23.rész "Roberts vs. Styles"

(Zenével.)

-Szia Any, igen én vagyok -lépett hozzám közelebb. Régen hívott így, amit kifejezetten utáltam, utálok a mai napig. Felé szaladtam, hogy megöleljem, de a falnak ütköztem.
-Szellem vagyok, kicsim.
-Jó tudom, hogy ez most a képzeletem hülye szüleménye, s csak álmodom. De..miért jöttél?-hangom elhalkult a végére.
-Ez nem álom. Tudom mire készülsz, de helytelenül cselekszel.
-Nem látod mit csinál? Alig mentél el, s máris egy más hapsi pénzével játszadozik. Mit tudsz ez ellen felhozni? -tártam szét a karom, idegesen ecseteltem neki a helyzetet.
-Én láttam mit, s miért csinál. Brittany, én tudtam, hogy megfogok halni. Mielőtt ez bekövetkezett volna, beszéltem Anne-val. Elmondtam neki, hogy lépjen tovább, ne gyászoljon örök életében. Mindegy. Azért jöttem vissza, hogy felvilágosítsalak életed legnagyobb baklövését készülsz most elkövetni, ha tönkre teszed az esküvőjét. Jó terv, be kell látni, de ok nélkül ne cselekedj! Büszke vagyok rád, amit elértél ez alatt a pár hónap alatt. De gondolkodj, mielőtt cselekszel kicsim. - Figyelmesen hallgattam végig, még mindig a látvány hatása alatt voltam, amit képtelen voltam ép ésszel felfogni. Talán igaza van, meglehet. Ismét eltűnt, mintha a szél fújta volna el..
Két dologban biztos vagyok, amire apám ébresztett rá. Egy, hogy a tervem a fiók aljában fog kuksolni egy ideig. Kettő, el kell innen költözzek! Ki nem ijedne meg, ha egy szellem jelenne meg a szeme előtt, s még beszélne is hozzá?!

*Másnap, Szerda.*

A mai napom zsúfoltnak bizonyul. El kell menjek az ügyvédhez, aki apa végrendeletéről tart bemutatást. Most épp oda tartok, kissé idegesen. Nem a pénz érdekel, hanem a többi kis, apró dolgok.
-Köszönöm, hogy befáradt Mss. Roberts. Akkor térjünk is a lényegre, ami ebben a borítékban van. Az apja mindent lerendezett velem, még jóval azelőtt, hogy távozott volna köreinkből -ujjaimat idegesen tördeltem az ölemben. Csendben figyeltem minden mozdulatát az előttem ülő férfinak. Kezében egy sárga boríték volt, amiből papírokat emelt ki.
-Olvashatom? -bólogattam válasz képen. Kezei közé vette az iratokat, szemüvegét feljebb tolta az orrán.
-" Én, Daniel Craig Roberts minden vagyonom, többek között; Miami-i, Los Angeles-i, Monte Carlo-i házamat és a Hollywood Records igazgatói szerepét egyetlen, szeretett lányomra, Brittany Jane Roberts-re hagyom. Tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy kiválóan fogja tovább vinni a cégem, ami immár az ő kezében van. Most azt gondolhatja direkt tettem ekkora felelősséget a vállára, de nem így van. Jobbra nem is hagyhattam volna, s amúgy is másban nem bízok meg annyira, mint a lányomban. Brittany, ha már elérkezett annak az ideje, hogy ezt hallod, már nem vagyok veled. De tudom, hogy nagyszerű ember vált belőled immára."

Lesokkolt állapotban hagytam el az irodát, s szálltam be az autómba. Egy ideig csak meredtem magam elé az ülésben, s a kormányt bámultam, miközben próbáltam felfogni a hallottakat. Egyszerűen hihetetlen, hogy minden az enyém a céggel együtt, ami nem kis falat egy 18 éves lánynak. Elképzelésem sincs róla, hogy fogom igazgatni, de ÉN fogom tovább vinni. Minden erőmet belefektetem, hogy ugyanott tudjam folytatni, ahol apám abbahagyta. Beindítottam a motort, s egy ingatlan közvetítőhöz mentem. Egy középkorú nő megmutatott pár házat L.A.-ben, amik közül sikerült egy tetszésemre valót találni, aminek az ára nem éppen alacsony, de ez már nem számít. Eladom a régi házat, s holnap már költözök is. Most viszont, edzeni megyek, hogy leverhessem azt a beképzelt majmot. Míg ő egy lagzin mulatozik, nekem van időm felkészülni.

