14.rész "A casting."

( Zenével olvasd! )
Már tudom milyen érzés az élet legalján lenni. Mindent elvesztettem. Nincs senkim.
Az sodort le igazán a gödör aljára,mikor a Harryvel való kis romantikánk után másnap megláttam Blairrel és mintha mi sem történt volna keresztül nézett rajtam. Mit rinyálok,hisz én akartam ezt. Nem tudom elképzelni magam vele. Lehajtott fejjel ballagtam el mellettük...

Nem cselekedtem jól a napokban. Sorra halmoztam el a hibákat,magamra sem ismerek már. Nem vagyok a régi,csendes,mosolygós lány. Elvesztettem a legjobb barátnőm,a barátom. Csak egy valami van ami segít átvészelni a napjaim. Az alkoholba menekültem,az lett az egyetlen barátom.Naponta tízszer csörög a telefonom,de ujjam az elutasítás gombra terelődik.Zayn hívogat.Nem akarom,hogy így lásson,nem akarom magam sajnáltatni,hisz ki vagyok én?

Apám éjjelenként jár haza,valami nőcskével foglalkozik. Ajánlotta,hogy menjek be a stúdióba megnézni,mit is csinál,meg valami bandát de nem izgat a dolog,nem izgat az apám sem. Olyan mintha nem is lenne,nincs kivel beszélnem. Egy senki vagyok. Az emberek csak kihasználtak,nincs szükségem senkire. Az életem egy kudarc. A boldogságom,a barátok helyét az alkohol tölti be. Ez tesz boldoggá. Talán van még esélyem az életben,talán nincs. Betett még,hogy a két legfontosabb ember akik voltak az életemben,együtt töltik az egész nyarat. Miről beszélek? Victoria és James a közös turnéjuk miatt "kényszerülnek" rá. Röhögnek egy jót a szerencsétlenen,akit átejtettek. Árulók.

Egy reményem van még. Az a casting,amit a múltkoriban hallottam. Jelentkeztem is rá,tájékoztattak a helyről,időről. Ki sem mozdultam a házból,jó pár napja nem járok suliba,mostanáig. Ugyanis ma van a mindent eldöntő nap. Emberi külsőhöz méltó kinézetet teremtettem magamra és elindultam a Warner Bros által megjelölt casting helyszínére. Testem remegett,szívem majd kiugrott a helyéről,szinte már a torkomban dobogott. Amint odaérkeztem a casting helyszínére sok fiatal és köztük középkorú emberekkel találtam szembe magam. Nem gondoltam,hogy ennyien lesznek. Kevesebb az esélyem,hogy netán én kapom meg azt a bizonyos szerepet,amit még magam sem tudok,hogy milyen szerepről,milyen filmről van egyáltalán szó. Lényeg,hogy felfedezzenek,ismert legyek. Nem akarok egy lenni a millióból,akit senki sem ismer,akin keresztül néznek. A válogatás az egész délutánom igénybe vette. Érkezésem után két óra múlva hívtak be. Ujjaimat tördelve léptem be azon a bizonyos kapun,ami talán a sorsomról dönt.

-Kérlek fáradj ide.-igazított be a megfelelő helyre egy huszon év körüli nő.
-Először is,beszéljünk rólad. Hogy hívnak? Hány éves vagy? Miért jöttél ide?-tette fel a kérdéseket az asztal mögött ülő urak egyike.
-Brittany Roberts a nevem. 17 éves vagyok és azért jöttem ide,hogy megmutathassam én ide való vagyok. Vonz a filmek világa,világ életemben arra vágytam,hogy sorozatokban,mozivásznon szerepeljek. Nem akarok átlagos lány lenni, jobban szeretném ha felismernének az utcán vagy bárhol. Röviden..híres akarok lenni. És bebizonyítom maguknak,hogy én vagyok az az ember akit keresnek.-fejeztem be a kis monológom.
-Szép kis beszéd volt és őszinte. Nem hallottunk ma még ilyet. Akkor térjünk a dolog lényegére. Stella ad neked egy papírt,amin a forgatókönyv egy része van. De mielőtt elolvasnád,amit itt látsz,hallasz azt nem hozhatod nyilvánosság elé. Ennek érdekében írd alá ezt a szerződést.-nyújtott felém egy papírt és ráfirkantottam a nevem. Immár kezemben tudhattam a forgatókönyvet,tekintetem rögtön megakadt a címen. Mi A Franc..Ez egy horror film válogatás?-lepődtem meg,megszeppentem hisz sosem néztem meg egy horror filmet rettegés nélkül. Arra meg végképp nem gondoltam,hogy egyszer szerepelhetek egyben. Legyőzöm a félelmem. Itt az idő.
-Kezdhetjük?-kérdezte a középen ülő fiatalember. Bólintottam és a kamera kattogott egyet,ami azt jelezte,hogy felvétel indul.

***

Úgy érzem,hogy a lehető legjobban teljesítettem a "zsűri" előtt. Mindent beleadtam,átéltem a szerepem. Számomra csúcs teljesítményt nyújtottam-remélem a zsűri is úgy gondolta-,az előadásom nem volt üres,minden benne volt ami egy tökéletes válogatáshoz kell.
A szerepem érdekében,egy ilyedt tinédzsert kellett játszanom,de már így is sokat mondtam. A végén annyit mondtak,hogy hamarosan értesítenek az eredményről.
Kicsit megkönnyebülve indultam el,kusza mosoly szökött az arcomra,de hamar el is tűnt amint megláttam a velem szemben közeledő gerlepárt,Harryt és Blairet akiket fotósok hada kap le.

