36. rész -||.Évadzáró "Kereszt tűzben."

*Brittany szemszöge*

[ Ajánlott zene. ]

Elfutott, mint egy sértődött kisgyerek, akinek nem kedve szerint alakultak a dolgai, s nem teljesítették a kívánságát. Csak próbálta volna az én szemszögemből látni a dolgokat, könyörgöm! Akármilyen önzőn hangzik örülök, örülök, hogy egy vaklárma volt ez az egész, és biztos vagyok benne, hogy soha többet nem fog ilyesmi történni velem. Rájöttem, hogy a Harry-vel való kapcsolatom kockázatos, képes ledönteni mindent, amit eddig felépítettem saját erőmből. Talán van ebben az emlékek kieséses történetnek jó oldala is, nem számít a múlt, az se, hogy milyen voltam akkor, egy senki, de ez megváltozott.
Miután semmilyen jelet nem adott magáról Harry, meggyőztem magam, hogy utána kéne menni és megbeszélni ezt az egészet. A dokba mehetett, azt könyveltük el a közös helyünknek, lehet direkt ment oda, mert tudja, hogy ott keresném először, és lám igazam is lett. A tengerparti vidámparkot kémlelte, a nap gyéren fénylett, narancssárga árnyalatot vett fel a táj. Halkan leültem mellé, mélyről jövő sóhaj tört elő ajkaiból, amit legszívesebben fogságba ejtettem volna, de türtőztettem magam, nem veszthetem el pont most az eszem eme csodás alak láttán, ami oly' sokszor megborzongatta testem, szívem minden egyes szegletét. Ez aztán egy igazi romantikus filmbe illő mondat!
Szótlanul ücsörögtünk a padon, kezemet a korlátra fektettem, államat megtámasztottam rajta, s figyeltem, ahogy az emberek milyen jól el vannak a maguk gondtalan életükkel, s milyen jól álcázzák, eltakarják a gondjaikat. De velünk semmi sincs rendben. Hogy gondolhattam akkoriban, hogy egy komoly kapcsolatot fent tudok tartani, mikor elkötelezettségeim vannak. Megtetszett ez az egész, a rajongók szeretete, a kamerák, a színpad világa, amit első számú otthonomnak nevezhetek.
-Sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem, és elfutottam, mint egy barom. -hangja meggyötört volt, tisztán látszódott napsütötte arcán, hogy komolyan gondolja, ám ez nem elég.
-Felejtsük el. Felejtsd el, hogy majdnem apa lettél, sőt ezt az egészet! Harry, én soha nem akarok gyereket.. -bármennyire is keményen hangzott, ki kellett mondanom. Bár tudnám mire gondol, mi járhat a fejében ilyen pillanatokban, de talán jobb is, ha sejtelmem sincs róla.
-Ezzel sokat segítettél, kössz.
-Megpróbálkoznál az úgy nevezett gondolkodással? Nem ártana néha elgondolkodni a következményeken, a mi lett volna ha kérdésen is. Képzeld csak el, 19 évesek vagyunk, hova a gyerek? Turnén vagy, én forgatok.. Beadnánk egy árvaházba, vagy idegenek nevelnék fel? Gondolkozz! Szótagoljam, talán? -fokoztam a hangulatot tovább érvelésekkel.
-Önző vagy.
-Tévedsz, ép ésszel gondolkozok, rád férne.
-Néha napján eszembe jut, amikor megismertelek, még kilencedikben. A magad laza stílusában nyomtad, egyes egyedül, nem volt szükséged senkire, szerinted. Egy szót se váltottunk, de évvégén, megismerhetten az igazi éned. A dühös, bunkó, flegma énedet.. És tetszett -nevetett fel, homlok ráncolva figyeltem, amint feleleveníti a múltat.- Szeretlek, és ezen semmi nem változtat. Nem tehetek ellene semmit, ez már így marad.
-Én is. -őszintén mondtam, bár nem tűnt annak. Zsebébe nyúlt, kivett onnan egy rózsaszín díszes kisdobozt, csodálkozva követtem mozdulatait. Megkéri a kezem, vagy mit csinál??
-Út közben meg láttam ezt egy kirakatban, és meg kellett, hogy vegyem, hogy csak te viselhesd. -halvány mosoly vette át az eddigi szomorú helyét, ami kicsit megnyugtatott. Előre söpörte hajam, segített feltenni, majd közelebbről szemügyre véve csodáltam. -Az örök szerelmet jelképezi. Remélem a miénk is addig fog tartani.

-Köszönöm. -gyengéd csókot nyomtam ajkára, mégis benne volt minden szenvedély, ami felgyülemlett bennünk. E szavak megnyugtattak, még is mélyre hatoltak bennem. Mivel érdemeltem ki őt? 

 -Maradjunk még, rég voltunk nyugodtan kettesben. -mosolyodott el, átkarolva magához húzott, és úgy maradtunk hosszú ideig.