-Jól meggondoltad Brittany? -kérdezte Jeremy, az edzőm a box zsákot fogva, amit ütlegelek most.
-Igen. De ne a szád járjon, hanem fogd! -belevezettem pár erős ütést.
-Rendben van. Akkor, ha győzni akarsz erősebben üsd ezt a szart! A jobb horgod erős, de ott van a bal is. Gyerünk! Gyerünk! Ne úgy, mint egy lajhár! Gyerünk már Roberts! Erősebben! -üvöltötte.
Fél óra múlva leültem pihenni. A levegőt gyorsan, s mélyen szívtam be. Kifáradásig gyakoroltam, nem áll szándékomban veszteni. Edzés után, mint egy hulla bedobtam magam a kocsiba, és haza mentem. Negyed óra zuhanyzás után, mikor már az ujjaim tiszta gyűröttek voltak elvánszorogtam az ágyig, szinte ráestem, minek következtében egy hatalmasat felnyögtem. S eltettem magam holnapra.

Délutánig a cuccaimat pakoltam össze, s vittem át az új házba. Nagyjából minden meg van, költözésre készen. Kicsit késve, de megérkeztem az edzőterembe, ahol a ring volt kialakítva. Bementem az öltözőbe, felvettem egy piros lenge sport nadrágot, és fekete toppot. Fejvédőkkel fel, harcra készen. Mielőtt még kimentem volna, Jennette rontott be mérgesen.
-Megmagyaráznád, mikor akartad el mondani, hogy Harry Styles-al készülsz boxolni?
-Tulajdonképpen, nem akartam. Úgy is rájöttél volna. -fáradtan sóhajtott, majd folytatta.
-Ebből botrány lesz. Előre látom. A címlapokon is a ti fejetek fog virítani, de úgy kell szerepelj rajta, mint győztes..nem vesztes. Tűnés kifele!
Jeremy a számba tette a fog védőket, megjelent Styles.
-Azt hittem már el se jössz.
-Csak szeretted volna. Félsz,hogy össze verem a cuki kis pofidat, ugye?
-Ó, szóval cukinak tartod. Hm. Nem fogok finomkodni, jobb ha tudod, attól, hogy lány vagy nem kíméllek.
-Nem is kértem.
-Készen álltok? -kérdezte a bíró. A ring két végébe álltunk, megszólalt a csengő, kezdhetjük.
Mindketten kivédtünk pár ütést, de ugyanakkor kaptunk is. Meg kell hagyni, annyira nem béna, de nem is jó. Az utolsó körhöz elérve, az állás döntetlen.
-Az utolsó kör. Aki először a földre esik, az veszt! Gyerünk!
Jobb kezével felém lövellt, de elhúzódtam. Egy bal ütést mértem az arcára, majd egy jobbat. Szerencséjére egyszer eltalált, ami kissé erős volt, de még bírtam. Fokozatosan erősebb ütéseket mért, többségivel eltalált. Jobb horgot akartam az arcába vágni, de megragadta a kezem, s maga elé rántott. Jobb kezével a mellkasom alatt szorított, másikkal a szabad karom fogta. Próbáltam kiszabadulni de szorosan tartott, s közben erősen a fülembe lihegett. 

-Add fel! Nem győzhetsz ellenem. Nem vagy olyan erős, mint aminek azt te hiszed magad.
-Ó, tényleg nem? -betelt a pohár. Jobb kezem előre rántottam, majd hátra s a hasába ütöttem vele, amire összerezzent. Ütésekkel halmoztam el mindkét oldalát, egész addig míg a földre nem rogyott.
-1, 2, 3, 4..Kész, vége! A nyertes, Brittany! -a kamerák csak úgy kattogtak, a tömeg túl kiabált mindenkit. Meghajoltam, s egyenest a feltápászkodó Harry-re néztem.
-Én mondtam. -megfogtam, s neki dobtam egy törölközőt. -Töröld le magad, kicsit elkenődtél.

*Harry szemszöge, másnap*

Nem volt könnyű az ébredés. A fejem úgy kattogott, mintha bomba lett volna benne. Kezem a fájó pontra tettem, égett az arcom. Nem hiszem el, hogy levert egy csaj..Szégyen. A szobám ajtaja kicsapódott, négy srác esett be rajta.
-Jó reggelt Csipkerózsika! -ugrott rám Liam. Csak nyögni tudtam egyet, a rám nehézkedő súly miatt.
-Lealázott egy csaj, huhh mekkora szégyen ez haver. -ült le mellém, s nevetett Zayn. Kinyújtottam rá a nyelvem, s a fejemet ráztam.
-Bulit rendezünk a tiszteletedre baby.
-Louis, nincs semmi erőm bulizni. Hagyjatok.
-Laza buli lesz, csak mi pia és...
-És még ki Louis?
-Csitt, telefonálok! -emelte fel mutatóujját.
-Hali kislány. Ma este partizunk, amire meg vagy hívva. Megünnepeljük a győzedelmedet. Nem! Jössz és kész! Megharagszok! Cöhh, csak kedveskedni akartam. -színlelt műsírást.- Azért! Ötre legyél itt! Ne késs! -fogta, majd letette.
-Te meghívtad Brittanyt? Hülye vagy? -meredtem rá összeráncolt szemöldökkel, könyökömre támaszkodtam.
-Igen, talán zavar? -állt meg előttem, s tette csípőre kezét.
-Akkor jó bulizást srácok. Én nem megyek, ha az is ott lesz.. -oldalamra fordultam, s aludtam tovább. Vagyis, csak akartam de Louis a fülembe nyáladzott.
-Naaa, cicuskám. Ne durcizz már. Az én kedvemért gyere el. Naaaaaaaaa.
-Addig úgy se hagysz békén igaz? -fordultam felé. Helyeslően bólogatott.
-Legyen. -morogtam. -De most hagyjatok aludni.

