46.rész " A buli elszabadul. "

*Brittany szemszöge* 

[ Ajánlott zene ]

2014, Január. Nélküle telt el a Karácsony, a Szilveszter, és minden egyes nap, amik pontosan December közepéig oly' színesek voltak, miközben együtt voltunk. Aztán minden fekete-fehérbe borult, de nem fogok itt kis előadást tartani a szín világomról. Az ünnepekre az volt a tervem, hogy a stúdióba vonulva töltöm minden egyes percemet, de ezeket Niall mind tönkre tette azzal, hogy elrángatott - akaratom ellenére - magával a családjához, Írországba. Rosszabbnak képzeltem el az első találkozást apám ex nőjével, azaz Niall anyukájával, viszont helyette úgy érkeztem haza, mint egy megtömött malac.
A házukban láttunk képeket, amik az aranyos korszakunkban készültek rólunk. Egyiken Niall sír, amiért a szemébe szórtam a homokot, a következőn meg én sírok, mert Niall az arcomba öntött egy vödör vizet. Volt ott palacsinta szétkenés a fejen-től kezdve egészen át a labdával arcon rúgom a másikat-ig. Éljen a testvériség!
Egész karácsonykor George Michael-t és Phill Collins-t kellett hallgatnom Niall családjával együtt, mivel anyukája nagy rajongójuk. Minden gondom-bajom hosszú időre kitörlődött a fejemből, végre igazi családban éreztem magam.
A Szilveszteri tervem - úgy szint mint a Karácsonyi - romba dőlt, köszönet Miss. Taylor Swift-nek, aki meginvitált Tennesse-i házába a többi barátjával karöltve, hogy ott ünnepeljem az újévet és ne egyedül a szobám egyik sarkában. Természetesen bele mentem, és a tökéletes hangulatnak, s társaságnak hála nagyszerűen telt az a pár nap.
És akkor most térjünk vissza a jelenbe eme csodálatos emlékek felidézése után, egyenest bele a Szilveszter utáni időszakomba, amikor addig hallgattam Kelly Clarkson és a My Chemical Romance összes szív törő és megcsaltságot hangoztató dalait, míg vissza felé is tudtam a dalok szövegeit. Azok a filmek sem maradhattak ki, amiknek boldog szerelmes pár a főszereplője, vagy éppen oly nyálasak és boldogok voltak benne, hogy elsírtam magam. Külön köszönet a "Dear, John! & a Titanic" rendezőjének, amiért megsirattak.

-Elárulnád, miért nem kaptam még meghívót? - lépett be a B3-as stúdió részbe Nathan, enyhe dühvel a hangjában. Miután a The Wanted-nek befejeződött a turnéja a banda hivatalosan feloszlott. Nathan továbbra is folytatni akarta zenei karrierjét, s ebben hozzám fordult segítségért, mivel ismert vagyok a szakmában. Örömmel belementem és amellett, hogy megismerhettem egy tehetséges énekest, szereztem egy jó barátot.
Nem értettem miről beszél, értetlen tekintetemmel találkozott -He?
-Holnap van a huszadik születésnapod.. - kezdte.
-Nem érdekel- vágtam közbe, még mielőtt befejezhette volna, ő azonban mutató ujjával csendre ítélve folytatta tovább.
-És mint mindenki más, úgy én is elvárom, hogy egy felejthetetlen bulival ünnepeljük meg, hogy egyre közeledsz a hetvenhez.
Elmosolyodtam tréfás megjegyzésén, de lemondóan intettem kezemmel -Nézd, engem nem érdekel ez a marhaság. Öregebb lettem egy évvel, na és? Ugyanolyan nap, mint a többi.
-Brittany - azonnal kirázott a hideg, ahogy ajkai mély, komoly hangon formálták meg nevem. Túlságosan is emlékeztetett a zöld szemű szörnyre. -Egy este az egész!
-Nem akarok jelentéktelen dolgokkal foglalkozni, dolgom van - emeltem fel az előttem heverő papír lapokat, amik egy forgató könyvet foglaltak magukba, jelezve, hogy tényleg nincs se kedvem se időm.
-Wow, szerepet kaptál? - váltott át hirtelen érdeklődővé. -Nem is mondtad.
-Azért hívtalak be, hogy elmondjam, de jöttél ezzel a marhasággal, szóval háttérbe szorult.
-Mi a címe?
-Amerikai Horror Sztori. Hale lou ya, hogy nem valami szerelmes cucc, mert kétlem, hogy jelenleg előtudnám varázsolni a romantikus, nyájas énemet.. - magyaráztam.
Türelmesen vártam, míg Nate csendben gondolkodott, majd hirtelen megrázta fejét, s visszatért az előző témához, mintha kicserélték volna.
-Na figyuzz. Az lesz, hogy én elintézek mindent. Kaja, pia, Dj, neked csak a vendég listát kell megadnod, a többit nyugodtan bízd rám. Alapból parti szervezőnek készültem - zúdította rám ötleteit teljesen felpörögve.
-Komoly?
-Nem - mondta gyorsan.
-Addig nem hagysz békén, míg bele nem egyezek, igaz? - sóhajtottam fáradtan.
-Ja, valszeg - bólogatott hevesen. Nahát ezt a vadóc oldalát se láttam idáig, de be kell valljam, hogy megfogott az ötletével. Végül is egy este ereszd-el-a-hajam buli nem árthat, főleg, ha nem növelem az alkohol fogyasztást, plusz normálisan és lazán viselkedem. Aha, meg ahogy azt elképzeltem.. 

