20.rész "Goodbye, Dad."

Nos, itt van az évadzáró epizód. Nem tudom mondtam e már, hogy imádlak titeket?!
Egy facebook-os csoportot tervezek a blogjaim-nak és nektek...
Ha tetszett ez a rész, és szeretnétek, hogy legyen 2.évad, ahol minden, teljesen megváltozik.. Annyi a dolgotok, hogy komiztok+ ha lustik vagytok, lájk.
Aki még nem leste meg a blog trailert, az csekkolja itt: KATT KATT IDE.
Jó étvágyaat. Bye Grimers.

__________________________________________________________

Évadzáró

Fel-alá járkáltam a szobában, a gondolatok széthasították a fejem. Már hallottam a saját szívverésem, olyan volt mintha az ajtón kopogtatnának. Mit kellene tegyek most? É-én nem vagyok gyilkos. Nem akarok börtönbe menni, hisz ezt csak önvédelemből tettem. Talán ássam el a kertben? Az sem biztos, hogy meghalt.
Fájdalmas nyöszörgések töltötték be a síri csendet, Harry ébredezett. Gyorsan letérdeltem mellé és figyeltem gyenge mozdulatait.
-M-mi történt?-hangja akadozott.-Áu!-szisszentett fel, mikor fejét próbálta megemelni.
-Csak semmi gyors mozdulat. Maradj fekve, hozok valamit a fejedre.- kirohantam a konyhába, elővettem a jeget a fagyasztóból, s egy konyharuhába tettem. Vissza mentem a földön fekvő Harry-hez, aki homlokát fogta. Leguggoltam mellé, fejét megemeltem s tarkójára tettem a jeget.
-Miért vérzik a fejem?
-Az történt, hogy.. Szóval, azt hittem betörő van a házban, egy ütővel a kezemben leütöttem, de utána megláttam, hogy az te voltál. És most.. Né-nézd, én nagyon sajnálom Harry.-lehajtottam a fejem, a padlót kémleltem.
-Most már mindegy. Semmi gond. De légyszi még egyszer ne forduljon elő, és tudom, hogy nem bírod a képem, de attól még ne ölj meg.-nevetett fel kínosan.
-Gyere, menjünk be a kórházba. Lehet felszakadt az ütéstől vagy agyrázkódás.
-Ajj, gyűlölöm a kórházakat, de rendben.-felálltam, kezemet segítség képen, hogy feltudjon állni, felé nyújtottam. Segítenem kell, vele kell menjek, mert én okoztam ezt az egészet. Úgy, ahogy voltam, csak egy kabátot vettem fel magamra. Harry-re segítettem ráhúzni a fehér pólóját, utána hívtam egy taxit, ami egyenest a kórházba vitt. A tarkóján lévő "sebet" egy kötéssel bekötötték, enyhe agyrázkódást észleltek nála, ami miatt bent kellett maradnia reggelig. Egy kórterembe mentünk, ahol ő az ágyon, én pedig a fotelben aludtam. Nem voltam képes ott hagyni, amúgy sem mertem volna hazamenni s egyedül lenni éjszaka.

*1 nappal később*

-Brittany.. Brittany! Kelj fel, hallod?-éreztem, hogy valaki lökdös, de semmi erőm nem volt kinyitni a szemem. Egyre erőteljesebben kezdett el lökdösni, csodáltam, hogy egyáltalán nem ránt le az ágyról.
-Mi, mi van már?
-Végre már.. Éhes vagyok!
-Ez most komoly Harry? Ezért keltettél fel? H-hány óra van egyáltalán?-dörzsöltem az álmos szemeim.
-Mindjárt 11 óra. Végül is ennyivel jössz nekem a múlt kori miatt.-Most majd ezzel fog zsarolni.. Remek. Erre nem számítottam.
-Keresd meg a nagy fém dobozt a konyhában. Abban találsz ételt.
-Hahaa. Szerinted ha találtam is volna benne, most itt lennék? Nincs benne semmi. Menj el a boltba. Amúgy, hol van a házvezetőnő?-mellettem ült az ágyon, s a lábamnál fogva rázott. Érdekes reakciót vált ki belőle az éhség.
-Nem vagyok én a csicskásod! Dorothá-nak pedig ma szabadnapja van. Intézd el magad.-válaszoltam flegmán.
-Ha én nem tudok enni, akkor te sem fogsz. És éhen fogunk halni!-emelte feljebb a hangját, s halál komolyan nézett a szemembe. Igaza volt, egyet kellett értsek vele. Lelöktem magamról a takarót a fürdőbe igyekeztem, de előtte szóltam neki:
-Elmegyek vásárolni, de ha neked is kell, jönnöd kell velem.-figyelmeztettem, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

