27.rész "Együtt, a nyilvánosság előtt."

*Brittany szemszöge*

-Az idei Legrosszabb női szereplőt alakító díjat kapja, Brittany Roberts alakítása a Sikolyban. -a világ..most dőlt bennem igazán össze, már másodjára. Életem első szerepe is kudarcot vallott. Ezek szerint nem erre a pályára való vagyok. Csak tudnám mit rontottam el.. A kritikák épp az ellenkezőjét állították.
Testem megdermedt, nem bírtam mozgásra késztetni magam, hogy kimenjek oda. Feltornászkodtam magam, de nem a színpad felé sétáltam, hanem egyenest rohantam ebből az épületből kivezető úton. A bentlévők harsogásba kezdtek, nem érdekelt, csak kiakartam jutni innen, s eltűnni mindenki elől. Kint a fotósok rohamoztak meg, nem tudtak semmiről..még. A kitörni készülő könnyeket vissza folytottam, azt kellett volna tegyem, hogy felmegyek a színpadra, átveszem a díjat és ott mindenki szeme láttára töröm darabokra. De nem tettem, nem gondolkoztam, mielőtt cselekedtem volna.
Egy hely, ahol senkit nem érdekel ki vagyok, egy hely, ahol elakarok bújni minden elől most!

*Harry szemszöge*

(Zene.)

Az est fénypontja Brittany kirohanása volt. Megfeszülten ültem a helyemen, miután elhangzott a nem várt eredmény, ami mindanyiunkat meglepett. Felállni készültem, de Niall megragadta a karom, vissza húzott a székbe.
-Nem mehetsz utána. Túl feltűnő lenne, mindenki gyanakodna. Nagyon szar a helyzet, de meg kell várnunk a show végét. -suttogta figyelmeztetően.
-Te ezt nem érted! Tudom hova fog menni, mit akar ezek után csinálni. Nem hagyhatom érted?? -szorítottam erősen a szék karját, mérhetetlenül dühös voltam, amiért nem tehettem semmit. Az alkoholba menekül, s legrosszabb is megtörténhet ittas állapotban.. Én meg csak ülök itt és várom a csodát, míg kitudja vele mi van. Fasza..
 Házában ülve várom, hogy mikor jön haza, már ha egyáltalán haza jön és reményeim szerint nem történt vele semmi. Telefont luxus felvenni, annyit tudok mint egy tudatlan újszülött. Nem halogathatjuk tovább ezt a titkolózást, fel is hívtam Pault, hogy szervezze be azt az interjút, amit korábban említett. Holnap este várnak is minket New Yorkban a Late Night with Jimmy Fallon talk showban, ahol végre fényt deríthetünk mindenre.
A fáradtság átvette az uralmat felettem, nem vettem észre, amint elalszok. Nevetgélésre, csörömpölésre lettem hirtelenjében figyelmes. A zaj irányába siettem és a látvány nem éppen volt kellemes. Egy tiszta részeg lány nem nyugtató.
-Héy, baby. Milyen volt az estéd?
-Nem olyan jó, mint neked. -néztem fintorogva a félig kiivott üvegére.
-Ó, olyan illedelmetlen vagyok.. Kérsz te is? -nyújtotta felém. Megráztam a fejem, kivettem a kezéből, amit egy hangos nyafogás követett. Lábánál felemeltem, vállamra döntöttem, kezével erőtlenül a hátamat veregette, míg lábával az arcom előtt kalimpált. Egy hideg zuhannyal valamennyire kijózanítottam, majd befektettem az ágyra, mielőtt szólt volna valamit be is aludt. Egyedülálló apaként éreztem magam, aki a részeg lányán próbált segíteni, de én, mint barátja köteleseggém őt biztonságban tudni..
Levetkőztem, majd bebújtam az édesen szuszogó Brit. mellé, a holnapi napon agyaltam, hogy mi fog jól, s rosszul kisülni belőle.