*Brittany szemszöge*

Olyan jó érzés, hogy levertem Styles-t, s hogy egy új házban új életet kezdhetek. Kísértetek nélkül.. Az egyetlen Louis Willy Tomlinson a földön nyöszörgésére, s akaratoskodására elfogadtam a meghívást, bár semmi kedvem hozzá. Áthoztam még pár ott maradt cuccot, berendezgettem a házat kedvem szerint. Van: 2 fürdő, 3 háló, 1 hangszer terem, 1 nappali, konyha, medence, s gyönyörű kilátás a városra, nem messze a tengerparttól. Elütöttem az időt estig, nem szűkölködtem a teendőkkel.
Nyöszörögve felöltöztem, megfésülködtem, enyhe sminket kentem az arcomra, felkaptam a kocsi kulcsot, a táskámat, beindítottam a motort és elhajtottam a 1D házhoz. 

Bekopogtam és Zayn vigyorgó, gyönyörű pillantásával fogadott. Maga előtt beengedve léptem be a házukba, a többiek már eléggé fel voltak pörögve.
-Isten hozott Mss. Filmsztár. -közeledett Niall, majd átölelt. Hmm..jó puha.
-Az autóm hozott. -engedtem el nevetve.
-Sziasztok srácok. -köszöntem oda a nappaliban tevékenykedő bagázshoz. -Harry.-biccentettem egyet felé, fintorgott egyet majd odébb állt.
-Örülök, hogy eljöttél. Nekem senki sem mondhat nemet, jobb ha megjegyzed picinyem.
-Ne szállj szembe Louis haragjával, azzal csak magadnak ártasz.
-Kössz a jó tanácsot Zayn. Alig ismerlek titeket, de kössz a meghívást. -villantottam egy mosolyt feléjük.
-Kellene még némi pia. Harry elmennél venni még egy párat légy oly szíves?! -kérdezte Louis.
-Hogyne.
-Brittany menj segíts neki. Nehogy össze törjenek a kicsikéim.
-Nem kell segítség. -förmedt Louis-ra Harry.-El bírom egyedül is.
-Hogyne, persze. Tudom. De akkor is. Ne ellenkezz már annyit hee! -fújtatott párat, felkapta a kocsi kulcsát, én meg csendben mentem utána. Hallottam, hogy valamit susognak a hátunk mögött, de nem hallottam tisztán.
Út közben semmit nem szóltunk egymáshoz, csak az utca zaját lehetett hallani, amint az emberek boldogan, nevetve, s kissé talán részegen mászkálnak az utcán. Megállt a legközelebbi boltnál, leparkolt, s hangosan becsapva az ajtót baktatott be. Bele pakoltunk mindenféle italt, édességet a kosárba, kifizettük vagy is ő kifizette és elhagytuk a boltot. De eszembe jutott valami.
-Harry! Egy pillanat, mindjárt jövök csak elfelejtettem venni még valamit.
-Oké, de igyekezz.
Vissza szaladtam a pénztárhoz, kértem egy doboz cigarettát, kifizettem és vissza indultam a kocsihoz. A bejáratban megtorpantam. 3 fekete cuccba öltözött kigyúrt állat tuszkolta be Harry-t egy fekete furgonba. Erősen próbálkozott, de nem tudott ellenkezni, mert erősebbek voltak nála.
-Engedjenek már el!!!! -kiáltotta kétségbe esetten, miközben a karjaik közt fészkelődött.
Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Belökték hátra, gyorsan beültek és elhajtottak vele együtt a sötét éjszakában..

*Brittany's house*

u.i.: Érdekel, hogy mi lesz Harry-vel? Annyi a dolgotok, hogy megdobáltok engem kommentekkel. :) Nekem sokat számít! Ahogyan Orbán is, most én is hozok egy szabályt. A következő rész 6 komment-től jön. Nektek 2 percig tart megírni egy komit, nekem órákba míg megírok egy részt.
Ha 1 hónap múlva (kétlem, de ha mégis) lesznek meg, akkor 1 hónap múlva jön a kövi. I'm so sorry! <3 :/