Egy egyszerű szerelést vettem fel, hozzáillő fekete baseball sapkával.
-Minek veszel fel sapkát?-szólított le, lefelé jövet a lépcsőn Harry.
-És te kalapot?-biccentettem a fején lévő fehér kalap felé. Szemét forgatva indult a bejárat felé, követtem őt. Beszálltunk a kocsijába, majd elindultunk a bevásárló központ felé. Egy óra alatt megjártuk, megvettünk mindent ami kell.

-Mit nézel?-ült le mellém a kanapéra Harry.
-Fekete Hattyú.-válaszoltam, miközben az ölemben lévő popcornt ettem.
Natalie Portman és Mila Kunis nagyot alakít a filmben, bár voltak elég pikáns jelenetek. Mint, amikor a két nő egymást kényezteti, tátott szájjal néztem végig, míg Harry csak kajánul vigyorgott, jelezve, hogy neki tetszik amit lát. A délutánt film nézéssel töltöttük, mikor már esteledett úgy döntöttem csinálok magamnak egy szendvicset.

Egy zsömlét készültem elvágni, mikor Harry a hátam mögé osont és az oldalamat megcsikizte, aminek köszönhetően a késsel erősen belevágtam a kezembe.
-Bazd meg Styles!-ordítottam rá. Egy zsepi keresésére indultam.
-Ne haragudj! Engedd, had segítsek.-fordított magához.
-Engedj el! Nem kell a segítséged! Hagyj végre békén. Te lennél az utolsó ember a földön, akinek a segítségére szorulnék. Szállj le rólam végre!-szabadjára engedtem az érzéseimet. Magam is meglepődtem a hirtelen hangulat változásomon, nem tudom mi ütött belém, nagyon ideges voltam.
-Rendben.-hátrált egy lépéssel.-Békén hagylak. Szia.-a kezében lévő kendőt a földhöz vágta és gyors sebességgel indult a kijárat felé, majd hangosan bevágta maga mögött az ajtót. Hallottam, amint beszáll az autóba, elindítja a motort, s el hajt vele.
Egy nagy sóhaj keretében neki dőltem a konyha pultnak, fejem hátra dőlt, tekintetemmel a plafont bámultam. Nem tudom mi ütött belém...

Hajnali 1 óra és csörög a telefonom. Elképzelésem nincs, hogy ki lehet az. A kijelzőre pillantva láttam meg a hívót, aki várta h. Felvegyem. "Styles"
-Mit akarsz Harold? Hol az istenbe vagy?
-Öhm. Jó estét. Elnézést a zavarásért. Mr. Styles miatt hívom, eléggé rossz állapotban van, röviden, részeg. Ő mondta, hogy hívjak fel valakit a mobiljáról s először az ön neve állt a hívás listán. Érte tudna jönni? Nem vezethet ilyen állapotban.- válaszolt a vonal végéről egy női hang. Vajon azért itta le magát, amiért azt mondtam neki? Valószínű. Ilyen hülyeségért, eléggé a szívére vehette a dolgot.
-Mondja meg a címet. Mindjárt érte megyek.-elhangzott a cím, egy tréning nadrágot és egy felsőt felkapva indultam Harry-ért. Fogtam egy taxit, ami 10 perc alatt a megadott helyre szállított. Kifizettem, s beindultam a kocsmába. Alig volt már pár ember ilyen későn, szememmel Harry-t kerestem, aki egy box-ban ült a sarokban. Feje az asztalon pihent, nem tudom hány pohár társaságában. Leültem elé, kezénél fogva ébresztgetni kezdtem. Nagy nehezen felemelkedett, szemei karikásak voltak, nagyon szarul nézett ki. S mindez az én hibám.
Kivezettem az épületből, egyenest az autója felé. Ilyen állapotban képtelen lenne rá, ezért én vezettem. Nincs jogsim, de nagyjából tudom, hogy kell. Reménykedtem benne, hogy nem állítanak meg a zsaruk, s be is vált. Nagy nehezen bevezettem a házba, de közben össze vissza botlott, járni is alig bírt. Hülyeségek áradtak a szájából, na meg a pia szaga. Miután kiadott magából mindent, beállítottam a zuhany alá, a hideg vizet megengedve rá, amire hangos káromkodás árasztotta el a szobát. Megtöröltem, s belehúztam az ágyába, ahol rögtön elaludt. Nagyon kifárasztott, hisz nem volt könnyű. Fújtam egy nagyot s bedőltem immár az ágyamba.

