34.rész "Őrült, dilis szerelem."

 ( Zene. )

*Brittany szemszöge*

~3 nappal később~

Három szörnyű, ideg tépő, haj cibálóan kínzó érzés kerített hatalmába az én banán héjam nélkül. A forgatásokról -amik napi rendszerességgel folytak- haza érve, otthon szó szerint vergődtem, mint egy partra vetett hal. Szöveget tanultam minden szabad percemben. Később egyszerűen nem bírtam magammal, aludni képtelen voltam, a párnám alól figyeltem az ajtót nehogy bejöjjön rajta valaki vagy valami, a lábamat felhúztam, hogy véletlenül se lógjon le, mert akkor nagy az esély rá, hogy valami bekapja vagy lehúz azt fogva és nekem végem. Nyöszörögtem mint egy idióta, sehogy sem volt jó, egy idegbajos pillanatomban elhajítottam a párnát, terveim szerint a földön kellett volna landolnia, erre kivágtam az ablakon, ami természetesen kitört, amiatt utána meg fáztam.. Hát mert mé' ne tört volna ki az a nyamvadék? Ajj már.
Viszont a mai napot ünnepnapnak nyilvánítom, mert végre láthatom, s együtt lehetek azzal, aki miatt a kismacskáim közül minden egyes percben elhalálozik egy.
Egyszerű randi, egy egyszerű helyen, a moziban. Az öltözékemen nem változtattam, maradt a full cap, fehér retro cipő, sárga kockás ing, szürke farmer. Harryhez képest én egy Texasi parasztlányhoz hasonlítanám magam, mint mindig most is átkozottul jól nézett ki. Mit vártam tőle, hogy majd lukig engedett nadrágban, szakadt cipőben, amiből a nagy lábujja kilóg, egy hetes pólóban, pufi darabkákkal a hajában jön? Erre alaposan rábasztam, épp az ellenkezője történt. Fekete szűk farmer -kiemeli az irigylésre méltó lábait-, kicsit kigombolt ing, fekete orros cipő és a hazánkat ábrázoló fejkendőjében döglesztette a népet.
Ajkamat beharapva figyeltem, amint megveszi a jegyeket, a pulton támaszkodva, jobb lába elől keresztezi a másikat, s várja, hogy a srác oda adja neki, majd kifizeti és felém igyekszik.
-Vegyünk valami kaját. Gyere. -mosolyogva húz a büfés felé, kezem elveszik nagy tenyerében.
-Kérek egy, egy literes kólát, két perecet, egy csomag gumicukrot, nyelv színezős nyalókát, plusz dobjon mellé ropit is. Köszönöm. -hadartam el az időközben döbbent arccal rám meredő korosodó hölgynek. -Még ma, legyen szíves.
-Wow, Brit nem viszed ám túlzásba a film közbeni evést..
-Mit akarsz ezzel mondani? Hogy lassan olyan leszek, mint Rebel Wilson és nem akarsz majd úgy mutatkozni velem nyilvánosan? -felhúzott szemöldökkel néztem Harry kíváncsi tekintetébe.
-Dehogy is! Vedd úgy, hogy meg se szólaltam. -vette fel a védekező pózt, én meg afféle "helyes" stílusban bólintottam, aztán ő is kikérte a sajtos popcornját és a fél literes kóláját, s megkérdezte van e esetleg banán(?), mivel nem volt, beballagtunk felpakolva a vetítő terembe, nem voltak sokan maximum tizenöten. A legfelső sor széléről figyeltük "Robert Pattinson-Vizet az elefántnak" című filmjét, s attól függetlenül mennyien imádják a vámpír fiút, úgy látszik nem sok ember kíváncsi eme filmjére. Hm mindegy, nyugi Rob, én itt vagyok neked.

