17.rész "Üdv,San Franciscoban."

Blog Trailer—KATT KATT KATT

-Hogy robbannál fel!-csaptam rá az ágyam mellett lévő kis asztalon elhelyezkedő ébresztő órára. Addig ütögettem,míg el nem hallgatott. Egy,mondhatom hatalmas ásítás keretében kimásztam az ágyból,majd elvégeztem a szokásos reggeli teendőket és immár felöltözve baktattam le a lépcsőn,ahol apám mérges tekintete fogadott. Jó ilyen "boldog arcot" látni reggelente...
-Megmagyaráznád ezt kislányom?-csapta le a kezében lévő újságot mérgesen az asztalra.-Mi ez?!-Elég dühös volt,feje vörösen izzott. Egy két helyen még az ér is kidülledt. Fúj! Álmosan megdörzsöltem a szemeim és ráirányítottam a figyelmem.
-Ez egy papír,rajta betűkkel.-nevettem el magam,szemet se vetve apám ideges hangulatára,mentem volna tovább a konyhába de felemelt hangnemmel utánam szólt.
-Nézd meg a címlapot!-nyomta a kezembe a mai újságot.Unott nézésem rögtön átváltott meglepetté.Szemeim kiguvadtak,tátott szájjal bámultam a képre,amin én vagyok Niall-el.

-Úúú,nézd már apa milyen jól nézek ki!!-Figyelmen kívül hagyva a rólunk szóló Cikket,böktem az újságra,majd az orra alá nyomtam,de mérgesen el is lökte kezével.

-Ne szórakozz Brittany. Nőj már fel végre! Megmondtam,hogy nem mehetsz el Niallel. És most nézd meg,beállítanak mint Niall új barátnője. Ettől akartalak megóvni,fogd már fel!-közben kezeivel hadonászott.

-Én meg mondtam,hogy leszarom elengedsz e vagy sem. Majd eljön annak is az ideje,hogy felnőjek,szállj már le rólam!-üvöltöttem a képébe s rezzenéstelenül fogadta.

-Jól van...Ne haragudj. Készülődj mert el fogsz késni.-hangja lenyugodott,mondókáját befejezve vissza ment az "irodájába".Olyan néha mint egy kaméleon,aki folyton változtatja a színét...csak ő éppen a hangulatát.

A konyhába érve,találkoztam a házvezetőnővel,Dorothá-val,aki mosollyal az arcán felém nyújtotta az utazásra szükséges szendvicseket,üdítőket. Egy "köszönöm"-el elintéztem,majd felindultam a szobámba,hogy lehozzam a bőröndömet.

-Kössz,hogy elhoztál.-villantottam egy halvány mosolyt apám felé,aki vette a fáradtságot,hogy elhozzon az iskoláig.

-Ez csak természetes kislányom. Apropó,mielőtt elfelejteném lesz egy meglepetésem számodra,mikor hazajössz és szeretnélek bemutatni egy kedves ismerősömnek.-szemöldökömet felvonva néztem rá,ő pedig várta a reakciómat,de nem szóltam semmit,kiszálltam a kocsiból,magam után becsukva az ajtót intettem neki egyet és lassú léptekkel haladtam a busz felé,amivel megyünk San Franciscoba.

Szememmel Zaynt kerestem,akit meg is találtam,amint pár méterrel arrébb egy padon ülve cigarettát szív. Bőröndömet magam után húzva indultam el felé.A szél erősen fújt,hajam össze kuszálta. Igyekeztem pár tincset a fülem mögé tűrni,de azonnal vissza szálldostak az arcomra.Széles mosoly terült arcára,a cigit rögtön eloltotta és megindult felém.Borostás arc,napszemüveg,fehér póló,fekete farmer egy pár Converse cipővel fűszerezve. Lépteimet gyorsabbra fogtam,majd nyakába ugrottam,amit egy szoros ölelés váltott fel. Nevetve váltunk el egymástól,mint egy szerelmes pár úgy nézhettünk ki...

