32. Rész " Idiots."

*Brittany szemszöge*

zene:

Harry Styles & Brittany Roberts vs. Tom Parker össze balhézott egy klubban.

A páros pár pohár kíséretében bulizott LA. egyik privát klubjában, ahol időközben megfordult a The Wanted énekese Tom Parker, barátnőjével és nagyobb vita alakult ki négyük között. Nem először hallhatunk a két banda rivalizálásáról, amiből eddig Harry Styles kimaradt, most viszont nem hagyta magát és alaposan vissza vágott Tomnak, amiért ő sértegetésbe és durvuló lökdösésbe kezdett, ok nélkül. Ócsárolni kezdte a balesetéből nem rég kilábaló szinésznőt, minek következtében egy hatalmas pofon csattant el. Parkert a hős szerelmes fogta vissza. Ha az őr nem jelent volna meg, valószínű, hogy mind a négyen a rácsok mögül figyelhetnék a külvilágot.
Kíváncsiak vagyunk meddig tart ez a viszálykodás a két banda, s most már Brittany Roberts között?! Kilengetik e a fehér zászlót, vagy örökre a fekete leng közöttük?
További információkért az esettel kapcsolatban, következő számunkban olvashatnak.
 

LA. Times
Hannah Mccoy

 

Nem tudtam, hogy viszonyuljak ehhez a felvilágosító hírhez. A jó benne, hogy megtudhattuk mi történt múlt éjjel a bárban, nos itt van. Én egész jól viseltem, Harry viszont forrt a dühtől -nem tudom miért..- , és látva az én vigyorgó fejemet eléggé felidegesítette magát még ezen is.
-Min röhögsz? Szerinted ez vicces??
-Hát.. Annyira nem vészes, mint aminek látszik.
-Akkor neked tényleg van valami gond a fejeddel, hogy ezt poénosnak találod. Mit gondolnak ezek után rólam, rólunk(!) az emberek? Megállás nélkül vedelünk vadul, tényleg példa mutató a rajongóknak! Gratulálok..
-Mit vagy úgy oda? Megtörtént ez van, kössem fel magam egy apró hibáért, amit pechemre megjelentettek szerte a világon? Oké, igazad van, most hozok egy kötelet.
-Ha nem mentem volna bele, ha nem jelentél volna meg a hülye ötleteddel.. -mondta fejét fogva, szerintem inkább magában, de eléggé hangosra sikerült, már engem is felbosszantott, hogy rám akarja kenni.
-Ne, hogy már én legyek Lindsay Lohan 2, aki beleviszi a másikat minden rosszban. Ti kezdtétek a balhét, ne fogd rám, kössz!
-Bocsáss meg, hogy próbáltam megvédeni a barátnőmet!
-Oké, igazad van és köszi. -mondtam lehajtott fejjel, úgy tűnt a vita itt le zárva, mire Harry folytatta.
-Lehet, hogy a te szűk rajongói köröd kicsi az enyémhez képest, mert engem igenis érdekel, hogy mit gondolnak rólam! Mutathatod magad alkoholistának a fél világ szeme láttára, de én nem hagyhatom, mert nem vagyok az! -szavait késként használva forgatta bennem, átalakult valami teljesen mássá az eddigi kedves imidzséből, megmutatva ezzel az igazi énjét, ami megrettentett. Próbáltam azt hinni, hogy csak a düh kontrolálja, gondoltam megismertem annyira, hogy tudjam milyen, de rábasztam.
Némi hezitálás után megszólaltam először halkan, majd átkapcsolva hangosabb fokozatra, nem mertem a szemébe nézni, ezért a földet pásztáztam végig: -Tűnj el. Tűnj el a házamból! Egy szemét dög vagy, egy elkényesztett kis... -nem mondtam ki, tudta azt ő magától is, vette az adást, szája keserű vonalra húzódott, utolsó pillantással "tisztelt" meg, majd puffogva elment egy szó nélkül.
Egy ideig némán meredtem magam elé, aztán a hűtőhöz rohantam és kiszedtem belőle egy üveg vörös bort. Épp a számhoz emeltem, s ittam volna belőle, mire Harry szavai visszhangot vertek a fejemben: Mutathatod magad alkoholistának..
Fogtam és mérgemben a falhoz vágtam az üveget, apró szilánkokra törve borította be a konyhát.
Dorotha riadtan szaladt a csörömpölés irányába, még levegőt is elfelejtett venni. -Kisasszony! Nem esett semmi baja? Vigyázzon, feltakarítom.
Zombiként vonultam ki a teraszra és elmerülten merengtem a gyönyörű kilátásban.
Akció film gyorsaságaként jelentek meg különböző, furcsaságokat ábrázoló képformák, alakok, akikre nem emlékszem, s egy hang, ami felvonta a figyelmemet:
 
