49. rész " Részeg csevely "

*Harry szemszöge* 

Fél évvel később - Augusztus 23 

[ Ajánlott zene ]

-Biztos vagy benne? - néz rám gyanakvóan Louis.
-Olyan biztos, mint amennyire az, hogy férfi vagyok - vágom rá bólogatva.
Louis csak áll és néz rám, pszichológust játszik, miközben keres valamit a szemeimben, talán bizonytalanságot, azonban én már eldöntöttem és minden kétségem elszállt.
-Elment az eszed - bökte ki végül a nagy terapeuta gyakorlattal rendelkező barátom.
-Ja, lehet - túrok bele nevetve a hajamba.
-Áldásom rátok - jelenik meg egy őszinte mosoly az arcán. -Folyik a nyálad - figyelmeztet, gyorsan megtörlöm az arcom.
-Mindig folyik, ha ideges vagyok.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gáz - tette bíztatóan vállamra a kezét, Louis.

Niall kicsit kiakadt, mikor közöltem vele, hogy megkérem a húga kezét, ő kemény tésztának bizonyult.
-Mi? Ez biztos? - pattan fel a foteljából.
-Teljes mértékben - mondom, miközben az ingem ujját gombolom.
-Ejjha - ül vissza maga elé meredve.
-Szeretném, ha te lennél a tanúm - mondom a döbbent képű Niall-nek, mire felkapja a fejét.
-Hát...ez aranyos. Nagyon örülök neki, kössz.
Arra kapjuk fel a fejünk, hogy Louis idétlenül röhög mögöttünk.
-Nagyon nagy szar lesz, ha Niall lesz a tanúd. Képes lenne a saját húgát megszöktetni az oltár elől.
-Felőlem lehetsz a koszorúslány is, Niall - nézek a szőkére nevetve. -Na, mennem kell - intettem, majd indultam Brittany-hez.

Ott ültünk a tengerparton, a számunkra elkerített részén egy hatalmas szikla mellett. Úgy éreztem minden tökéletes.
-Ez csodálatos - mondta megbabonázva a látványtól Brittany.
-Pont mint te - emeltem fel egy pohár pezsgőt, koccintottunk.
Megvártam, hogy ő is megigya, mély levegőt vettem, és utoljára még elgondolkoztam rajta, hogy tényleg akarom én ezt? A válasz a belső énemből jött. Határozott igen visszhangzott a fejemben.
-Brittany - fogtam meg a kezét az asztalon. Egy gyönyörű félvállas, lazac színű egyberuhát viselt, ami csodálatosan mutatott rajta. -Az életem sokkal jobb mióta velem vagy - kezdtem bele, baromira nyálasan hangzott, de jól akartam kifejezni magam. -Amikor először megcsókoltalak az olyan volt, mint egy tűzijáték - benyomtam a kezemben lévő kis fekete kütyün egy gombot, amitől az előre megtervezett tűzijátékok megjelentek az égen, ezzel is fokozva az este hatását. Brittany nevetve nézte az égen világító szikrákat.
-Ezt most te..? - kérdezte értetlenkedve.
-Igen - válaszoltam szerényen, enyhén elszálltam magamtól, mert olyan büszke voltam saját magamra, hogy ilyen jól megszerveztem ezt az egészet. -És a hangod.. olyan, mint a zene.
-Oké, Harry elég - zavartan matatott kezeivel. -Ez már kicsit sok. Tudod, hogy nem vagyok túlzottan romantikus fajta.
Figyelmen kívül hagytam, amit mondott, mert a zene szóra elő kellett volna ugrania John Legend-nek. Megismételtem, ekkora meg is jelent az említett személy gitárral a kezében.
-Jézusom, Harry! - ámult el Brit. -Mindezt miattam?
- Tudod Brittany, amikor egy férfi szeret egy nőt, semmi másra nem tud gondolni - kezdek bele a kb. ezerszer begyakorolt szövegbe.
-Kezdem elveszíteni a fonalat - nézett rám furán Brittany, de folytattam ahol félbeszakított. Olyan érzés volt, mintha épp a suliban, a táblánál felelnék.
-Mindent képes feladni. Virraszt az esőben, ha a szeretett nő arra kéri.
-Hé, hé! Ez valami dalból van - mutogatott rám Brit, mintha így eszébe jutna a dal címe.
-Nem, nem valami dalból - ráztam a fejem sértődötten. -Hanem egy csodás dalból - ekkor már én is éreztem, hogy talán kicsit sok a nyálas, s egyben buzis szöveg.
Végszóra John belekezdett a dalba - when a man loves a woman.. -, addig én előkotorásztam a zsebemből a gyűrűs dobozt.
-Elég, elég! - tiltakozott Brittany, bár nem tudom miért.
-Brittany Jane Roberts - szólítottam nevén, s mikor meglátta a kezemben a dobozt, minden szó, amit mondani akart, hirtelen elakadt a torkán, és ő maga is lefagyott. -Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - zavaromat hatalmas vigyorommal lepleztem. Brittany ajkain csupán hahotázás jött ki, egy árva betű sem. Idegesen nézett körbe, hol a tengert, hol a város látszódó felét fűrkészte, mintha arra várna, hogy valaki megakadályozza ezt az egészet, vagy felébredjen egy álomból.
A pánik eluralkodott rajtam. John - aki még mindig énekelt - biztatóan rákacsintott, mire Brittany végül kimondta...
-Nem -...azt amire egyáltalán nem számítottam, és a sírás határán állva felkapta a táskáját és elrohant. -Sajnálom, nem lehet - tette hozzá mielőtt végleg eltűnt volna. A homok felhevülten csapzott léptei után.
Ott maradtam egyedül, millió gondolattal, s megválaszolatlan kérdéssel együtt, miközben John szinte ordítva énekelte: When a man loves a woman!!!
-Kussolj már el, John! - ordítottam rá mérgesen, mire rögtön befogta.