*Másnap*

-A sorozat első évada lezárult. Szép munka volt, Brittany. Kitettél magadért, a jutalom is jár érte, ami nem kevés. -örömködött Jennette, a menedzserem.
-Aha, klassz.
-Ha azt hiszed, hogy elfelejtettem, amit hetekkel ezelőtt megbeszéltünk, tévedsz. Azóta is első helyen vagy a listájukon, de ők sem várnak örökké.
-Jó, jó. Meddig kell meghoznom a döntést?
-Brittany, holnap van a határidő. Ha reggelig nem adom le a végszavad, és nem pattansz fel az első Új-Zélandba tartó gépre, hagytad futni az egészet! -némán bólogattam. - Egy kassza siker ez a film, hát ennyire nehéz felfogni? -vált dühösebbé a hangja, nem lehet könnyű neki ez az egész, úgy ahogy nekem sem. Két legfontosabb dolog közül, ami az élete részévé vált, kinek lenne könnyű a választás? Pff, senkinek.
-Értettem. Hiába ugatod a képembe még milliószor, felfogtam!
-Ma este éjfélig várom a válaszod, ha egy perccel később hívsz, felejtheted azt, hogy Oscart vagy esetleg csillagot is kapsz valaha. Mellékesen megjegyzem, ezzel a lehetőséggel a neved felejthetetlenné válna. -nézett rám afféle figyelmeztető stílusban. Rendesen feladta a leckét, ismét kössz. A stúdió ajtaján készült kilépni, mikor még gyorsan visszafordult. -Nagyon ostoba vagy, ha holmi gyerekes, mulandó szerelemért eldobod a sikered kulcsát. Hidd el, Harry megtenné, s nem téged választana. -barna haja követte gyors mozdulatát, s azzal kisétált, helyesbítek, kivágódott a teremből, ahol épp felvétel folyt, és szem tanúkkal volt tele éppen.
-Folytassuk. Ariana, ha lehet ne nyávogva énekelj, hanem, úgy, hogy értsem is mit makogsz. Nem adok ki szutykot a kezed a kezeim közül, tehát foghatod magad és húzhatsz keresni egy másik kiadót! Gyerünk már! -förmedtem az üvegfal mögött álló számomra irritáló személyre, ez van, akinek nem tetszik, a kijárat jobbra van.

Ülök a földön, kezem a térdemen összekulcsolva, már csak a ringatózás hiányzik, és akkor elkönyvelhetnek elme zavarodott hülyének, jöhetnek a mentősök aztán bedobhatnak egy gumi szobába. Egy fül hallgatót kérek csak, ígérem megleszek azzal is. Meg egy kis chipset is dobjanak be, ha van.
Ennyi fej törést soha nem okoztak még, ha elpattan egy ér a fejemben, az nekik köszönhető majd! Ahogy egy bölcs ember mondta, azaz én: Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk áll melyik utat válasszuk.
Az a gáz, hogy azt se tudom kitől kérjek tanácsot, mindegyik különböző véleményen lenne. Ilyenkor kellenének a gondoskodó szülők, akik egyszer az életben megmondanák mit csinálj, s ne csak dirigáljanak. Apára már nem számíthatok, de tudtommal egy kölyök csináláshoz kell egy nő is, aki éppenséggel az anyám ( már ha volt olyan, és nem apámat termékenyítették meg, ő hordott ki, aztán császárral kiszedtek belőle, mert az elég durva, gusztustalan lenne..).
Ezer milliószor felvázoltam az érveket, és az ellenérveket, sehova se jutottam. Felálltam a szekrényemhez indultam, hogy kivegyek belőle valami elfogadható, kényelmesebb öltözéket, mintsem farmerben gubbasztani.
Úgy történik, hogy a szekrényben meglátok egy por város féle dobozt, amit eddig figyelmen kívül hagytam. Letettem a földre, mivel, hogy nem volt kedvem por cicákat vacsorázni lesöpörtem róla. Úgy történik, hogy pár kacatot találok benne, aztán szemem megakad egy szakadt, barna borítású kézzel írott levelen. Úgy történik, hogy szépen elolvasom -csoda, hogy azt nem felejtettem el, hogy kell..

"Szia, Brittany!
A tv-ből csentem eme csodás ötletet, miszerint írjunk levelet a jövőbeli énünknek, majd dugjuk el egy ritkán látogatott helyre. Remélem egyszer elolvasod majd, és úgy alakulnak a dolgaink, ahogy azt itt leírom most neked. Amióta apu elvitt színházba, s amióta az eszemet is tudom színésznő akarok lenni, reménykedek benne, hogy húsz éves korunkra már Azerbajdzsán-ban is ismerik a Brittany Roberts nevet. Segíts nekem/nekünk ebben, kérlek! Ha már az éneklés elúszott a pohár törő hangunk miatt, akkor legalább híres színésznő legyen belőlünk, és ne az utca söprésből éljünk meg, mint a szomszéd Wilmer bácsi.
Hülyén hangozhat, hogy magamhoz beszélek, vagy írok, mindegy.. A lényeg, váltsd valóra az álmunkat, ne akadályozzon a csillagok elérésében semmi. Vigyázz magadra, sok szeretettel: Brittany Jane Roberts
2004. 07.22
 
Furcsa, ha azt mondom hiszek a csodákban? Ezt annak tudnám be. Nem emlékszem, hogy írtam volna e levelet a jövőbeli Brittany-nek, mondjuk szinte semmire nem emlékszem, tehát..
Egy valamit tudtam abban a percben. Hogy most rögtön választ kell adjak Jennette-nek. Ki tudja, lehet jól döntök és a sima, döcögő mentes utat járom tovább, vagy az ellentettje, a göröngyös, hibás részen megyek tovább. Legyen ez a jövő zenéje. 

-Üdv! :) A 2. évad is lezárult, nem sokára jön a 3., s egyben utolsó évada a blognak. Az első részben már jön a csavar, és régi szereplők is vissza térnek, újúlt erővel, tervekkel, bosszúkkal, stb. Aki eddig is olvasta a történetet, továbbra is szeretettel várom, s örülnék, miután aki elolvasta az új részeket hagyna egy pipát, vagy kommentet, nektek talán nem sokat jelent, de nekem épp ellenkezőleg. :)
Noss, remélem tetszett! Aki tagja a csoportomnak az olvashatta a nem régiben tett bejelentést, aki nem az ide csatlakozva megtudakolhatja, és még sok mást: Grimes Land. Csatlakozz. :3