"Azt mondtad megbosszulod! Megígérted! Hagyod futni azt, aki elszakított tőled!"
Aztán egy újabb;
 "Ha nem lehet az enyém, akkor a tiéd sem! Búcsúzhatsz.. Pápá Brit."
Miranda...

A "kémek" az elmúlt pár napban szinte felzabáltak, mikor az utcára léptem. Jelen pillanatban nem virultam, hogy ennyire "imádnak", de a rajongók zavartak a legkevésbé, akiknek örömest álltam meg egy-egy közös kép elkészítéséig.
Mondanom sem kell kell a sajtó a Barry pároson csámcsog, le nem akadnak a témáról, úgy vagyok vele ez a munkájuk, akkor csinálják. Miranda is a sajtó középpontjába került, börtönbe jutása után. Hírnevet akart? Kapott.
Belekezdtem egy új projektbe, ami alatt azt kell érteni, hogy egy elkényeztetett gazdag tinilányt alakítok a "Vadócka" nevű új sorozatban, aki csínytevése miatt egy angliai bentlakásos iskolába kerül, és helyt kell állnia ott. Ezzel most elfoglalom magam egy darabig.




Kár, hogy a radír csak arra szolgál, hogy a ceruza által okozott apróbb hibákat törli le, az ember rossz cselekedeteit nem képes eltüntetni pár mozdulattal, ahogy azt én az elmúlt időszakban szerettem volna. 
Az első szabadnapomon a forgatás óta, este felé lementem Venice Beachre. Felvettem az Amerika zászló mintás kapucnis felsőm, mellé egy fekete nadrágot és egy nem sokat takaró nap szemüveget, s leültem a homokban, fülemben a fül hallgatómmal és kitöröltem a külvilágot.