*Brittany szemszöge*

Vánszorogva indultam Harry keresésére, szemeimet dörzsölgettem, közben nekicsapódtam párszor a falaknak, amit egy erőtlen nyöszörgés követett. Rögtön felébredtem, mikor valaki hátulról szinte rámugrott. Ki lenne más, mint az én drága Bolyhoskám.. Még a név is illik rá, zabolátlan fürtjei miatt, ami csak reggel áll úgy, később viszont teljesen más külsőt varázsol magának. Férfiasabb lett, az biztos.
-Hogy érzed magad?
-Szarul. A helyemben te örülnél neki, ha így megaláztak volna azzal, hogy elkönyvelnek szar énekesnek? Nem. Kár volt kérdezned.
-Sajnálom.
-Sokra megyek vele, Harry. Most pedig mássz le rólam. -elfordítottam fejem, nem a legjobb passzban vagyok a történtek után. Képtelen vagyok örülni bárminek is. Segített felállni, majd lazán ledobtam magam a kanapéra.
-Mi lesz most?
-Elmegyünk New York City-be.
-Há' me' mé' mennénk má' el oda? -vágtam hülye fejet, miközben értetlenkedve kérdeztem.
-Mert jelenésünk van Jimmy Fallon showjában. Bejelentjük, hogy mi vagyunk Amerika új sztárpára, baby.
-Mintha te ittál volna..
-Ne nyávogj már annyit, mint egy kanos macska.. -pattant fel mellőlem, velem szembe állt csípőre tett kézzel- Tűnés fel, szedd össze a cuccaid, indulnunk kell, mert estére már ott kell lennünk. És nincs valami közel New York.
-Már megbocsáss, de most úgy néztél ki, s beszéltél, mint egy rossz buzi. -mondtam lassan kiejtve a nem túl kedves szavakat.
-Ch, igen? -szökött magasba a szemöldöke- Megmondom én neked ki a buzi kisanyám.. Adam Lambert.
-Sajnos. -húztam ferde volnalra a szám. Kimenekülve eme kellemes beszélgetés alól, haladtam a szobámba össze pakolni a cuccaimat erre a pár napra.
 Miután mindketten készen lettünk, a repülőtéren várakozó számunkra kiállított magánrepülőre felmásztunk, majd kezdetét vette a repülés.
-Hazzus. -szóltam közbe pár perc után. Levette figyelmét az ablakról, érdeklődően hallgatott. -É-én félek. -körmeimet piszkáltam, majd felnéztem zölden világító szempárjába. Elmosolyodott.