*Harry szemszöge*

Egy óra elteltével arra döbbentem rá, hogy Reese Witherspone milyen jó nő. Vicceltem. Amúgy tényleg..
 Pár szóval jellemezném ezt a filmet; láttam már jobbat is. Amikor szerencsétlen állatot kínozták legszívesebben megkerestem volna a pasast és állon rúgtam volna, hogy utána protkó után szaladgáljon, de miután Brit lenyugtatott, hogy ez nem a valóság áttértem más szórakozásra.. A gumi maci fejét éppen letépő lányra. 19 éves hím nemű lény vagyok, képtelenség végig ülnöm plusz egy órát, inkább elfoglalom magam más valamivel.
Görnyedt karomat kinyújtottam, bal kezem Brittany jobb lábán pihent, a másik kezem jobb oldalamon. Ügyet sem vetett rám, tovább rágta a fogrohasztó édességet. Figyelem felkeltőbb módszerekhez kell folyamodnom..
Bal kezem lassan, gyengéden simogatni kezdte combját, s mázlimra bejött, felém fordult kérdő pillantásokat lövellve. Vállamat vonva jelent meg a "mi van" kifejezés arcomon, szemét vissza eresztette a filmre. Oké, elég volt, senki nem lát (azt hiszem, remélem így van), füléhez hajoltam, cimpáját fogam közé vettem, mire vékony hangon elnyávogta magát. Én aranyosnak találtam, másokkal ellentétben, akik idegesítő pisszegésbe kezdtek.
-Harry, mit csinálsz? Lemaradsz a filmről. -suttogta.
-Találtam jobb el foglaltságot, mintsem azt nézni miként verik egymást a képernyőn.
-Az jó el foglaltság, hogy a fülemet rágod?
-Puha.. és finom akárcsak te. -súgtam a fülébe, inkább morgásnak hangzott.
-Styles, fejezd be. Moziban vagyunk, ne most éld ki a perverz vágyaidat. Kanos vagy? -halkan elnevettem magam. Ő hozza ki ezt belőlem, annak ellenére, hogy semmit nem csinált, az elmúlt másfél órában. Elég látnom őt és végem.
-Kívánlak. -kezdtem bele nyaka csókolásába.
-Ne már, tudod nagyon jól, hogy milyen csikis vagyok a nyakamnál. Nem akarok felvisítani, fejezd be. -lejjebb csúszott az ülésen, nyakát behúzta, el lehetetlenítve, hogy hozzá érjek. -Tessék, egyél gumi macit. -nyújtotta felém a két ujja közt, majd bedobta a számba.

*Brittany szemszöge*

Tökéletes randit, tegnapot tudhatok magaménak Harryvel. Be kell valljam nehéz volt engedni a csábításnak, hogy ne másszak ott az emberek előtt az ölébe, ne csókolhassam kedvemre rózsaszín, hívogató ajkait, de a Robertsek erősek, kibírják, ha kínozzák is őket.
 A stúdióban ülve, reggeli gyanánt bevágtam egy gyümölcsös joghurt féleséget, míg az elválasztó üvegfal végén lévő barátnőm, Victoria hangja áradt át a mikrofonon keresztül. Mindig is -legalábbis, amióta ismerem, tudok róla, a múltunkról- imádtam a hangját, olyan magával ragadó és hibátlan a hangszíne.
-Annyit tudok mondani, hogy tökéletes!
-Köszi. -jött ki onnan- De mióta eszel te ilyet? Tudtommal rosszul vagy az olyan joghurtoktól, amiben bármi is van, csak a simát etted régen. -méregetett furcsán.
-Megkívántam, ezt láttam meg előbb a hűtőben, lusta voltam csinálni egy szendvicset..
-Nem is tudom, olyan.. Furcsán nézel ki. Az arcod ki van kerekedve, nagyobb az étvágyad, sokszor jársz ki.. -sorolta az érveit, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Magam sem emlékszem milyen voltam régen, s mit szerettem. A jelen számít, minek éljek a múltban, úgy sem kapom vissza azokat az emlékeim bármennyire is koncentráltam, próbálkoztam, mind sikertelen, s hasztalan volt. Új fejezet kezdődött az életemben, új lehetőségeket kaptam, üresen tértem vissza a halálból, elfogadom amit isten szánt nekem. Van jelentősebb problémám annál is, mint például az Új-Zélandi film forgatás, amin Harry és az én kapcsolatom függ. Korábban említettem a meglátásom.. De a döntés, mint általában több lehetőség esetén nehéz. Elmélkedésemet Vicky igen rémisztő gondolata zavarta meg: -Nem vagy te véletlenül terhes? - a szemöldököm az egekig szaladt, a levegő is megállt a szobában, sőt szerintem az éppen égen járó repülő is megállt a levegőben, a madarakkal egyetemben, vagy a szülő nők is megálltak egy pillanatra, mintha megnyomtam volna a pause gombot.
-Van ez néhány hírességnél, hogy már az agyukra ment a hírnév, némelyik hallucinál, nem tudja mit kezdjen a sok pénzével, ezért elissza és társai.. Na, ezzel azt akarom mondani, hogy vigyázz, nehogy erre a sorsra juss, mert ahogy látom lassan közeledsz afelé. -mondtam bele a szemébe teljesen higgadtan.
-Brittany, látom, amit látok. Nem kallódok el, és ne tereld a témát. Tudom, hogy tudod, hogy igazam van.. Jobb lenne, ha minél előbb utána járnál a dolgoknak, jobb előbb, mint soha. Egy gyerek nagy felelősség.. -szent beszéd. Ez az, amit irtóra utálok, és ha fölöslegesen papolnak nekem minden hülyeségről, ami az eszükbe jut. Köszönöm, ebből én nem kérek.
-Foglalkozz a saját dolgoddal, kérlek.
-Védekeztetek? -tette fel a számomra mindig is kínos kérdések közé tartozók egyikét némi csönd után. Ettől függetlenül a kérdése elgondolkodtatott. Mi van ha..? Stop! Ott van a ha, tehát ennek a képtelenségnek az esélye rá nulla.. Ugye?
Gondolkozzunk.. Mióta felébredtem téli álmomból volt pár kalandos éjszakánk Harryvel, de mindig betartottuk a "szabályokat" a kisebb incidensek elkerülése érdekében. Tehát, határozottan állítom, hogy igen, védekez.. Basszus!
-L-London...