-Jó reggelt szépség.-azok a szemek,komolyan mondom a sírba visznek egyszer!

-Neked is. De...szépség? Tán füveztél?-nevettem kínomba.Próbáltam kezdeni valamit kócos fejemmel,ami reggel még normálisan állt és nem úgy,mint egy széna kazal. Egy nemleges fej rázással elintézte,majd húzott maga után a busz felé,ahol már mindenki indulásra készen állt.

Miért is mehetne minden olyan egyszerűen? 

Blaire egyik helyről a másikra ugrált át;hol túl elől volt az ülés,hol túl napos vagy épp kemény volt az ülés. Nagyon untam,amit csinál és Styles barátunk se látszott boldognak,ahogy azt az újság is megírta. 

-Basszus Blaire,ülj már le valahova!-morgott rá unottan a pasija,s mint egy szófogadó pincsi ledobta magát az ablak mellé.Harry követte a példáját s helyet foglalt mellette.

-Na végre..-Dünnyögtem magamban.

-Hey Brit. Ülsz mellém?-szólt egy hang a hátam mögül. Természetesen tudtam,hogy Zayn az. Ezer közül is felismerném azt a vadítóan dögös hangját. Úr isten,úgy beszélek róla,mint egy szerelmes kamasz... Némán bólogattam,majd leültünk a hátsó részbe.

Ő belülre,én pedig kívülre. Mikor mindenki elfoglalta a helyét,útnak indultunk...

Zenével olvasd!

Jó pár órás volt az út,nem tudtam magam elfoglalni semmivel,előkerestem a headsetem,bedugtam a fülembe és max hang erőre kapcsolva döngettem. Hol balra,hol jobbra fürkésztem a tájat. Zayn,amint beültünk a buszba,el is aludt. 5 percenként mocorgott,amit morgások is követtek. Kínlódása láttán halkan elnevettem magam,vicces volt,ahogy szerencsétlenkedik az ülésen. 

-Min nevetsz?-kérdezte csukott szemmel.

-Azon,hogy milyen szerencsétlen vagy.

-Aludni próbálok. De ezen a kibaszott buszon még egy párna sincsen.-morgolódott.-Használhatom a vállad?-nézett rám nagy barna boci szemekkel,először nem értettem,majd leesett és válaszul csak bólogattam.

Fejét vállamra hajtotta és,mint egy párnát úgy nyomogatta kezeivel. Akaratlanul újra előtört belőlem a nevetés. Előre hajoltam,kezemet a számhoz emeltem,nehogy elvisítsam magam. Zayn csak nevetve rázta a fejét és a táskájában kezdett kutakodni,ahonnan előhúzott egy nagy üveg kólát. 

-Ugye,ezt nem most akarod kinyitni?-néztem rá kérdően,miközben a kupakot kezdte lecsavarni.

-Szerinted minek vettem elő? Hogy nézegessem? Szomjas vagyok asszony.-mellette nem unalmas az élet,az már biztos. Szemöldököm össze szorítva figyeltem,ahogy szedi le az üveg kupakját. Reménykedtem,hogy nem fut ki... Nem sokat ért. Amint Zayn sikeresen leszedte azt a szart,a hab már nem váratott tovább magára azonnal kifolyt közénk. Zayn egy hatalmas röhögéssel fogadta,míg én ijedtemben felsikítottam aztán belőlem is kitört a nevetés. Két szerencsétlen...

-Azt a mocskos...-szitkolódott.-A kedvenc nadrágom!

-Mi a fészkes fenét csinálnak maguk itt? Azonnal takarítsák össze,vagy felnyalatom magukkal!-jött oda hozzánk az ofink. Szigorú nézésével ölni tudott volna. Mindenki ránk emelte tekintetét és nézték,hogy mit csinálunk. Louis és Niall persze szakadt a röhögéstől. 