-Végre nem kell bújkálnunk, s hazudoznunk, hogy csak barátok vagyunk. Megcsókolhatlak nyílvánosan, megjelenhetünk együtt eseményeken. Minden tökéletes lesz. -mesélte izgatottsággal teli hangon. Apró mosolyra húzódott szám, hogy ennyire örül neki, és nem akarja ő sem tovább titolni, hogy a barátnője vagyok.
-Ez megnyugtató.
-És még maradhatunk pár napra körül nézni a városban, romantikázni, sétálni, meg még meglátjuk. -nyúlt kezeimért, majd biztatóan megszorította.
-Felmegyünk a szabadság szoborra? -kérdeztem kislányos arckifejezést vágva, mire elnevette magát. Igenlően bólintott. Előkotoráztam a fülesem, elhelyeztem a fülembe, majd a Simple Plan dalaival mulattam el a hátra lévő időt.
 Inkognitóban érkeztünk, tehát nem voltak hírességre éhes rajongók, szárazon elértünk a hotelba, ahol megszállunk pár napig. Bár az nem sokára kifog derülni, hogy itt tartózkodunk, és akkor kezdődik a buli..
Nem volt időnk kipakolni a ruháinkat, amint felértünk keztünk is öltözni, mert itt 3 órával előrébb van az óra. Törülközőt tekerve magamra szaladtam a szobánkban öltözködő barátom felé, aki a nyakkendőjével vacakolt. Aranyos volt, ahogy ott kínlódott.
-Hagyd a francba, anélkül is jól nézel ki. -dobtam az ágyra.
-Te meg akkor néznél ki még jobban, ha nem lenne rajtad ez a törülköző. -mondta kacérkodva, kezei a csípőmet ringatták jobbra-balra.
-Élő adásban is perverzkedni fogsz?
-Vissza fogom magam, de van egy kis időnk addig. -válaszolta, nyakamat kezdte el csókolgatni, ami át tért harapdálásba és szívásba.
-Ne már, Harry. Nem fogom tudni eltűntetni a szívás nyomokat a nyakamról! -toltam el magamtól. -Inkább segíts.. Kiengedjem, vagy kössem össze a hajam? Ez az életbe vágóan fontos kérdés!
-Hagyd leengedve. -besiettem a fürdőbe, hajamat begöndörítettem, szemceruzával kihúztam a felső szemhéjamat, plusz szempillaspirállal kiemeltem. Előjöttem a fürdőből, Harry előtt megpördültem, jelezve, hogy kész vagyok. A földről kaparta össze állát, azért csak nem ilyen jól nézek ki..
-E-e-e-ez, vagyis te. -hablatylolt- Huhh, basszus. Nagyon csinos vagy. -bökte ki egy szuszra a végére. Vállába boxoltam, tekintettemmel alaposan végig mértem. Fekete öltönyt viselt, alatta egy kék ing, lábait fekete lakk cipő díszítette.