Negyed óra elteltével valaki csatlakozott a társaságomba, hirtelen nem tudtam hova tenni az arcot, szótlanul bámultam az eget, majd kezdett idegesíteni, higy egy számomra vad idegen ember ül mellettem, ezért felé fordulva felszólaltam, és miután beazonosítottam az arc tulajdonosát nevetve köszöntem neki:
-Szia Veronica.
-Á, szóval láttad a klippet.
-Igen, ahogy 60 millió más is. -elmosolyodott kijelentésemen, tekintetem vissza vezettem a tengerre, a nap nyugovóra készülődött.
-Hogy vagy?
-Élek még, amint látod. -tártam szét a karom.
-Jössz a Brit Awards-ra?
-Persze, ki nem hagynám semmi pénzért. Nem is tudom mi lenne az emberek nélkül, ha én nem jelennék meg ott.. Biztos őrülten hiányolnának. -mondtam ironikusan.
-Ezt igennek veszem. Holnap indul a gépünk, ha van kedved gyere velünk.
-Kössz, nem. -nevettem fel kínosan. -Nincs kedvem egy légtérben utazni "azzal".
-Elég bunkón viselkedett, belátom.
-Nem neked kell erre rájönni.. Mellesleg jó, hogy végre más is látja, hogy a kicsi sztár Harold milyen..
-Jó, jó igaz. Mit hallgatsz? -terelte el a témát. Nevetve megráztam a fejem, felé nyújtottam az egyik fülest. Elismerően bólogatott.
-Nem ismered ugye?
-Lövésem sincs róla ki ez..
-The Rasmus, de mindegy.
-Találkozzunk holnap ezen a címen. Ne késs el! -szólalt fel egy idő után, mikor leállt a zene és a kezembe nyomott egy kis cetlit, össze ráncolt homlokkal néztem fel rá. Mit akar?
-Ő,ő oké. Ott leszek, de nem akarom lekésni a gépem, szóval.. Csak, hogy tisztázzuk. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarsz azért megyek el. Ha Styles ott lesz elhúztam a csíkot.
-Rendben. -emelte fel a kezét védekező stílusban. Az est további része csendben telt, lökdöstük egymást a homokban, zenét hallgattunk, az előttünk elsuhanó embereket figyeltük. Párról önálló véleményt alkottunk, kiveséztük őket, elképzelt élet háttérrel öltöztettük fel őket. Hülye ötlet, bár szórakoztató volt, és mintha már évek óta ismerném a srácot, szemét a lemenő nap megvilágította, mitől csillogni kezdtek. Még a naplementét is felülmúlta..
Miután bepakoltam a bőröndömbe, a kocsival a Zayn által megadott helyszínre mentem. A GPS valami felszálló terepre irányított, őszintén elképzelésem sem volt, miért vezérelt ide. Bámészkodtam egy ideig, majd egy kéz, aztán egy kendő takarta el a látásom lehetőségét.
-Zayn, megmagyarázhatnád mi a francot akarsz.. Ha elakarsz rabolni, mellékesen tájékoztatlak róla, hogy kiváló ügyvéddel rendelkezem. Ha megakarsz ölni, addig várj vele, míg megírom a végrendeletemet, hogy a pénzem ne valami mihaszna ember kezébe kerüljön. Hálás lennék érte, köszönöm.
-Brittany és az örökké tartó cinizmusa, ajj mennyire hiányzott ez nekem. -röhögött. Bár nem láttam, de gondoltam, hogy a szemforgatást nem hagyta ki a válasza közben. -Add a kezed, gyere nem öl meg és nem is esz meg senki, biztosíhatlak róla.
Amolyan "tök mindegy" alapon mentem vele, a nyitott szandálomon keresztül éreztem a száraz fű szúrását, a szél kellemes süvítését.
-Ne ijedj meg, most fel emellek. -mondta és beletett valamibe(?). -Egy pillanat..
-Zayn, mi a francot csinálsz? Nem érdekel, leveszem a kendőt! -úgy is tettem, de akkor már késő volt, mivel a magasból egy légballonról figyelhettem Zayn kicsinyülő alakját, amint hevesen integet.
-Elment az eszed?? Mi a francot csináljak itt egyedül, te idióta!!?
-Talán fordulj meg! - üvöltötte tölcsért formált keze közül. Lassan megfordultam, mire a szemem kiszáradt, azt hittem délibábot látok, és csak megbolondultam, vagy jobb esetben álmodok..
-Komolyan mondom ilyen nem normális emberekkel életem során, már amennyire emlékszem belőle nem találkoztam! Be vagy lőve, basszus, hogy felhozatsz ide Szent Máriához?? Menten levágom a hajam..
-Befejezted? Köszönöm. Noss, ha engednéd, hogy megmagyarázzam..
