||.évad 21.rész " I'm Back! "

Csókolom! II. Évad elérkezett, és majd lesz III. évad is, szóval nem szabadultok olyan könnyen tőlem. *muhaha*. Pár gyerkőc nem értette Brittany kitörését az utóbbi epizódban, de ez a mostani részben kiderül, hogy miért is történt az, ami.

Mindjárt itt a vacacio, és nyáron-igaz már az van.-, szünetben valószínű, lehetséges, előfordulhat, talán két részt hozok egy héten. De ugye azt meg is kéne írni..
Na, Nem cincogok többet. Ez az évad izgalmakkal teli lesz, és majd lesz pár fordulat, amit megtudtok, ha olvastok.
Kommentelni természetesen ér. ;3

Csumezz, Grimers.

*7 hónap múlva*

*Zayn szemszöge*

Ha az ember tudja mit akar, vannak céljai az életben, akkor már könnyű helyzetben van. Űzni az álmot nem kis feladat. De nekem, nekünk sikerült. Életünk talán egyik legjobb, legnagyobb fellépést tudhatjuk magunk mögött, a Madison Square Garden-ben.       

Jó úgy ébredni, hogy tudod nem egy unalmas, ugyanolyan nap vár rád, mint például az előbbiek. Örömmel látom, hogy végre Brittany is belátta, nem szabad egy napot sem elvesztegetni a rövid életből. Elment. Egy szó nélkül. De még sem haragszom rá. Érthető, számára is eljött a megfelelő alkalom, hogy eldobja a megszokott, normális életét s bele kezdjen egy újba. Ritkán beszélünk, de amikor igen nagy nehezen tudnak leszakítani minket a telefonról. Nagyon jó barátok lettünk, talán a legjobbak. Nem hittem eddig a fiú-lány közti barátságban, de úgy gondolom létezik.
Haza felé szállingózunk, Paul a volánnál, a többiekkel hátul. A fáradtság jelei látszódnak arcunkon, de ez a " boldog, örömteli fáradtság" tünetei.
Lassú léptekkel tértünk be, az általunk nevezett 1D házba, s amint beértünk, mindenki eltűnt a szobájában...

A csengő éles hangja tudatta velem azt, hogy valaki látni kíván minket. Mivel, hogy senki nem nyitott ajtót rám maradt a feladat súlya.
Szemeim az órára tévedtek, ami már a délutánt ütötte. Görbe léptekkel jutottam el az ajtóig, az illető ujja úgy hallottam rá ragadt a csengőre.
-Jövök már!- szóltam oda kissé hangosabban.
A kulcsot elforgatva a zárban tudatosult bennem, hogy kinek vagyunk ennyire fontosak. A látvány meglepő, ám de még is meghökkentő volt számomra. Szemeim XXL méretűre nőtte ki magukat. S akkor ott állt ő...
-Szia, Zayn!- mosolygott kedvesen, kezével felém intett.

*Brittany szemszöge*

( EZZEL a zenével olvasd tovább! ) 

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyesmiben lesz részem. Az elmúlt hónapok hihetetlenek voltak számomra. Fogalmam sem volt, hogy ennyi nagyszerű embert rejt a világ. Attól függetlenül, hogy egy horror film forgatásán vettünk részt, nagy volt a nevetés ereje, ami még boldogabbá tette a közös munkálatokat. A szöveg betanulása első ránézésre lehetetlennek minősült, de egy hónap alatt bevésődött a fejembe. Könnyebben tanultam meg, mint az irodalmat, vagy az ehhez hasonló sok hülyeséget. 

Megismertem New Yorkot- ahol a film játszódott- Első látásra szerelem volt.- Szomorúan tudatosult bennünk, hogy befejeztük a film forgatását, ám de tudtuk, hogy itt még nincs vége. Emlékeztek, mikor azt mondtam, milyen jó lenne, ha egyszer az én filmem premierjére készülnék, ahol a középpont én vagyok? Nos, ez beteljesült. A film bemutató utolsó állomására érkeztünk.. Los Angeles. Visszatértem oda, ahonnan még a 0-rol indultam. S most tessék, üres kézzel mentem el, telt kezekkel jöttem haza.
A régi házunkhoz érve eszembe jutott Apám emléke, aki lassan egy éve, hogy más világban nyugszik. Az ajtót kitárva magam előtt, csapott meg a régi, finom illat szele.
-Dorotha!- úgy láttam a ház még épségben állt, s senki sem zúzta szét. Meglepett, ám de még is boldog arccal rohant oda hozzám, s ölelt át a házvezetőnő.
-Kérlek, vidd fel a csomagjaimat a szobámba. El kell menjek valahova, nem sokára jövök -mosolyogtam rá kedvesen. Engedelmesen bólintott, majd tovább mentem.