-Szia Apa! Hát te?-kérdeztem meglepődve, mikor megláttam bejönni az ajtón.
-Haza jöttünk. Hisz csak egy hétről volt szó. Gyere, öleld meg a faterod!-tárta szét karjait, ölelésre várva. Fejemet megráztam, s mosolyogva bújtam karjai közé. Jól esett őt újra látni.
-Ki nem hagynám a holnapi ballagásod, kicsim!-el is felejtettem.
-Most megyünk, kipakoljuk a csomagjainkat.-követtem példáját, a szobám felé indultam s kikészítettem az ünneplő szerelésemet. Beugrottam a fürdőbe, alig lehetett pár perc, mikor kiértem onnan Harry az ágyon ribancoskodott s engem stírölt. Szem forgatva indultam a ruháimhoz, de észre vettem egy hiányosságot.
-Ezt keresed?-lebegtette előttem a harisnyámat. Az ágy végéből utána kaptam, de Harryre estem. Kihívásnak vette, felugrott az ágyról kiszaladt a szobából, s elkezdtem kergetni a házban. A földszintre érve hátára ugrottam, s ennek következtében a földre zuhantunk. Ő ült rajtam. Feladtam.
Győzedelmes mosoly ült arcára. Meghallottam a telefonom hangos csengését, zsebemből kihúztam, gyorsan fülemhez emeltem.

-Brittany Roberts?-szolt egy férfi hang a másik oldalról.
-Igen, én vagyok.
-A warner Bros cégtől telefonálok. A múltkori casting alkalmából keresem fel önt.-szívem a torkomban dobogott, Harry érdeklődő tekintettel figyelt még mindig rajtam ülve.
-Örömmel értesítjük, hogy szereplése elnyerte tetszésünket és szeretnénk ha velünk dolgozna.-Örömömben sikítani tudtam volna, egyszerűen hihetetlen. Kezem számhoz kaptam.
-Jövő hét hétfőn várjuk önt a studióban és megbeszéljük a részleteket. Viszhall.-elhalkult a telefon. Meredve feküdtem a földön, Harry kezével csettingetett arcom előtt. Lefagytam.
Arcom tenyerembe temettem és egy hatalmasat ordítottam örömömben. A többieknek egyenlőre nem mondtam semmit.
A ballagás napja. Végre többet nem látom ezt a sok idiótát. Kiosztották az érettségi bizonyítványt, amin épp, hogy átmentem. Apám hatalmas mosollyal az arcán gratulált.
A ballagás után elköszöntem hőn szeretett iskolámtól s hazavettük az irányt.
-Büszke vagyok rád kisl..- nem tudta befejezni apa a mondatát, szívéhez kapott s a földre rogyott. Pánikba estem, azonnal a mentőket tárcsáztam, akik 10 perc után meg is érkeztek.
Beszállították a kórházba, ahová természetesen én is mentem vele.
-Mi a baja doktor úr?-kérdeztem kétségbe esetten a kórteremből kijövő dokit.
- Az apjának szív rohama volt.-légzésem elakadt.-Csekély az esély, hogy életben marad.-nem tudtam mit válaszolni rá, képtelen vagyok most bármit is mondani.
-B-bemehetek hozzá?-kérdeztem visszafolytva. Egy bólintással jelezte, hogy igen.
Futva mentem be, apám az ágyon feküdt szörnyű állapotban volt. Még sosem láttam ilyennek. 
-Nyugodj meg kicsim.-simított végig arcomon.-Most el kell, hogy-nyelt egy nagyot, szemei csukva voltak.-hagyjalak...-Ez az, amit sosem akartam hallani.
-Ne,ne apa nem hagyhatsz itt. Rajtad kívül nincs senkim.-fejem kezére hajtottam,amit erősen fogtam. Nem akarom elengedni, most nem. Könnycseppek szállingóztak le arcán. Még túl korán van, hogy elmenjen.
-Ké-képzeld apa.-szipogtam- Sikerült a válogatás. Főszerepet kaptam egy filmben.- szemeit összeszorította, fájdalmas mosolyra húzódott szája.
-Büszke vagyok rád. S még büszkébb leszek.. Ne feledd, soha ne add fel. Küzdj az álmaidért. Ne engedd, hogy bárki is összetörjön. Emelt fővel, magabiztosan élj. Hódítsd meg a világot.-mondta egyre halkuló hangján. Éreztem, hogy szemeim égeti valami belülről, apám kezét arcomra helyezte.
-Ne sírj. Nem szabad. Ne szegd meg az ígéreted, emiatt ne.
-Ó, apa. Mit csináljak nélküled?
-Sajnálom, hogy nem voltam olyan jó szülőd, amilyet megérdemeltél volna. A munkámba temetkeztem, s közben nem törődtem veled. Tetteimre nincs mentség, s bocsánat.-hangja alig hallható volt, élet ereje egyre gyorsabban csökkent.
-Szeretlek apa.-simogattam gyenge kezeit.
-Te vagy a mindenem, s örökre szeretni foglak. Vigyázz magadra. Örökre.-engedett a szorításon. Keze könnyű piheként hullt enyémbe. Elment. Elvesztettem, mindörökre. Szeme nyitva maradt, gyengéden kezemmel lecsuktam barnán izzó szemeit. Apró, halvány mosoly volt látható arcán. Még ilyenkor is.
Nem tudtam visszafogni a sírást, a könnyek erősen kiakartak törni szemeim erős fogságából, amit már nem tudtam megakadályozni.