-Mehetünk Mss. Roberts? -ragadott karon, nevetve beleegyeztem, lifttel lementünk, majd beülltünk a minket váró fekete 'Infinity' nevezetű autóba.
Hosszas kocsikázás után az autó az NBC's 30 Rockefeller Plaza-ban tett ki, minket. A paparazzik várakoztak ott és néhány fan, amint kiléptünk egymás után az autóbol a tömeg hatalmas zajba kezdett minket látván. Bevártam Harryt, osztottunk pár autogramot, ezt követően bementünk az épületbe, már vártak ránk.
 Egy sminkes és egy fodrász elvégezték az apróbb simításokat rajtunk, utána egy mikrofonnal felszerelt férfi közölte velünk, hogy 10 másodperc az élő adásig.
Lábaim maguktól remegni kezdtek, teljesen be voltam pánikolva attól, ami kint fog rám várni.

-Műsorunk következő sztárvendégei a One Direction zenekar tagja és Amerika legújabb feltörekvő, teheséges szinésznője, Brittany Roberts és Harry Styles! Köszöntsék őket szeretettel!
Helyet foglaltunk a műsorvezető asztala melletti fotelekben, a lámpák fénye megvilágított minket, a közönség hangos tapsolásba kezdett.
-Örülök, hogy eljöttetek hozzám. -mosolygott- Térjünk is a lényegre. -kezeit maga előtt összekulcsolta- A napokban elég sokszor szóba hoztak titeket a bulvár sajtók, miszerint egy párt alkottok. Mennyi igaz ebből? A saját fülemmel akarom hallani a ti véleményeteket.-Harryvel egymásra néztünk, ő ült hozzá közelebb, én fürtös mellett ültem. Harry a földet pásztázta majd beszélésbe kezdett, megkönnyebbítve ezzel az én dolgomat is.
-Az igaszság az, hogy Brittany-vel együtt vagyunk. -hangos uuu-zások töltötték be a termet. Kissé elvörösödtem, Harry megfogta a kezem, nyugtató pillantásokat vetett rám, ezzel nagyobb önbizalmat adva, hogy megtudjak szólalni.
-Komolyan? Meséljetek, hogy történt? -kérdezősködött. Felválltva mondtuk el a sztorink felét, az első randit, amin nevetni kezdtek. Megkönnyebülten vettem részt a társalgásban, nem féltem semmitől. A 30 perces beszélgetés után, egy csókot szerettek volna látni tőlünk. Hezitálva bár, de megcsókoltuk egymást a több millió ember 'örömére'.
Jól esően fellélegeztem, most jön majd a java. A rajongók véleménye, amitől nagyjából tudom, hogy milyen lesz, de nem fog megfélemlíteni. Jöhetnek a fenyegetésekkel, utálkozó üzeneteikkel.. Hidegen hagyom az ilyen féléket.
 Egészen addig maradtunk New Yorkban, míg meg nem néztünk minden jellegzetes, híres épületet, helyszíneket. Tartózkodásunk alatt, amikor utcára léptünk nem tettünk egy lépést, már megrohamoztak a sikítozó rajongók. Majdnem agyon tapostak, csak, hogy szerezzenek egy érintést vagy képet. Ez azért durva volt mindkettőnk számára, egymást nyugtatgattuk, hogy épp bőrrel megúsztuk. A kocsi volt a védő pajzsunk.
 Mondanom sem kell, az összes New York-i újságon a csókos, sima közös képünk virított ilyen-olyan szöveggel díszítve. Bár még frissnek számít a kapcsolatunk a sztár világban, Twitteren trendek alakultak ki, annak ellenére, hogy egy hete tudnak rólunk. Megszületett "Barry" -Harry+Brittany'. Elnevettük magunkat Fürtössel mikor megláttuk a trendek köztt az összekovácsolt nevünket. Tele voltak pakolászva a rajongókkal való közös képek jó pár közösségi oldalakon.
Boldogan, kézen fogva jártuk a várost, néhány csók kíséretében. Nagy port kavartunk magunk körül, mikor kissé ittasan tértünk vissza a szállodába éjjel 1-2 óra tájában Brooklyn egyik szórakozóhelyéről. Kihasználtuk az alkalmat, csak jól akartuk érezni magunkat mindenféle kérdezgetés nélkül, és sikerült is.
Egy Starbuck's-ból kilépve hangos morajlást hallottunk méterekkel mögüllünk, mire felkaptuk a fejünket.
-O-ó. Jönnek. -fordult az egyre közeledő rajongók felé.
-Téged akarnak.
-Minket, Brittany. Minket! -kezdett pánikba esni.
-Te vagy itt a híres szuper sztár, baby.
-Elfelejtetted? Már te is. - Csodálkozva, egy olyan "Jaa, tényleg, már én is az vagyok" fejet levágva kapcsolódtam vissza a normális emberek közé. Mekkora hülye vagyok..
-Futunk, vagy maradunk itt estig osztogatni képeket és aláírásokat?? -kérdezte egyre sietősebben. Nem volt időm sokat agyalni ezen, a futást választottam. Karja után kaptam, majd futni kezdtünk és leintettünk egy taxit.