A nyári szellő eléggé átjárja ezt a siralmas, szomorú helyet. Kissé kellemesebbé varázsolja, bár egy temető nem éppen jó környezet. Na mindegy. A sorok között sétálva keresem azt a sírkőt, ahol már egy ideje nem jártam. Nem felejtettem el az irányt, a helyet. Mintha csak tegnap történt volna.. De nem.
-Szia, Apa- mondtam kedvesen, s leguggoltam mellé. A virágot, amit neki hoztam -vörös rózsák.- rátettem. Végig simítottam a kissé hideg kövön. Vajon milyen lehet ott? Vajon mit csinálhat éppen, lát engem? Ezek a kérdések lepték el a fejem.. Amire természetesen csak akkor tudom meg a választ, ha majd én is oda kerülök.
-Hiányoztál. Büszke lennél most rám. Mondtam, hogy vissza jövök. Tudom, hogy nem hallasz, de reménykedni szabad nem?-kínos nevetés zökkent ki szám résén keresztül.- Isten akarta úgy, hogy pont akkor menj el, amikor szükségem lett volna rád? Azért tette, hogy végre egyedül nézzek szembe a zord, nehéz való világgal? Üzenem; Sikerült neki.. - még pár percig hallgattam a csendet, a szél süvítő moraját. - Most megyek, még találkozunk.-felálltam s elindultam ahhoz a személyhez, aki talán olyan szinten hiányzott, mint apa.

Nagy levegőt vettem , aztán kifújtam, a lábaimat járásra késztettem a bejárati ajtó irányába.
Pár perc múlva kinyílt, s ott állt előttem kócos hajjal, kissé borostás arccal. Teljesen megváltozott. Férfiasabb lett, s még döglesztőbb. Köszönés után, nyakába borultam. Úgy éreztem muszáj öt megölelnem-(nem a látvány miatt).- Késztetést éreztem rá, tudatomon kívül cselekedtem. Ö is örült, hogy lát engem.. Vagyis azt hiszem.

Szóról szóra elmeséltük egymásnak a velünk történteket. Izgalmasan, figyelmesen hallgattuk egymás szavait. Fél óra beszélgetés után, áttértem egy másik dologra, amiért tulajdonképpen jöttem ide.
-Zayn, van kedved eljönni velem a filmem premierjére ma este?- kérdeztem kíváncsian. Látszott rajta, hogy meglepődött. A választ még ki sem ejtette, mert az ajtó csapódásra lettünk figyelmesek. Gyorsan irányába kaptuk a fejünket, hogy mi történt.
-Srácok! Felébredtetek már??-kérdezte kiabálva egy ismerős hang. - Brittany? Hát te meg mi a.. Mit csinálsz itt? Vissza jöttél? De megváltoztál...-adta ki a benne felgyülemlett kérdések tömkelegét, amint meglátott a kanapén ülve.
-Hm.. Styles. De örülök, hogy látlak..-mondtam kissé cinikusan. - Igen, amint azt te is jól látod, itt vagyok. Zayn-hez jöttem, nem hozzád. Emiatt nem kell aggódj. Egyszer sem gondoltam rád, mivel, hogy nem hiányoztál, s nem is érdekeltél. Sőt még most sem.- küldtem felé egy szarkasztikus mosolyt. Száját szólásra nyitotta, de ismét egy hangos zaj érkezett, amire össze is csukta.
-Harry! Hali drágám- nyomott egy csókot a srác szájára. A látvány megdöbbentette a lányt, akárcsak engem.
-Brittany?
-Miranda?? Te és Harry? Ugye ezt most nem mondod komolyan? Háát, mikről maradtam le.. -nevettem fel kínosan.
Sokáig tartott míg felemésztettem, hogy akit talán még a mai napig is a barátomnak hívhatok lány, Harry-vel van együtt, ki tudja mióta. Na és mi van Blaire-el? Úgy döntöttem, később kérdezek erre rá. 

-Örülök, hogy vissza jöttél. Hiányoztál, csajszi!-ölelt meg boldogan, s jó szorosan. Ám kérdésemre nem válaszolt, inkább témát terelt.
-Nézd Harry, meg hoztam a ruhát az esküvőre -mutatta Harry felé a kezében lévő fóliába tekert csomagot.
-Összeházasodtok?-kérdeztem kidülledt szemekkel, mire mindenki- aki jelen volt- nevetni kezdett. Nem értettem mi ebben az olyan vicces.
-Dehogy is. Majd később -legyintett- Anne-nek holnap lesz az esküvője.-ecsetelte büszkén Miranda, s felfelé vették az irányt. Hogy mi a franc van? Miután meghallt az apám, ez a nő már is össze jött egy pasassal, akihez ráadásul már hozzá is megy? Ilyen rövid idő alatt? Na jó, ez lesokkolt. Két színű dög. Ezek szerint csak apám pénze érdekelte.. És én ezt nem vettem észre! Gyűlölöm! Gyűlölöm és Gyűlölöm! Kifújtam a stresszes levegőt, ami felgyülemlett bennem, kissé dühödt arccal Zayn felé fordultam.
-Szóval férjhez megy..-néztem magam elé szúros tekintettel.- ti is mentek?