Nem jártam temetőbe, mert nem volt miért, vagy kiért. De most..itt vagyok és nézem, ahogy eresztik le apámat "gyönyörű" gesztenye barna koporsójában a föld alá. Fekete öltönybe lett öltöztetve, hisz szinte mindennap öltönyben volt. Zayn állt mellettem, keze derekamon pihent. Nyugtatni próbált, de hatástalanok voltak szavai.
Egy fehér rózsát tettem rá, mielőtt még ráhantolták volna a beborító földet. Könnyeim már nem folytak, helyét a fájdalom vette át. S mikor megláttam, hogy az a nő, aki elvette tőlem, ott van és a sírást tetteti.. Nem bírtam magammal.
-Tűnjön el innen! Magának semmi keresni valója nincs itt!-kiáltottam rá, közben Zayn erősen visszafogott.
-Brittany, nem beszélhetsz vele így.-védte anyját, Harry.
-Takarodjatok innen! Elvettétek tőlem az apámat! Soha nem bocsájtom meg nektek. Gyűlölleeek! - lábaim nem bírták tovább a súlyt. A földre rogytam. A sírás, tengerként ömlött ki a szemeim közül. Nem bírtam a fájdalmat. Én ehhez túl gyenge vagyok. Nem volt jó kapcsolatom apámmal, de szerettem őt! S ezek..ez..elvette tőlem. Megfosztott attól, hogy velem legyen. Soha, soha nem bocsájtom ezt meg nekik! Tönkre tettek.. A Styles család elásta magát nálam.
-Engedj el, Zayn! - rántottam ki magam fogságából. Letérdeltem az immár földel, s virágokkal befedett apám sírja mellé. Végig simítottam rajta, s halkan suttogtam.
-Ne aggódj apa. Megfognak fizetni mindenért!-felemelt fejjel-ahogy mondta- felálltam mellőle.
Zayn-ez léptem, apró csókot nyomtam szája sarkára, s elmentem.

Nem vesztegetek el több napot a semmiért.. A producerek tájékoztattak mindenről a forgatással kapcsolatban. Ma indul a gépem Bostonba, ahol az elkövetkezendő időben fogok élni, s azt csinálom, amire mindig is vágytam.
Bepakoltam az összes ruhámat a bőröndömbe, mindent amire szükségem lesz.
A házat Dorothá-ra bíztam, míg vissza nem jövök. Bevarratlan szálak kötnek ide.
-Ha bulit rendezel, ne verjétek szét a házat!-álltam meg a házvezetőnő előtt. Kissé elmosolyodtam, 30 valahány éves, nem hinném, hogy megtenné. Egy búcsú ölelést adtam neki, arcán végig folyt pár könnycsepp.
Bőröndjeimet magam mellett húzva, léptem ki az ajtón, ahol már a taxi várt rám.
S belépek abba az ajtóba, ahol egy teljesen más világ, élet vár rám.
Viszlát Los Angeles. Vissza térek még!