*Niall szemszöge* 

Louis-val elnyűve feküdtünk a kanapémon a foci világbajnokságot nézve. Majd' megölt a kíváncsiság, hogy vajon mi történik a lánykérésen. Követni akartam Harry-t, hogy megtudjam mi a pálya, plusz bokornak is álcáztam volna magam, csak le ne maradjak semmiről - mégiscsak a húgomról van szó -, de Louis határozottan megtiltotta, hogy végbe vigyem a szerinte idióta ötleteim.
Louis őrjöngve ugrott fel, mert a csapata lőtt egy gólt, amikor épp csengettek.
Összevont szemöldökkel meredtem az ajtómban álló híres énekesre, John Legend-re, akinek a vállán a részeg Harry csüngött.
-Itt lakik Harry Styles? - kérdezte Harry-t erősen tartva.
-Szia, Niall - integetett Harry félre biccentett fejjel.
-Hozza be - tártam ki az ajtót. -Mi történt?
-Nemet mondott - válaszolta Harry úgy, mintha még mindig nem tudná elhinni.
-Na neee! - döbbentem le teljesen, s talán mélyen, nagyon mélyen örültem is neki, hogy így történt. Fiatalok, ráérnek még. Plusz Brittany amúgy sem az a tipus, aki képes lenne, na meg lenne kedve férjhez menni ilyen korán, hogy az majd parancsolgasson neki, vagy folyton a nyaka körül lógjon.
-Elrohant, elhiszed ezt? Fel se veszi a telefont, egyszerűen levegőnek néz - mondta, immáron a kanapéról lelógó fejjel.
-Ezért inkább elmentél inni, és felszedted John Legend-et? - vonta le a következtetést Louis.
-Neem! Felbéreltem, hogy kornyikáljon, míg megkérem Brit kezét. Bár jobb lett volna Ryan, a OneRepublic énekese, őt jobban szereti - alig lehetett kivenni mit mond, összefolyva szűrődtek ki a szavak a száján. Aztán megvilágosodva így szólt: -Hééé, maga tehet róla, hogy nemet mondott! - mutogatott fejjel lefelé lógva a szobában álló férfira.
-Ácsi, engem akar hibáztatni érte? - kérdezett vissza szét tárt karokkal John. Harry megerősítésképen elhangoztatott egy " öhön " féleséget.
Az ajtóból egyszercsak egy hitetlenkedő hang kiáltott fel. Áá, megjött a pizza. Csengetnie se kellett, mert véletlenül nyitva hagytam az ajtót.
-Úristen, John Legend! - kiáltott a pizzát hozó lány. -Magáról neveztem el az egyik vibrátoromat! - mondta hatalmas boldogsággal, s tele büszkeséggel.
-Brittany, miért nem veszed fel? - hallottam meg a részeg Harry hangját, amint a telefonon beszél, ezzel elterelve a figyelmem az enyhén perverz pizzafutár csajról. -Valami rosszat tettem? Nem elég nagy a gyémánt? Vagy John Legend volt a gáz? - kérdezgette értetlenkedve.
-Hé! - kiáltott fel az említett.
-Tudod mit, kicsim? Szívd ki a vetőmagot a földből! - dobta el duzzogva a telefonját Harry. -Jól van, nem fogok itt sírni, nem érdemli meg! - tornázta fel magát Harry a kanapéról. Gyere John, menjünk el valahová! - intett neki.
-Dehogy megyek! Kérje meg Ryan-t, hátha ő ráér - javasolta enyhén gúnyosan.
-Hélo, tudtommal tízig kifizettelek, ember - állt egyik lábáról a másikra Styles, elég közel volt ahhoz, hogy megölelje a padlót.
John ránézett az órájára, majd vigyorogva így szólt:
-Tíz múlt egy perccel, szóval kinyalhatja.
-Hát jó - sóhajtott lemondóan, figyelmen kívül hagyva a paraszt megjegyzést. - akkor megyek egyedül Brittany-hez.
-Kő van a fejedben, vagy tényleg ilyen hülye vagy? - kérdezte Louis a foci meccset nézve, bár nem tudni kitől, lehet magától vagy az egyik focistától.
-Ó, ne, ne! Nem vezethetsz egyedül, majd én megyek veled - ajánlottam fel segítőkészen, gyorsan felkaptam a kocsikulcsom és Louishoz fordultam.
-Te maradj itt, beszámolót kérek majd a meccsről! - Louis felmutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy értette. -Mindenki más TŰNÉS A HÁZAMBÓL! - ordítottam a másik kettőnek, akiket nem is ismertem és kilökdöstem őket a házból.
-Látod, Niall - fogta meg a vállam Harry. -te jó barát vagy - aztán John-ra mutatott. - Számomra meghaltál!