-Jó, tedd úgy, most rögtön! Magyarázd meg mit keresünk a felhőkben, amit lentről kéne néznünk. Figyelmedbe ajánlom a Los Angelesi rehabok egyikét, Styles! -kiabáltam, ahogy a torkomon kifért. Egyszerűen kiröhögött, mintha ez olyan természetes lenne..
-Tudtam, hogy ha én hívnálak el például egy kávézóba, el sem jösz, jobbik esetben elfutsz. Reményeim szerint egy hőlégballonból csak nem ugrassz ki.. Vagy mégis?
-Barom. -morogtam karokba zárt kézzel.
-Helló, a nevem Barom Harold Styles. Örülök, hogy megismertelek. -nyújtotta felém vigyorogva a kezét. Kész, képtelen voltam tovább mutatni a "haragos fejet vágok" képemet. Vissza zárva a kitörni készülő nevetésemet fogtam vele kezet. Oké, rendben van.. De még egy kérdésem lenne, ha nem gond. Hogy a büdös francba jutunk le innen, és mégis, hogy a büdös francba tudja ezt a szutykot irányítani??
Látva a pánikba esett képemet, levette, hogy mi járt éppen a fejemben.
-Tudom, hogy kell irányítani ezt az izét, ne aggódj. Csak az utat nem tudom, de az okos telóm igen. -villogtatta boldogan kezében a készüléket.
-Dugd fel tudod hova az okos kütyüdet, Styles. -tértem vissza a meg nem oldott problémánkra. Megragadta a karom, és magához húzott, hosszasan megölelt, fejemet mellkasába fúrtam, és hirtelen olyan érzés töltött el, hogy ha legalább érinthetem, ölelhetem biztonságban vagyok, és egy csapat biztonsági igyom agyú őr is kevés lenne eme érzés felülmúlásához. Mert itt van velem az, akire bár nem emlékszem, hogy valaha szerettem-e, most viszont újra belé szerettem.
-Az én hibám, amit Miranda tett. Sajnálom. -mondta szomorúan, arcát a hajamba fúrta, ölelésén szorított, mintha nem akarna ismét elveszíteni.
-Felejtsd el a múltat, Harry, én is azt teszem. Mondjuk, nekem könnyebben megy. -nevettem fel jóízűen, hitetlenkedve megrázta a fejét és nyomott egy puszit a homlokomra. Derekamat átölelve figyeltük hangya falvákat és lakóit, akik fentről apró bogaranytúknak látszottak.
-Kíváncsiságból megkérdezném, hogy tuladjonképpen hova tartunk? Tudni illik drága, holnap egy díjátadón kell részt vennünk, ahol a jelöltek közé tartozol, és ezer százalékban biztos vagyok benne, hogy megnyeritek.
-Kössz az emlékeztetőt. Ne bízd el magad, azért nem minden eddigi jelölésünket nyertük meg.
-Jaja, persze.. Ha még sem így történne, akkor beperlem őket, vagy biztos bunda. Ennyi.
-Bolond vagy.
-Hányszor mondjam még el, hogy unalmasnak szar lenni.
-Oké, nyugi van asszony. A végén még kilöksz ebből a szarból!
-Nyah, elmondanád végre hova a búbánatba megyünk?
-Természetesen. -bólintott. Vártam a választ, de nem mondott semmit csak bámult oldalra. -Jaaa, hogy most??
-Nem, basszus. Repkedjünk még itt céltalanul a levegőben, hátha megtámad egy csapat sirály és jól tele szarja a fejünket és madár fosban ülhetünk itt az esőt várva, ha mázlink van vihar, villámlás is csatlakozik és itt halunk meg, a két hülye gyerek az égben. Jó cím lenne.. -ismertettem a halálunk esélyeit, amivel találkozhatunk.
-Ezt mind most találtad ki? Hm. Ügyes.
-Ajj máár, Styles nyögd már ki! Hova megyünk? -kérdeztem unottan és fáradtan egyik lábamról a másikra helyezve a sújt. -Ne akard megismerni a nyafogós énem..
-Már ismerem.- legyintett. Wow. Jobban ismer, mint én saját magam. -Londonba megyünk, vagyis repülünk, kedves.
-Aha, szóval nem lett volna egyszerűbb, ha egy repülőre csalsz fel, ami ráadásul biztonságosabb mint ez.. És talán akkor túl is élnénk, és nem csak a hullánk érkezne meg Angliába..?!
-Most, hogy mondod.. -vakargatja az állát- Igazad van.
-Szeretlek, te hülye. -nevetve megráztam a fejem és ismét a karjai közé bújva néztem tovább a nem mindennapi utazási/kilátási lehetőséget.
A gondolataim minden körül cikáztak. Harryről, a karrieremről, meg összeségében az életemhez tartozó dolgokról.. De legfőkébb, hogy élve lejussunk innen! Bele is kezdek a miatyánkba, hátha Isten megsegít.