-Basszus Zayn! Tisztára ragad az egész ruhám... Szép munka!-veregettem vállba.

-Szeretnél most átöltözni? Segíthetek...-nézett rám azzal a perverz vigyorával. Szem forgatva elfordultam tőle és kerestem egy zsepit,amivel nagyjából letörölhetem magamról a ragadó folyadékot.

Az út további része nem mondanám,hogy csendesen telt. A tanár jó párszor megfenyegetett engem és Zaynt,hogy leküld a buszról és sétálhatunk egész San Francisco-ig. Ismételgette még el ezt párszor,de rájött,hogy szavai süket fülekre talált.

Minden hülyeségen képesek voltunk nevetni Zayn-nel ; Mikor az egyik gyerek akkorát tüsszentett,hogy lefejelte a szemben lévő széket,elszakadt a cérna... Finoman szólva ordítottunk a nevetéstől. Csak negyed óráig tartott,míg sikerült lenyugodnunk,de előtörtek néha az emlékek. Olyanokon törtük a fejünket,hogy ; Milyen kínos lehet már az állatoknak,hogy mindig pucér hátsóval mászkálnak. Igen,az út nagy része ilyen ostobaságokról szólt.

-Azt a rohadt! Zayn nézd!-mutogattam át az üvegen keresztül a gyönyörű látványra ami fogadott.
-Wow. Tényleg nagyon király. De nem valami kényelmes úgy nézni,hogy kinyomod a belem.-nevetett kínosan. Nem értettem mire céloz,majd rájöttem,hogy annyira izgatott voltam,hogy félig az ölében ülve bambulom a várost...
-Hopp... Bocsi.-mondtam,miközben vissza másztam a helyemre.

*Másnap*

Első nap SF-ban. Tegnap elég későn érkeztünk meg,így rögtön elmentünk a szállás helyünkre,ahol az elkövetkezendő egy hétben aludni fogunk és másnap kezdjük a városnézést. Tiszta olyan,mintha egy táborban lennénk,de ez sokkal szebb annál.
2 szoba társat kaptam; Mirandá-val elég hamar megtaláltam az összhangot.Lázadó,hasonló a stílusa,mint nekem szóval könnyű vele kijönni. Kristen olyan...titokzatosnak,komolynak és határozottnak mondanám. Van valami sötét a tekintetében,de ahogy a mondás tartja "Ne ítélj a borító alapján."

Miranda Creagen & Kristen Bell

Délután város néző túrára indultunk. Zaynnel egyre jobb lett a kapcsolatunk,nagyon jó barátok lettünk. Csak barátok. Megnéztünk pár nevezetességet,utána mehettünk vásárolni pár szuvenírt...

*Zayn szemszöge*

Nagyon jól érzem magam Brittanyvel. Eddig egy lánynál sem engedtem el magam vagy voltam ennyire laza,mint most. Megkönnyebültség tölt el,ha vele lehetek. Kívánom,hogy Harry-ék kapcsolata is ilyen jól menjen,bár a miénk csak baráti.
A sok sétálás,hosszas város nézés után egy térre mentünk,ahol vásárolni lehetett ajándékokat,ruhákat stb. Egész nap Brittany oldalán voltam,nem szakadtunk el egymástól. Ez egy különleges kapcsolat,ami kettőnk közt van. Csak élvezzük egymás társaságát. Az úgy nevezett Piac Téren sétálgattunk,szét oszoltunk és mindenki kedve szerint vásárolgatott. A sorok közt menve megpillantottam Brittany-t,amint egy ékszeres bódénál csodál valamit. Kíváncsi voltam,így hát oda mentem meglesni mit néz annyira.