-Nem, nem! - szóltam bele dühösen a telefonba a mai napon sokadjára. A pulzusom az egekben, a vér nyomásom valahol a föld alatt lebegett. -Nem rendeltünk bohócot! Ki ne jöjjön, hallja?!
-Nincs vissza vonás, hölgyem. A bohóc úton van, és ki kell fizetnie a szállítási díjat is.
-Na meg a ku... - fogyott el a türelmem, de mielőtt meggondolatlanul ömlöttek volna belőlem a szavak még nagyobb vitát okozva, hagytam a francba és letettem.
Nate nem okozott csalódást semmilyen szempontból se. A házat kívül-belül piros és kék neon fények világították meg, különféle lufikkal tele dekorálva. A medence mellett egy hatalmas felfújható műanyag csillag lebegett zsinórral kikötve az egyik fához, benne rengeteg konfettivel, amit Nathan éjfélkor kívánkozott az emberekre ereszteni.
-Mert nagyon menő - ennyi volt minden, amit felelt a feltett kérdésemre, miszerint minek kellett olyat hozatnia, elvégre nem cirkuszt akarunk rendezni.
Az én tudomásom szerint csakis a fontos személyek szerepeltek a vendég listán, akikkel majd jól elbeszélgetek, pókerezünk, táncolunk és szintén személyesen is ismerek. Ehelyett amikor az ajtóhoz léptem, hogy fogadjam az érkező vendégeket, egy rakat idegennel találtam szembe magam. Legtöbbjük a médiában volt ismert, de mind emellett hozták a saját vendégüket minden kor osztályból és pillanatokon belül megszaporodott a jól öltözött emberek száma a házamban. Pánikba estem, idegesen túrtam a hajamba, fogalmam nem volt mit kezdjek ennyi emberrel, s mindez hova vezethet. Ennyi ember nem nyugszik egy helyen balhé elkerülése nélkül, a zsarukkal meg nem akartam az őrsön randizni csend háborítás miatt.
Rettentően dühös voltam Nathan-re, amiért átírta az előre megbeszélt tervet a saját kedve szerint. Megindultam a nappali felé - szép is lett volna, ha látok valamit az embertömeg magas alakjaitól -, amelynek a közepén egy öt(!) emeletes fekete mázzal be vont torta állt az asztalra állítva, az egyéniségemet tükröző különböző marcipánból készült szimbólumokkal, tárgyakkal, s még egy kis kerítéssel is körül volt véve, hogy valaki nehogy felborítsa, vagy neki menjen. Ámultan néztem, a DJ úgy gondolta ideje elindítani a bulit és kezdésként Ellie Goulding Need your love dalával izzította be a bulit, a közönség hatalmas taps ovációval köszönte meg a dal választást.
Hirtelen valaki átkarolta a vállamat és egy nagy puszit nyomott az arcomra. Meglepetten fordultam az alakhoz, Nathan állt mellettem, szélesen vigyorogva nyújtott át felém egy műanyag poharat, s akkor vettem észre, hogy mindegyikre az én nevem volt rányomtatva. Aznap este az állam sokadjára súrolta a padlót. Hihetetlen volt számomra, hogy ezt a sok meseszerű dolgot ilyen rövid idő alatt össze tudta hozni.
-Milyen a buli?
-Nagyon haragszom rád, ugye tudod?
-Tudom - mondta mosolyogva, a beszélgető-táncoló tömeget figyelte.
Egyszer csak egy eléggé ismerős alak vonult el előttem, felkeltve a figyelmem -Jól láttam, hogy Robie Williams itt van a bulimon? - Nathan sunyi vigyorral a borosta mentes arcán beleivott az italába, majd elindult feltérképezni a terepet, de előtte még szórakozottan vissza kiabált nekem. -Csak érezd jól magad, Brit!
Elgondolkodtam. A kezemben tartott pohár löttyre néztem, amiben aranyos kis esernyő lubickolt, valahol hangos éljenzést kurjantottak, reflexszerűen emeltem arra a fejem, megláttam a bulizó tömeget, s minden ember arcán tisztán látható volt, hogy jól érzi magát. Akkor én miért ne tehetném?
Percek múlva egy kék színű egybe ruhában jelentem meg, aminek derék tájtól bővül a szoknya része, hajamat szabadon engedtem, s lapos sarkú szandálomban indultam a mixerhez egy pohár Metaxáért, amit még egy követett, s még egy.. Úgy váltogattam az italokat, mint a beszélgető partnereimet. Legszívesebben mindenen nevettem volna, de olyan fáradt voltam, hogy inkább kiültem a napágyra, s onnan figyeltem a bulizó népet. Épp akkor láttam meg a hívatlan bohócunkat, amint nekifutásból fejest ugrott a medencébe, hatalmasat csobbant, mire többen kettégörnyedtek a nevetéstől. A medence mindegyik sarkában ölelkező, egymást megenni készülő párokat láttam, szóval jobbnak láttam, ha bent folytatom. Amint beléptem a házba vezető ajtón, valaki megszédülve nekem csapódott, s mikor látása kitisztult széles vigyorral rám nézett, majd felkiáltott:
-Boldog szülinapot! Igyál! - emelte fel a poharát, hatalmasat húzott belőle, majd sietősen csókot nyomott a szám sarkára, szerintem elvétette a célpontot, ami az arcom lett volna.
Elragadtatva mászkáltam körbe a házba, figyelve az emberek bulizási viselkedéseit, amik elég érdekesek voltak. Még jó, hogy bezártam a hálóm, és a hangszer termet, mert amikor beléptem az egyik szobába, hogy vigyek ki kaját, egy csaj vadul markolászta a barátját.. Jobbnak láttam, ha inkább kimegyek, s iszok míg semmi nem számít.
Két óra múlva a party felpörgött, a fiatalok többsége betépve rázták magukat minden szabad területen, addigra vagy ezerszer végig lettem taperolva, de az alkoholnak hála nem kezdtem el csapkodni egyik kéz tulajdonosát sem.
-Hé, Brit! - kiáltott valaki a nappali felől - Kérsz? - kérdezte egy szőke, tüskésre zselézett hajú srác, mutatva az előtte heverő dohány készletére.
-Az ott fű lenne? - értetlenkedtem. Nem tudtam, hogy dühös legyek e, amiért illegális cuccot hoztak be a házamba, ráadásul a megkérdezésem nélkül. Az ismeretlen srác kajánul vigyorogva bólintott. -Miért is ne? Tekerj párat! - indultam felé vállat vonva. Hirtelen egy kecske szaladt el előttem. -Ezt most képzeltem, vagy tényleg egy rózsaszínre festett kecske szaladt el előttem? - mutattam értetlenkedve a megkergült állat felé, akit egy srác hajkurászott.
-Gyere ide, kecske kecske! - szólogatta.
-Maxon, hagyd már a szerencsétlent! - kiáltott a srác után egy lány, de Max figyelmen kívül hagyta.
-Cicc, cicc cicc! - döbbenten néztem, hogy macskákat hívogató szöveggel próbálta elkapni a rémült állatot. A többség nevetve figyelte a valószínűleg már piától beállt fiút, ahogy körbe-körbe szaladgált.
-Az nem egy macska, te vad barom! - szólt oda neki Ross Lynch nevetve. Állj. Hogy kerül ide Ross Lynch? Úr isten, kiket hívott még Nate ide?
-Jóva'! Akkor kecsi kecsi kecsikee, jer ha mondom!
A pink kecske mintha értette volna a hablatyot, megállt és várakozva nézett Maxon-re, aki olyannyira boldog volt miután sikerült elkapnia, hogy az öröm könnyei is kihullottak. Gonoszság lett volna elszakítani őket egymástól, hiszen Isten is egymásnak teremtette őket.
-Maxon, tedd le azt a kecskét!
-De mér'? - nézett rá ijedten, karjai közt a "kincsét" tartva. -Olyan boldogok vagyunk együtt, nem választhattok szét minket két percnyi ismeretség után! - kezdett mű sírásba a fekete haj bundával megáldott srác.
-Feleségül nem akarod venni? - kérdezte egy szőke lány puffogva. Látszólag nem értette a poént, vagy szimplán féltékeny volt rá. Mármint a kecskére.
Mintha a remény sugara csillant volna fel Max szemeiben, ámult tekintettel emelte fel fejét, majd kérdezett rá: -Lehet?
Mint utólag kiderült - Nora megelégelte ezt a fajta viselkedést -Elég volt, hívom a Green Peace-t!
Így történt, hogy Maxon kölyökkutya tekintetét Nora szemébe meresztette, közben Max megbökte a kecskét, hogy kövesse példáját és valami csoda folytán az állat megértette mit kérnek tőle, szeme szintén sokáig meredt a lányéba, afféle kis kecske nézéssel. Így történt, hogy Nora nem hívta az állat mentő szolgálatot, Maxon elvette Pinky-t - elnevezte a kecskét -, és az esküvőn az egyik amatőr színész játszotta el a papot.
Miután elszívtam kettőt, esetleg hármat, mindössze néhány kép darabkára emlékeztem az este további részéből. Táncoló tömeg. Nathan önelégült vigyora, amiért ilyen 'cool' partit szervezett. A keveredett alkohol bódító szaga. Tűzijátékok serege a sötéten csillogó égen. Robbanó konfetti áradat, ami mindent beterít. Örömteli kiáltások. Én, amint a tetőn állok és azt kiáltom bele a semmibe: Menj a fenébe, Styles! Nem kellesz soha, soha..többé.