Másnap egy kocsmában ültünk Harry-vel, én mindössze üdítőt ittam, Harry-nek csak sört engedtem inni, az kevésbé üt. Azért hoztam el ma erre a helyre, hogy kicsit tudjon felejteni, és lazulni. Tegnap nem mentünk el sehova, mindössze haza vittem, hogy kialudja magát.
-Bízz bennem, más nem tudja elfeledtetni veled Brittany-t. Legalábbis egy ideig biztos nem.
-Mitcsináljak akkor? Soha többé ne legyen senkim?
-Soha nem leszel egyedül. Mellesleg attól függetlenül, hogy Brittany nemet mondott, mióta jelenti azt, hogy szakítottatok is egyben?
-Igazad van - bólogatott. -De lehet, hogy ez azt is jelentette, hogy vége - inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. Aztán hatalmas ötlete támadt: -Hé! Lehetnénk melegek! - na ezt eléggé rosszkor mondta, mert épp ittam, és a kóla az orromon jött ki.
-Hahh, jó vicc - töröltem meg az arcom. -Ez szép volt, Harry.
-Nem vicc, ez komoly! - erősítette meg kijelentését.

  Oké, Harry részeg, nincs magánál, szóval belemegyek a játékba, hogy örüljön. Miután alszik egyet úgy is elfelejti. - gondoltam.
-Na jó. Ha bele vágunk, akkor csináljuk jól. Atlantában összeházasodunk, romantikus körülmények között. Adoptálunk egy kínai kölyköt, és Di Lee lesz a neve.
-Az szép név. Viselhetnénk olyan csajos sálakat is! Azok annyira tetszenek! Bezzeg a férfiaknak nem csinálnak olyan jókat.. - pörgött be Harry, teljesen megbabonázta ez a sálas, sőt az egész "buzik leszünk" ötlet.
-Jó ötlet! Elrejti a lógó tokát.
-Figyelj már, egy bandában vagyunk már mióta. Bírjuk egymást, ez már félsiker - mondta Harry, immár kevésbé látszott részegnek.
-Ja, egy csomóan úgy is melegnek hisznek - vontam vállat.
-Pontosan, most majd a kedvükre teszünk. Esténként kiülhetünk a teraszra, és süthetünk marhát.
-Marhát? - szörnyedtem el. -Inkább vörös tonhalat kuszkusszal.
-Egészségedre! - bólintott egyet Harry, de akkorát, hogy majd' lefejelte a pultot.
-Nem trüsszögtem, de kössz.
-Nézhetünk együtt meccset is - vetettem fel az újabb ötletet. Harry nem szereti a meccseket, de tök mindegy volt. Akkor is nézném, ha nem szereti..
-Ja, és ha az uncsi lesz akkor a divattervezős műsort! - sorolta tovább Harry, teljesen bele élte magát ebbe a dologba. -Tudod, amelyikben az a felpumpált mellű plasztik bomba van.
-Kim Kardashian? - bólintott. -Váá, tőle félek. A közelébe se merek menni, a végén még kiütne a melleivel - még ha csak bele gondolok elkap a hideg rázás.
-Mi lehetnénk Mr és Mrs Harold Styles
-Várj, én vegyem fel a te nevedet? Miért? - vontam fel a szemöldököm.