*Harry szemszöge*

Vége a koncertnek mára, a következő jövő héten lesz Kanadában, addig is van időnk egyéb mással foglalkozni. Család, barátok.. Mindegyikünk vissza utazott L.A.-be erre a pár napra.
A legjobb abban, hogy ha bandában vagy, ritka pillanat az olyan, mikor unatkozol. Mindig körülötted vannak, s egy percig sem hagyják, hogy szétund a fejed. Eddig minden a helyes vágányon megy.
Boldogan vettem célul a már megszokott utat Brit háza felé, Beverly Hillsbe. Az smséből nem túl jó hírre következtetek, de ez kiderül, amint szembesülök vele. A kíváncsiságom megöl..
Dorotha, a házvezető nő amint kitárta előttem az ajtót, zavarodottan belekezdett mondandójába, közben beljebb tessékelt. -Jó, hogy jön fiatal úr! Magával biztos hajlandó lesz beszélni, én hiába próbálkoztam bezárta az ajtót és ha jól hallottam zokog.
-Miről beszél?
-Mss. Roberts-ről! Bent van a szobájában, kérem menjen nézze meg mi van vele, nagyon aggódok a kisasszonyért. -arcán látszott az a bizonyos jel, ami a szülők megrögzött tulajdonságává válik, mikor érzik a bajt gyerekeik körül. Aggódott, holott nem is az anyja, csak egy neki dolgozó nő.
Sietve értem az ajtaja elé, a kilincset rángattam, mire szaggatott beszédén keresztül kiszúrtam, hogy azt mondja gyere be. Körül néztem a lila árnyalatú szobában, de üres. Beljebb léptem, s akkor megpillantottam, amint a sarokban gubbaszt össze gömbölyödve, mintha félne valamitől. Szörnyű érzés volt úgy látni, hisz ha ő nem boldog, akkor én hogy lehetnék az? Sehogy. Hozzám tartozik, segítenem kell neki, bármi történjen azt együtt megoldjuk, átéljük.
-Kicsim, mi történt? -guggoltam le elé, haját simogattam.
-Félek.
-Még is mitől? -kezdtem kétségbe esetté átváltani. Könnyeivel küszködött, szőkés barna haja arcába omlott, arca könny áztatta.
-Attól, hogy elhagysz. -szipogott továbbra is. Miután megtudtam az "okot" a helyzet mértjére, hitetlenkedve felnevettem. Felhúztam magamhoz, marionett bábú szerű mozdulatokkal ült fel, haját kisöpörtem arcából, látni akartam enyémhez hasonló zöld fénnyel teli szemeit, de csak bánatot és szomorúságot fedeztem fel a ragyogás helyett.
-Nem hagylak el. Eszem ágában sincs, keresve sem találnék jobbat, hozzám valót nálad. A tiéd vagyok, s te az enyém. Ez így lesz mindörökre.
-N-nem. -megtörölte arcát, majd folytatta- Amit most el kell mondanom neked, utána el fogsz. Biztos vagyok benne.
-Hát ilyennek ismersz? -pattantam fel dühösen, fájt, hogy ennyire nem bízik, s ismer engem.. -Ami a házassági esküben áll, az a sima kapcsolatokban is érvényes. Bízz bennem, kérlek. -halkabban, normál hangsúlyban folytattam. De a szavak, amik hirtelen előtörtek Brittanyből, eltartott egy darabig míg eljutottak az agyamig, s felfogtam a súlyukat.
-Terhes vagyok.

~Halezz! Remélem elnyerte a tetszéseteket, és aki elolvasta pipál, megajándékozik pár kommenttel, mert mindig örömmel olvasom őket. :") Megmerjem e kockáztatni, hogy össze gyűlik erre a +20? Csak úgy kíváncsiságból..
 Nem sokára jön a harmadik, s egyben utolsó évada is a blognak, de az még odébb van. Azért ebben az évben szeretném befejezni ezt a blogot, és nem át tolni 2014-re..>< Nyah, mindegy. A következőt, amint tudom hozom, csumezz és kitartást a sulira! I love everybody of you, Grimers. :* Ámen.~