-Nem. A rajongok miatt úgy döntöttünk nem. Nem akarjuk, hogy a fotósok, plusz a fanok tönkre tegyék a napjukat. - Hmm, szóval semmi nyilvánosság. Erről majd én gondoskodok, hogy még se legyen így. Ahogy a mondás tartja: Kölcsön kenyér, vissza jár. Ezen esetben, vissza vág. Egy briliáns terv pattant ki a fejemből, ami tökéletes, s egyben furcsa is, hogy pont az én fejem ötvőlte ki. Számat gonosz, sejtelmes vigyorra húztam, s ez által úgy nézhettem ki, mint valami gonosz, őrült tudós..
Olyannyira elmerültem tervem fontolgatásában, hogy nem vettem észre az arcom előtt, ujjaival csettintgető Zayn-t.
-Öö, bocs. Mondtál valamit? - ráztam meg a fejem.
-Brittany, minden rendben van?
-P-persze. Most mennem kell. Este találkozunk. - intettem sietősen. Táskámat gyorsan felkapva, indultam volna a kijárat felé, de egy kéz visszahúzott.
-Héy, várj. Ne csinálj semmi hülyeséget, oké? Tudom min járt az agyad, de felejtsd el kérlek. Emlékszem rá, amit még akkor mondtál.. Azon a napon Harryék-nek. Csak bajba kevernéd magad, s ez a már létezö hirnevednek sem tenne jot - mondta halál komolyan Zayn. De figyelembe se véve szavai jelentőségét, maradtam az én elvemnél.
-Nocsak, nocsak. Milyen bölcs lettél ez alatt a pár honap elteltével -álltam meg elötte karba tett kézzel, s érdeklödöen néztem fel rá. Értetlenül megrázta a fejét.
-Zayn, szerinted melyik öltönyt vegyem fel holnapra?-jött le a lépcsön Styles, kezében két féle ruha darabbal.
-A sötét.
-Szerintem is. Kössz.-intett, majd szaladt felfelé, de utána szoltam. A kiváncsiság már égette a gondolataim.
-Mit akarsz?-kérdezte nyersen. Wow.
-Szakitottatok Blairrel?-kérdésem meg lepte, amit az arcán keletkezett furcsa kifejezésből vettem észre.
-I-igen. Jah- válaszolta nem éppen könnyedén, s érthető válaszként.
-De még is miért?-tovább kíváncsiskodtam. Látszott rajta, hogy eléggé untatják az értelmetlen kérdéseim. Pillantásai ezt sugallták.
-Mert csak. Mit érdekel az téged? Semmi közöd hozzá.
-Csak érdekel, mik történtek amíg távol voltam. Ez ilyen nagy baj?-kérdeztem tárt karokkal. Nem értem, miért nem tud válaszolni. Cikinek tartja, hogy nem volt elég kielégítő az ágyban, vagy mi a franc? Nagyot sóhajtott, ami azt jelezte, hogy feladta a reménytelen, véget nem érő harcot közöttünk.
-Rendben.-lépett lejjebb pár lépcsőfokot. Még így is felettem állt. -Ha már annyira tudni akarod. -rázta meg idétlenül kezeit maga mellett. Nagy sóhaj hagyta el a száját, arra következtetett, hogy nem szívesen beszél róla. Lábammal toporzékoltam, mutatva, hogy mondja már!
-Akkor én megyek készülődni. Este ott találkozunk!-intett oda Zayn. -Amúgy egy élet fontosságú kérdés -fordult vissza.- Egyáltalán hol lesz? Hova kell menjek?- okos kérdés. Ezt elfelejtettem szóvá tenni. Haha.
-18:00-ra gyere az Sunset Street-hez. Pápá. Na! Harry mondjad már- böktem meg karját, szemeit ismét belefúrta enyémbe.
-Blaire..-homlokát dörzsölte.- Blaire meghalt!
Meglepő, ha azt mondom szavai szinte sokként hatoltak be hallójáratomba? Valószínűleg igen. A lányt, akit mérhetetlenül gyűlöltem, már nem él.
-Jól hallottad Brit. Blaire MEGHALT!-ismételte meg idegesebben.