* Niall szemszöge * 

Sietősen leparkoltam az autóm Brittany háza előtt, felcaplattam a lépcsőn, hogy gyorsan oda adjam neki az ajándékát, mert sietnem kellett tovább, azonban ajtót nem igazán akartak nyitni. Puffogva másztam át a kerítésen, egyenest az udvarba estem, s mikorra felegyenesedtem, majdnem dobtam egy hátast az elém táruló látványtól. Konfetti, használt poharak és üvegek hevertek szanaszét a pázsiton, néhol ruhadarabok is hevertek gazdátlanul. Ahogy körbe futtattam tekintetem, a medence közepén észre vettem a húgomat, aki nagyon úgy tűnt, hogy totál ki van ütve, mert egy gumi matracon kiterülve feküdt a víz tetején, körülötte szintúgy mindenféle üres üveggel. Oké, tudtam róla, hogy buli lesz, engem is meghívtak csak éppenséggel nem értem rá, valószínűleg ha itt lettem volna most nem lenne K.O.
-Brittany! - kiáltottam rá, de meg se moccant. Két ujjam a számba téve fütyültem jó hangosat; semmi reakciót nem mutatott. Körbe néztem mivel ébreszthetném fel, végül megállapodtam egy labdánál és szerencsésen eltaláltam vele. Nyöszörögni kezdett, próbált feltápászkodni, de azonnal vissza zuhant. -Ébresztő, Csipkerózsika!
-Mi van? Ki vagy? - morgott csukott szemmel.
-Taylor Lautner, ki más - forgattam szemem hülye kérdésén - Na, azonnal másszál ki onnan!
-Efem a fád de kedvef fagy, Niall - hablatyolásából alig tudtam kivenni mi a mondat értelme. Brit oldalra fordult, hogy szembe lehessen velem, s amint meglátott kedves mosolyt küldött felém. Kétségtelen, hogy szívott valamit. Abban a pillanatban Nathan jött ki nyújtózkodva az udvarra vezető ajtón, boldognak tűnt, legalábbis elégedett feje erről tanúskodott. Hosszasan kifújta a levegőt, majd meglepődve vette tudomásul, hogy engem is itt lát. Biztosra vettem, hogy ennek az idiótának a keze van mindebben.
-Gyönyörűséges reggelünk van, nem igaz Niall? - kérdezte kedvesen.
-Ja, szebb nem is lehetne - vágtam rá enyhe iróniával a hangomban. -Mi a franc történt itt? - mutattam körbe a szemét teleppé vált udvarra.
-Csaptunk egy kis bulit, ami végül elég nagyra, de eszméletlen jóra sikeredett - csapta össze két öklét, gratulálva ezzel magának. Brittany idétlenül elkezdett vihogni.
-Eleinte nem volt kedvem hozzá, de a Sorry for party rocking-ot nem hagyhattam ki! Aztán mentem volna a mozi terembe, hogy legyen egy kis nyugtom, mire öhm.. - lassabb beszédtempójából ítélve semmi jóra nem számítottam - ott... épp orgiát tartottak, szóval jobbnak láttam, ha magukra hagyom az embereket - mondta kissé kínosan érezve magát, amiért rányitott egy csapat vadidegen emberre hancúr közben. Dermedt arc kifejezésem láttán nevetve hozzá tette: -Ne aggódj, én nem szálltam be! Bár kérték, hogy csatlakozzak, azonban el kellett utasítanom.
-Legalább valami értelmeset is tettél..
-Hé, srácok, ki kér bacon-t? - jött ki a házból egy idegen hapsi egy szál gatyában, kezében egy serpenyőt tartott. Elég idétlen látványt nyújtott.
Dühösen fordultam felé - Senki, és te sem, most azonnal takarodj innen! - mutattam a kijárat felé, ahol távozhat.