*Otthon*
 
- Hol voltál kisasszony?
-Nem mindegy az neked?
-Kislányom,az apád vagyok ne..-folytatta volna,de közbe szóltam.
-..Nem beszélhetsz így velem. Tudom,tudom. Unalmas szöveg,találj ki valami mást. Ha ennyire érdekel hol voltam,legyen,elárulom. Castingon.-apám kikerekedett szemekkel nézett rám. Mintha nem tudná,hogy mindig is szinésznő akartam lenni...
-Igen jól hallottad.
-Na és,hogy ment? Hogy érzed,sikerült? Milyen film válogatása? Oh kislányom,nagyon szurkolok neked!-hadarta el,majd kezével átkarolt. Az apám megölelt. Hiányzott a szeretete,így most félre dobtam büszkeségem és viszonoztam ölelését.

A kis családi idillünk után,felmentem a szobámba és eszembe jutott a közelgő koncert. De egyedül még sem mehetek,az nem olyan jó. Gondolkodtam kit is hívhatnék fel,hisz nincsenek közeli barátaim. Olyanon gondolkodtam,aki talán szereti és ismeri is azt az ír bandát. Államat dörzsölgetve ugrott be valaki. Előkotortam zsebemből a telefonom és tárcsáztam egy rég nem hívott számot.

-Itt Niall Horan. Miben segíthetek?-szólt bele elég érdekes hangon..
-Hey Niall. Brittany Roberts vagyok,tudod az unoka testvéred.
-Te is jó rég hívtál hallod e.-hallottam nevetését a telefonon keresztül,ami engem is arra késztetett.-Mi a helyzet?
-Van kedved el jönni velem egy The Rasmus koncertre,itt Los Angelesben holnapután?
-Huhh,ez aztán gyorsan jött. Lássuk csak..-gondolom állát dörzsölgethette,mint aki gondolkozik.
-Válaszolsz még ma drága Niall?-kezdtem türelmetlenkedni a vonal túlsó végén.
-Tudom,hogy drága vagyok,mint ahogy az időm is. De mivel,hogy olyan régen töltöttem egy kis időt az én aranyos unokatestvéremmel...*hatásszünet* Benne vagyok. De te veszed a jegyet.
-Klassz. Akkor holnap után gyere értem 7 re,de ne merj késni!
-Milyen parancsolgatós kedved támadt Brit. Ott leszek. Viszhall.-és le is tette. Milyen köszönés az,hogy viszhall..úristen.
Megvettem a neten a jegyeket,amiket az arénához odaérve vehetünk majd át.
Tájékoztattam apámat a tervemről és nem várt válasz fogadott.
-Azt felejtsd el! Nem mész te sehova Niallel!
-Mi ütött beléd? Hirtelen törődni kezdtél? Miért kell mindig elbasznod mindent??? Délután már azt hittem tényleg minden rendeződött közöttünk,erre meg..
Tudod mit? Nem érdekelsz,nem érdekel a véleményed,nem érdekelsz te sem! Foglalkozz a nőddel,azzal a hogy is hívjákkal..Elmegyek a koncertre NIALLEL a tiltásod ellenére is. Szevasz.-üvöltöttem és már hangom sem sok maradt a végére. Felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Ajtónak neki dőlve temettem arcom a tenyerembe,sosem veszekedtem még így apámmal..

*Niall szemszöge*

-Kivel beszéltél Niall?-kérdezte tőlem Harry,miután kinyomtam a telefonom és vissza csúsztattam a farzsebembe. Épp a stúdióban voltunk megbeszélni pár dolgot az új albummal kapcsolatban,miközben vártuk a producerünk. Furcsának találom,hogy Brit pont engem kért fel,hogy kísérjem el a koncertre. Miért is ne fogadtam volna el,nem rossz az a banda.Nincs sok veszteni valóm.
-Brittany hívott,hogy menjek el vele egy koncertre.-Meglepetésünkre a srácokkal,Zayn hisztirohamot kapott,amilyet ezelőtt még nem láttunk tőle.
-Mi az,hogy téged hívott? Napok óta hívogatom,smst küldök neki,kinyomja a telefont rám,nem válaszol a hívásaimra..De téged bezzeg felhív! Én foglalkoztam vele,én hallgattam meg,mikor az a szemét kidobta. A franc se érti már a nőket!-hisztirohama végére érkezett és mi csak nagyra nyílt szemekkel lestük ideges barátunkat. Szánk "o" formát alkotott. Liam oda ballagott a sarokban lévő széken ülő Zaynhez és vállára tette kezét.
-Mi van veled haver? Sosem viselkedtél még így. Most meg mint egy hisztis kis csaj úgy felkaptad a vizet a semmi miatt.-értetlenkedve kérdezte Liam a duzzogó srácot.
-Mit nem értetek ezen? Ott voltam mellette mikor szüksége volt valakire. Segítettem neki. Erre le is szarja a fejem,és arra sem méltat,hogy felvegye azt az átkozott telefont.-temette kezébe arcát,de mi csak furcsán néztünk össze a srácokkal. Louis kiállt a sorból és csatlakozott Zaynékhez.
-Ez csak egy valamit jelenthet.-jelentette ki Louis miközben szemöldökét rángatta.-Zayn testvérünket seggen szúrta cupido éles nyila!

 Remélem tetszik ez a rész is,most következnek az izgalmak szóval ne hagyjátok ki. A sztori végén dobjatok meg komikkal+iratkozzatok fel és Like-oljatok ha tetszett.: )
Jó olvasást,
BG.xx