-Hali. Mi a helyzet?-kérdeztem. Kezemet zsebre vágtam,miközben ő egy nyakláncot nézegetett.
-Na mi az? Tetszik?
-Igen,nagyon szép. Nem rajongok az ékszerekért,de az ilyenek nagyon bejönnek.-még mindig a láncot fürkészte.
-Akkor miért nem veszed meg?
-Ciki ezt kimondani,de... Nincs egy fityingem sem.-egy sóhaj hagyta el a száját és vissza tette az eredeti helyére az ékszert,majd vissza sétált a barátnőihez. Milyen gazdagok és nincs pénze? Furcsa. Gondoltam örömöt szerzek neki és megveszem a nyakláncot. Rezzenéstelenül kifizettem a 20$-t,ami nem kevés egy ilyen apró dologért. Brittany keresésére indultam,de nem láttam sehol.

-Hey Harry! Nem tudod merre van Brittany?-kérdeztem barátomat,aki épp Blaire cuccait cipelte.-A csajod hordárnak használ? Széép..-néztem végig rajta. Egyáltalán nem illenek össze,Harry sokkal jobbat érdemel,és találhatna is jobbat,mint ez az elkényesztetett liba.
-Hahaha nagyon vicces vagy.-gúnyos nevetéséből nem éppen a boldogság áradt..-Már is elvesztetted a nődet? De szar..
-Nem a barátnőm,csak barát. Vettem neki valamit,de nem látom sehol. Áá meg is van. Kössz a semmit Hazza. Cső.-veregettem vállba,mire kiestek a csomagok a kezéből és nagy csörrenéssel értek földet. Ügyet sem vetve rá indultam meg az éppen valamin hangosan nevető Brittany felé.
-Mi az ilyen mulatságos csajok?-érdeklődtem. S még mindig nevetve a  galambokat kergető Louis felé mutogattak.
Engem is elkapott a nevetés,már térdeimet csapdostam,ahogy bolond barátom kergeti azokat a szerencsétlen galambokat,vagy épp fordítva. Jó elég volt. Megfogtam Brittany karját,aki nehezen de megadta magát és elszakítottam egy pár percre a barátnőitől. Nem tudtam volna tovább húzni az időt,most akarom oda neki az ajándékom. Egy szökőkút mellett álltunk meg.

-Van valami baj Zayn?-arcomat fürkészte.
-Nem,csak adni akarok valamit.-óvatosan elővettem zsebemből a kis zacskóba csomagolt nyakláncot,közben arcát figyeltem,ami értetlenkedve nézte,hogy mit csinálok éppen.
-Tessék. Ez a tied.-nyújtottam át a neki vásárolt kis ékszert. Kíváncsian vette ki a zacskóból az apró tárgyat,kiemelte s szemei kétszeresére nyitódtak.
-Úristen Zayn! M-miért?
-Láttam,hogy mennyire tetszik és,hogy szeretnéd. Nem akartam ott hagyni,rajtad úgy is nagyon jól mutatna.
-Nagyon szépen köszönöm!
-Gyere,had tegyem fel neked.-hátat fordított,haját arrébb söpörtem nyakából s feltettem rá a nyakláncot,ami gyönyörűen mutatott rajta.
-Gyönyörű.-kezével a nyakláncot piszkálgatta s mosolygott. Épp ezt akartam.
Közelebb lépett és szorosan megölelt. Ez az ölelés olyan megnyugtató érzéssel töltött el,amilyet ezelőtt még sosem éreztem. Hátrált egy lépést,s egy puha csókot nyomott arcomra. Boldog vagyok,hogy egy ilyen lánnyal,lehetek itt...Ebben a gyönyörű városban.
Van még hátra 1 hét. A kaland csak most kezdődik...

U.i.: Please írjatok kommentet,lájkoljatok,ha tetszett ez a rész. Sokat ér,mert úgy tudom csak,hogy jó e egyáltalán+érdemes-e írnom. Már nagyon ott állok,hogy alig van pár ember akinek tetszik,és fölösleges folytatnom a blogot...Szóval please...:/

Ha érdekel a folytatás..