-Okézsoké - rántott vállat vihogva, majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt.
Brittany durcás hangnembe váltva fordult felém -Hé, ez nem volt szép tőled! Ő Harvey volt, a meleg barátom. És, mint az köztudott a melegekkel csúnyán beszélni rossz dolog.
-Én meg köztudottan leszarom. Na ne kelljen mégegyszer mondanom, hogy eredj kifelé! - fogyott el a türelmem, mire nem érdekel stílusban vállat vont és a fürdőruha felsőjéből elővett egy szál cigarettát, majd rágyújtott.
Ekkor történt az, hogy megelégeltem ezt a gyerekes viselkedését és idegesen felkaptam a kert végében lévő medence tisztító botot és azzal kezdtem kihúzni a medencében lazán lebegő, beállt húgomat. Pár szerencsétlen próbálkozás után sikerült a fejére dobnom a bot hálós részét, mire elkezdett sikítozni és idétlen kapálózások közepette lelökte magáról.
Ingerülten intéztem szavaim ezúttal Nathan felé, aki épp egy bohócot(?) húzott ki a bokorból a lábánál fogva. -Ne azzal törődj már, gyere segíts kiszedni onnan - mutattam a szőke hisztérika felé.
-Miért nem ugrassz be érte és húzod ki? - nézett rám kérdően, továbbra sem engedve el a bohócot, aki nyugodtan aludt.
-Ajjjj - adtam fel a reménytelennek ígérkező csevegést. Levettem a fehér pólóm és a nadrágom, majd beleugrottam a vízbe, nagyobb hullámokat okozva ezzel, aminek következtében Brittany matraca megingott a hirtelen ért lökettől és arccal előre beleborult a kissé langyos vízbe. Nevethettem volna rajta a helyzet komolyságától függetlenül, de akkor nem láttam más egyebet csak egy lányt, akinek a segítségemre van szüksége. Tény és való, hogy Harry elbaszta, viszont biztos lehetek benne, hogy azóta ezerszer megbánta, s átgondolta a dolgokat.
 Úgy tűnik én vagyok az egyetlen, aki helyre hozhatja a dolgokat, amiket ők mindketten elszúrtak, s inkább a szőnyeg alá söpörtek.
Miután kihúztam a medencéből alaposan megtöröltem, aztán elküldtem, hogy vegyen egy kijózanító fürdőt, öltözzön át, és egyen valami normálisat. Közben én is betértem az egyik fürdőbe, ahol nem mindennapi esettel találkoztam. Meghökkenve néztem a kádban ülő srácot és a mellette az őt bámuló halvány rózsaszín kecskét, ami nagyon úgy tűnt, hogy a pasas haját ehető réti fűnek nézte. Elgondolkodva zártam be magam mögött az ajtót - értetlen arcot vágtam -, inkább kettesben hagytam őket, már nem siettem annyira sehova.
-Brit, mit keres egy szétázott pasi az egyik fürdőszobában egy kecskével? - kérdeztem őszintén.
-Jaaa, ő Maxon - legyintett -Tegnap láttam életemben először, kedves hapsi és a felesége is irtó cuki.
-Aha.. - mondtam lassan, annyiban hagytam a dolgot, csak jobban össze zavarodnék, ha meghallgatnám az egész múlt éjszakai történetet. -A felesége is biztos angyali teremtmény.
-Azám! Csak kicsit szőrös, de mindegy - mondta nevetgélve, miközben a ruhája közt turkált egy alacsonyabb szekrényben. Közelebb léptem hozzá, a komód tetején nem kerülte el a figyelmemet egy bekeretezett kép róla és Harry-ről, ami a Brit Awards-on készült. Harry szorosan öleli át derekát, össze szorított szájjal vigyorog, mint akiből mindjárt kitör a röhögés, Brittany pedig normális arcot vágva, csábítóan néz a kamerába.