-Mert én híresebb vagyok - mondta ki kegyetlen őszinteséggel Harry. Vágom, hogy be van állva, és azt sem tudja miket beszél, de azért ez szarul esett. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a megjegyzést.
-Melyikünk lesz a nő? - faggatóztam tovább.
-Te, mert szőke vagy.
-Rasszista vagy? Nem én leszek a csaj! Neked van göndör hajad, meg gödrök az arcodon.
-Szerinted szexelünk is majd egymással? - mondta ki kertelés nélkül.
-Nemtom' - válaszoltam, persze még mindig tudtam, hogy szimpla szórakozás ez az egész.
-Hidd el úgy fogod élvezni, mint a nők! - bíztatott.
-Nyitott vagyok, nincs semmi előítéletem - ittam bele a kólámba.
-Viszont nincs házasságiszerződés - tette fel a mutatóujját.
-Megbeszéltük - fogtam vele kezet.
Eltelt pár perc és Harry kifakadt.
-Tűnés a fejemből! - szorította két tenyere közé a fejét, mintha küzdött volna valami ellen. Belül biztos marcangolta az ideg és a fájdalom. Abban a pillanatban haragudtam Brittany-re, hisz miatta került Harry ilyen állapotba.
A pultban álló pincérnő látszólag megsajnálta a szar állapotban lévő barátomat, elé tolt egy pohár whiskey-t.
-Húzd le. Jól fog esni - mosolygott rá kedvesen, majd ment kiszolgálni a többi vendéget.
Harry egy darabig szemezett a pohárral, aztán oly' mindegy alapon kiitta a pohár tartalmát és lehajtotta a fejét a pultra. Én az üres poharamat szorongatva bámultam előre, s gondolkoztam. Hirtelen a semmiből egy kéz érintését éreztem a vállamon, annyira elmerengtem a saját kis világomban, hogy totál váratlanul ért. Próbáltam nem megijedni, arra gondoltam egy rajongó az, vagy egy nagy, kopasz maffiozó külsejű pasas az és agyon akar verni. Megfordultam, egy kedvesen mosolygó arccal találtam szembe magam. Sajnálkozva nézett a mellettem ülő fiúra, aki még mindig a pulton pihentette a fejét.
-Szabad ez a hely? - kérdezte gyengéden. Úgy szorongatta kis táskáját, mintha az élete múlna rajta. Harry lassan felemelte a fejét a hang hallattán, és a mellette lévő székre mutató lányhoz fordult. Mosolyogva néztem őket. Pár másodpercig csend volt a mi körünkben, aztán Harry a karjába vonta és szorosan megölelte. Harry vigyorogva nézett rám, miközben a lányt ölelte, és kacsintva azt mondta:
-Niall, az előbbi tervünk romba dőlt. Maradok a csajoknál.

Hello, olvasók! :) 

 Remélem tetszett ez a rész, megkérek mindenkit, aki elolvasta írjon kommentet, lájkoljon, iratkozzon fel, mert már nagyon közeledünk a történet végéhez, és nagyon, de nagyon érdekel a véleményetek, és szeretném, ha így a vége felé írnátok még pár szót. c: 

ui.: Na, ki lesz a 69. feliratkozó? :'D

Ölel,

BMG. xx