztek csak figyelmen kívül hagytam, nem törődtem velük, ahogy semmi mással sem. Kizártam a külvilágot. Vagyis próbáltam. Próbáltam nem a most szabadon, s boldogan sétáló emberekre gondolni Los Angeles utcáin, vagy a világ bármely más pontján lévőkre. Szörnyű érzés volt a négy fal közé zárva lennem. Ki és miért tette velem ezt? Egyszerűbb lett volna, ha a szemembe mondja az illető a problémáját velem kapcsolatban. HA. Egy rövid szó, ami megváltoztatja a mondat értelmét, s az én életemmel is így tehetett volna. De a szerencsém rég elúszott, nem reménykedek semmiben, hisz nincs miben.
Az elfojtott csendből hirtelen nagy üdv rivalgások, nevetések, kiáltozások lettek. Eleinte nem értettem mi ez, majd eszembe jutott a korábbi eset, mikor felettébb furcsának tűnt ez a börtöni csend. Ezek szerint a banda vezér, vagyis inkább a börtön vezér megérkezett. Mindig is érdekelt, hogy lehet egyetlen egy embernek ekkora tekintélye ennyi ember felett. Mi lehet a titka az ilyennek. Filmben láttam ehhez hasonlót, úgy tűnik sikerül közelebbről is megtapasztalnom az ilyet.
A tömérdeknyi napon, ami előttem áll nem ülhetek egyszerűen itt bezárva, cselekednem kell, be kell illeszkednem, ha életben akarok maradni. Vagy nem.
-Hallom friss hús érkezett közénk. De nem is akármilyen, hanem egy igazi film sztárocska - ujjongott(?) a lány, kinek arca még ismeretlen volt, érzékeltem, hogy egyre közelebb, s közelebb érkezik, közben hevesen beszél az "alattvalóival".
-Gyere elő, cicc cicc cicc - hívogatott, mint egy macskát. Majd egy másik hang útba igazította. Felém. Egyre jobban kezdtem kétségbe esni, nem lesz egyszerű beilleszkednem közéjük, főleg, ha gyengének, sebezhetőnek mutatom magam. Akkor nekem lőttek.
Össze szedve minden megmaradt bátorságomat álltam fel, leporoltam a ruhámat. S mint aki az angol királynő érkezését várja, úgy álltam én is a "szobám" közepén, hogy szembesülhessek a Los Angelesi női börtön királynőjével.
Álltam és vártam, a beszédek össze folytak, nem értettem miről beszélgetnének. Viszont biztos voltam benne, hogy én vagyok a téma, s leszek is egy jó darabig..
Az " ismeretlen királynő " hangja egyre közelebb, és közelebb került ahhoz a cellához, amiben én tartózkodom. És fokozatosan tört fel bennem a felismerés. Amikor a hanghoz arc is társult, reméltem csak a képzeletem játszik velem.
Nevetve fordult felém, amint észre vett még hangosabban, és hitetlenkedve nevetett fel, tenyerét összecsapkodva hajtogatta a nevem, mint, aki nem biztos benne, hogy tényleg azt látja, amit.
-Az eszem megáll komolyan mondom. Brittany Roberts itt. A mi cellánkban. Csajok, elhiszitek ti ezt? - ujjongott, majd meglátva a kevésbe boldog arcom lekonyult a vigyor az arcáról. Két szót köptem felé fog csikargatva, mély gyűlölettel:
-Dögölj meg..

~ Sziasztok! Aki szeretne, az csatlakozzon, s erősítse a Grimers-ek csapatát itten: FB CSOPORT 
Sok szeretettel várunk mindenkit. :') 
 Remélem tetszett ez a rész is, és mint mindig szeretném, ha a véleményeteket itt hagynátok. 

Bon Voyage,

BMG.