-Ó, el is felejtettem, hogy az ott maradt - túrt bele a hajába, s pár pillanat múlva már nem volt ott a kettejüket ábrázoló kép, valószínűleg szándékában se volt eltenni onnan, kizárólag az én észre vételem miatt tehette el, ezzel is mutatva, hogy rég túl van Harry-n.
-Semmi gond - simítottam végig vállán. Hagytam, hogy nyugodtan elvégezze a dolgát és távoztam a szobából.
 Valami ötlet után agyaltam a nappaliban ülve - ahol még mindig ott pihent a temérdeknyi szemét, azonban eszem ágába nem volt össze szedni. Nathan elmondása szerint már kihívott egy takarító szolgálatot, s majd egy szép napon talán ki is jönnek.
-Mi a bánat ez az agy zsibbasztó műsor, amit nézel? - fakadtam ki aznap sokadjára -Gondolkozni próbálok, ember! Legalább halkítsd le azt a szart.
-Nem vágom mit vacillálsz annyit azzal, hogy hozd össze újra őket - mondta Nate, unottan tömködte marék számra a drazsét a szájába.
-Nem olyan egyszerű, mint aminek látszik!
-Dehogynem - mondta és kaján vigyor terült szét pofáján, ami azt sugallta neki van valamilyen ötlet félesége.
-Akkor halljam - szenteltem rá több figyelmet, mint azt kellett volna -Lökjed, már!
-Vakrandi - mondta ki egyszerűen, mintha magától értetődő lenne. Látva értetlen fejem, magyarázásba kezdett. -Össze hozzuk külön-külön Brittany-t és Harry-t számukra ismeretlen emberekkel, akikkel vacsora közben beszélgetnek, megismerkednek.
-És mi ebben a jó? Mi van, ha tökéletes párt találnak maguknak?
-Nem is vagy te olyan okos, mint aminek látszol. Totál egyszerű. Olyanokkal hozzuk össze őket, akik nem éppen a normális fajtából valók. Infantilisekkel és csökkent intellektussal rendelkező lányokkal és fiúkkal. Ha van annyi esze mindkettőnek egyikkel sem foglalkozik azután többet, rájönnek, hogy egymáson kívül nincs más, akit tudnának szeretni és, hogy a sors is egymásnak teremtette őket bla bla, aztán újra össze jönnek és remélhetőleg örökre együtt maradnak, hogy ne kelljen megint ilyen szuper tervet kieszelnem.
-És ezt miért nem tudtad fél órával korábban mondani? - kiáltottam rá. Egész jó ötletnek gondoltam.
Leszakította figyelmét a tévéről, s kaján vigyorral fordult felém - Mert élvezet volt nézni a fancsali fejed, miközben olyan képet vágsz, mintha aranyered lenne.

Hello, Darlings! Köszönöm és még ezerszer köszönöm az aranyos kommenteket az előző részhez, plusz a lájkokat. Nagyon örültem nekik <3 Elértük a 60 ezer megtekintést + 60 nagyszerű olvasót. Hihetetlen!

 Tudom, hogy a rajoknak már tavaszi szünet van, nekem azonban Szerdától kezdődik, és majd ha jó leszek, akkor már a szünetben hozom a következő részt. ;) 

 E résszel kapcsolatban remélem nem bánjátok, hogy hosszúra sikeredett. Ismét elmondhatom, hogy elégedett vagyok vele - jó azért annyira nem, de nem rossz szerintem ><. Nekem a kecskés rész tetszik a legjobban, na és nektek? Kommentbe lehet írni/kifejteni a véleményetek újra, plusz pipálni.

 Kellemes szünetet!

Ölel,

BMG.