Búsan, de mégis boldogan pattantunk ki a repülőből, ami haza hozott, vissza L.A.-be. A kocsink először engem vitt haza, aztán Harryt. Megbeszéltük, hogy később átmegyek hozzájuk, hisz még korán van. Egy csókkal elbúcsúztunk, kimásztam a járműből, gyorsan beszaladtam, s Dorotha segítségével kipakoltam a cuccaimat és a New Yorkban vásárolt különbözö kis dolgokat.
Akaratlanul -nem tudom miért- megjelent a fejemben Miranda.. Szegény biztos látta a műsort és mivel, hogy tud olvasni az újságokat is.. Tuti tudja, hogy együtt vagyok Harryvel, aki előtte még az övé volt. Múltkor, amikor találkoztunk a "Starlight" kávézóban hevesen tagadtam, hogy bármi is van köztünk, ez csak egy hülyeség amit az újság írók találtak ki. Megkönnyebülten sóhajtott fel, Ronny rosszallóan a fejét rázta, mivel ő akkor már tudott róla.
 Apropó Ronny Swan.. Megfordult párszor Zayn oldalán, sétálgattak, együtt vacsoráztak, de bőszen állitják, hogy csak barátok. Aha, én meg Britney Spears eltitkolt gyereke vagyok.. Jó is lenne!
 Jennette-től kaptam egy hívást, miszerint a múltkori kis kitörésem miatt az új filmem bevétele, s nézettsége nőtt, plusz rátett egy lapáttal a Harryvel való kapcsolatom, amire a rajongók kedvet kaptak, hogy megnézhessék milyen nőcskével is jött össze az ő kis Harry-jük.
 Felnéztem Twitterre, ahol a követőim száma rendest meghaladta a két millkát, aminek szívből örülök és ezt egy tweettel is jeleztem a mellettem álló fanjaimnak.
Közben Harry írt egy sms-t, hogy csak ő van otthon, mert a többiek a barátnőjeikkel vannak, köztük Niall is, aki boldog kapcsolatban él oldalán, Kristennel. Ugye emlékeztek még rá? San Fransiscoi utazásunk során ismertük meg őt is Mirandával együtt. Azóta egymást boldogítják, megszakítás nélkül.

Átöltöztem, kocsikulcsot felkapva vettem sietősebbre a tempót.
10 perc múlva leparkoltam a srácok háza előtt, szinte ráfeküdtem a csengőre, mert senki nem nyitotta ki. Hirtelen ötlettől vezérelve, lenyomtam a kilincset, ami meglepő módon nyitva volt. Napról-napra megy el az eszem.. Fantasztikus.
-Harry! Itt az FBI! Ha most azonnal nem tolja elő a seggét, szét loccsantjuk a fejét! -mondtam rekedtes, mély, férfi hangon, de sikerült elröhögnöm magam a végére.
-Mindjárt megyek Brit, csak zuhanyzok. -jött a hang az emeletről. Nem dőlt be ennek a zsarus cuccnak, kár.. Körbe néztem a házban, tipikus férfi lakosztály. Pár perc múlva a csengő visító hangja hallatszott be az utcáról. Kívülről nem ilyen süketítőnek tűnik.
-Nyisd ki légyszíves! Öltözök, mindjárt megyek! -kiabált fentről Harold.
Kérésének eleget téve, az ajtóhoz bandukoltam, majd szembe találtam magam egy középkorú nővel, mellette egy 1, talán 2 évesnek tűnő kisfiúval az oldalán.
-Miben segíthetek?
-Harry Styles-t keresem. Itt lakik?
-Ki keresi és miért? -egyenesedtem ki.
-Lucy Reynolds. Beszélni akarok vele. Itt lakik ugye?
-Öhm.. -nem tudtam válaszolni, Harry jelent meg mögöttem, immár felöltözve. Arca megrándult, derekamnál fogva szorosan magához húzott.
-Lucy?! Te.. Mit keresel itt? Mit akarsz?
-Szia Harry. Rég láttalak. -hangja reszelős volt, hosszú barna, kissé vörös haja kócosan állt, szeme zöld árnyalatú volt.
-Térj a lényegre.. -türelmetlenkedett. Értetlenül figyeltem kettejüket, mi köze van ennek a nőnek Harryhez? Azt ne mondja, hogy kavart ezzel a 35-40 év körüli nővel, mert menten fejre állok..
-Szeretném bemutatni neked Charliet. -nézett le a barna, zöld szemű, pisze orrú kisgyerekre, majd folytatta.- A fiadat!

U.i.: Köszönöm az összes kommentet az eddigi részekhez <3 Örömmel látom, hogy vannak akik olvassák, követik a blogot! :) Feliratkozni itt és bloglovinon is lehet! Várom a csoportba is a tagokat, aki még nem tette meg, s szeretne az csatlakozzon.
Love y'all <3